Szín, tisztaság

2008-02-01 | Tóth Adrienn

Kezdjük az elején! Kezünkbe nyomtak egy poharat, és ha szerencsénk van, nem üresen. Elsődlegesen mindjárt szemügyre is vehetjük a benne lévő bor színét, tisztaságát. A színárnyalatból következtethetünk a bor életkorára, a borkészítés módjára. Míg a fiatalabb fehérborokra pl. a szalmasárga, halványsárga, zöldessárga jelzőt használhatjuk, addig az idősebb fehérborokra az aranysárga, borostyánszínt.

Ha a bor fahordóban lett erjesztve, érlelve, akkor ez sötétebb tónusként fog megmutatkozni a borban, acéltartályos erjesztésnél, érlelésnél viszont világosabb lesz a szín intenzitása, árnyalata. Ha a bor színe szinte vízszerűen halvány, akkor 99%-os esély van rá, hogy reduktív technológiával készült, vagyis acéltartályban lett erjesztve, érlelve.

A vörösborok színére használt leggyakoribb jelzők a lilás, bíbor, rubin, gránátvörös színek, melyek idővel, a bor érésével egyidejűleg elhalványulnak, és téglavörösbe, sárgásvörösbe mennek át. Ha borunk színe tiszta, nincs benne darabos kicsapódás, és nem úszkál a tetején semmilyen szemcsés anyag (erre használjuk a „poros", opálos kifejezést), akkor mondjuk, hogy „tükrös". A „sur lie" (a hordóból egyenesen a palackba fejtett) borok színe persze a technológiából adódóan nem áttetsző, de ez a „szépséghiba" itt nem számít borhibának.

Címkék

szín tisztaság bor színe rubin bíbor szalmasárga citrom aranysárga rozé pink

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!