A bor folyékony földrajz
Nemzetközi boratlaszok
2013-12-23 | Sánta Zoltán...olvasom az egyik francia boratlasz előszavában. Eddig ezt nem hallottam ebben a formában, de milyen igaz. Az Osztrák Borakadémián, Ruszton folytatott tanulmányaim elején világossá vált, hogy jó térképek nélkül egyszerűen lehetetlen dolgozni. Már korábban megvettem Hugh Johnson és Jancis Robinson: A bor világatlasza 6. kiadását (The World Atlas of Wine), az Alexandránál megjelent magyar fordításban.
Furcsa világot élünk, amikor már nem szokás kontrollszerkesztőt, jó szemű olvasószerkesztőt alkalmazni, így aztán fordítási „bravúroktól” hemzseg a könyv: az egyik kedvencem Ausztráliához, Új-Dél-Waleshez kötődik. A Hunter Valley shirazról azt írja, hogy „lágy és földhözragadt”… Mindenki gondoljon, amit akar. A kiadvány keménytáblás, súlyos darab, viszonylag apró betűvel szedve, villanyfényben még csillog is a papír, tehát tanuláshoz nem éppen ideális.
Később a neten rábukkantam az atlasz lényegesen könnyebb, puha kötésű angol nyelvű változatára. A szöveg és a térképek egyezőek, csak a „sallangok” (címkék, miegymás) maradtak el belőle, és az eredeti felébe került. (The Concise World Atlas of Wine). Megtudtam belőle, hogy a „földhözragadt” persze „earthy”, mint ahogy azt korábban is sejtettem. Ha valaki elég jól tud angolul, érdemes az eredetit választania.
Mindez azért jutott eszembe, mert két hónapja került a boltokba ennek a kiadványnak az új, immáron 7. kiadása. Hat év telt el a korábbi megjelenés óta, ami manapság jelentős idő a borvilágban, de mivel a szőlőhegyek, a borvidékek nyilván nem mentek arrébb, így letettem arról, hogy megvegyem az új könyvet.
Jancis Robinson „bíbor oldalain” (a részben fizetős „purple pages”) rábukkantam, hogy az atlasz ezúttal megjelenik iBook alakban is. Nem ismertem ezt a formátumot, hiszen korábban nem rendelkeztem az ehhez szükséges „kütyükkel” (mint megtudtam: iPhone és iPad). Mivel azonban van egy Apple számítógépem, nem hagyott nyugodni a dolog. Julia Harding Master of Wine-tól, Jancis közvetlen munkatársától megtudtam, hogy az Apple új operációs rendszere (OS X Mavericks) tartalmazza majd az iBook funkciót is.
Október végén megtörtént a várva várt frissítés, és egy svunggal meg is vásároltam az atlaszt – a nyomtatott változathoz képest féláron. Már Jancis Oxford borlexikonjánál is tudtam, hogy az online felület mennyivel könnyebben használható – hála a kereszthivatkozásoknak – a nyomtatott változatnál, de ez az iBook formátumú atlasz maga a csoda.
A térképek a szokásos módon, az érintőképernyőn vagy a „tapipadon” nagyíthatók, mozgathatók, de akkor se csodálkozzon senki, ha esetleg további információk (pl. borcímkék.), rövidebb videók nyithatók meg az adott oldalról. Na, ezt egy könyv nyilván nem tudhatja.
Ha tanul vagy tanít valaki, akkor meg szinte kötelező ezt megvásárolni. Az sem mellékes, hogy felkerültek a világ bortérképére korábban ott nem szereplő országok is, részletesebben foglalkozik a kiadvány ázsiai országokkal, elsősorban Kínával. Nem gondolom, hogy az iBook verziónak lesz egyhamar magyar változata. De talán nem is bánom. Én már csak ilyen „földhözragadt” vagyok…
Nyáron Burgundiában jártam, s pár órára bevettem magam az Athenaeumba, Beaune zseniális boros könyvesboltjába (erről korábban e portálon írtam is). Azt hittem, hogy ami ott nem fellelhető, az nincs is! Tévedtem. A dijoni FNAC-ban rábukkantam egy francia boratlaszra: Grand Atlas des vignobles de France. Szerzője Benoît France, a Francia Bor Akadémia tagja.
A könyv sok-sok díjat besöpört már első megjelenése óta, mert hogy a Solar kiadónál 2008-ban megjelent igencsak súlyos egyéniség immáron a második kiadás. Elég átlapozni, hogy lássuk: a kiadvány tudományos igénnyel íródott, s F. Benoît csupán az igen népes szerzőgárda munkáinak adott egységes szerkezetet.
Borismereti tanulmányok során sokan teszik föl kezüket a francia borvidékek, a részletes és meglehetősen bonyolult szabályozás, eredetvédelem kapcsán, mondván: megtanulhatatlan. Nos, ha valaki beszél franciául, ez a könyv nagyban megkönnyítheti munkáját. Ha beleolvasok vagy meg szeretnék benne nézni valamit, egyszerűen nem tudom letenni.
A könyv nem olcsó (és 2008-as megjelenésével nem is a legfrissebb), de a benne felhalmozott és igen jól rendszerezett, logikusan felépített ismeretanyag minden pénzt megér. Ennyi idő alatt egyébként is legfeljebb a borstílusok változnak valamelyest arrafelé. A szőlőtermesztés és a borkészítés környezeti feltételei (klíma, időjárás, domborzat, talaj), a szokásos szőlőfajták aligha.
Az Athenaeumhoz hasonló szakkönyvesbolt nálunk nem lévén, szívesen olvasom a külföldi szaklapok „új könyvek” rovatát, számos azóta szívemhez nőtt kiadványról szereztem így tudomást. Ősz elején a La Revue du Vin de France-ban lettem figyelmes egy másik francia boratlaszra. A Le Monde és az Éditions de Monza közös kiadásában 2012-ben megjelent és Laure Gasparotto által jegyzett L’Atlas des Vins de France másról szól, mint Benoît atlasza.
Ez – címéhez híven – tényleg a francia borról szól, és nem csak a termőhelyekről, s mivel már az új európai bortörvény életbe lépése után jelent meg, a legújabb szabályozásnak megfelelő leírásokat találjuk benne. Ebben már nincsenek tájborok, a VDQS (Vins Délimités de Qualité Supérieure) rendszerről szó sem esik, beszél azonban a tájborokat felváltó IGP borokról (OFJ) és természetesen az AOC helyett immáron AOP-ra keresztelt OEM nedűkről.
Azért az elmúlt évek alatt történtek kisebb változások ezeken túl is az eredetvédelmi rendszerben szinte mindenütt a talán legjelentősebb „borországban”, elég csak a burgundiai „Grande Ordinaire” helyett megjelenő Coteaux Bourgignons-t vagy a Premières Côtes de Bordeaux-t felváltó Côtes de Bordeaux-t említenünk.
Az atlasz minden fontos adatot tartalmaz, ami a termékleírásokból kihámozható, a terméskorlátozástól az engedélyezett (ajánlott) szőlőfajtákon át a borok javasolt felszolgálási hőmérsékletéig. Jól használható térképek és gyönyörű fotók teszik még szemléletesebbé a kiadványt. Egy hátránya van: nem, nem az ár, hiszen alig kerül többe a Nagy magyar boratlasznál. Ez a könyv is csak franciául létezik. Népszerűségét jól jelzi, hogy a 2012-es immáron a kötet hatodik átdolgozása.
E két atlaszt összeköti az, hogy mindkettő munkálataiban jelentős szerepet vállalt a l’INAO (Institut National de l’Origine et de la Qualité), azaz a francia borok legfőbb minőség- és eredetvédelmi szervezete.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!