A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A kézzel szedett tökmagok célja

Nem ér véget az olajnál

2011-03-24 | Tóth Adrienn


Az idei a második évjárat tökmagolaj tekintetében. A felvidéki Bott Frigyes ezzel szeretné bizonyítani, egy bort termő táj több mint a szőlő erjesztett leve, inkább egy komplett rendszerhez hasonlítható. Egy olyan rendszerhez, amelyben a bor mellett ott van számtalan, a helyi hagyományokhoz és termőtáji adottságokhoz alkalmazkodó termék. Muzslán például most már ott van a tökmagolaj, a Kárpát-medence olívaolaja. Arról, hogy a bor mellett miért kezdett tökmagszárítással foglalkozni, Bott Frigyest kérdeztük.


 

Amikor hozzáfogtunk, abszolút amatőröknek számítottunk, olyannyira, hogy a kezdetekben az internet jelentette számunkra az elsődleges információforrást. A tökmagolaj alapanyagát, a tököt, egy barátommal termeljük, akinek Ipolyszalkán, nem messze a letkési határátkelőtől vannak földterületei, amelyeken biogazdálkodást is folytat. Őt sikerült megfertőzni az olaj iránti lelkesedésemmel és rávenni, hogy együtt vágjunk bele a töktermelésbe.

2009-ben egy hektáron próbáltuk ki magunkat, mert bár azt tudtuk, hogy a termőhely jó, abban már nem voltunk olyan biztosak, hogy jó olajat tudunk-e készíteni a terméséből. A technológiánk kialakításához időre volt szükség, abban azonban már a kezdetektől biztosak voltunk, hogy kézműves olajat szeretnénk előállítani, ami a tökmagolaj esetében azt jelenti, hogy kézzel kell a magot kiszedni a tökből.

Hogy zajlott a tanulási folyamat, emlékszel különösen fontos leckére?

El kellett telnie ahhoz egy kis időnek, mire rájöttünk, a minőség szempontjából milyen nagy jelentősége van annak, hogy a frissen kiszedett magokat rögtön mossuk és szárítsuk. A magok egy része az első évben sajnos oda is veszett, mire rájöttünk erre.

Mivel nem állt rendelkezésünkre nemzetközi szaktanácsadó vagy egy komplett olajkészítő rendszer, rá voltunk kényszerítve, hogy feltaláljuk magunkat. Egy régi pékséget alakítottunk át szárító helyiséggé, amelynek folyamatos ellátásáról 10-12 magozó asszony és egy tököt hasogató férfi gondoskodott.

Milyen fontos része ez a munkafolyamat az olajkészítésnek?

Számunkra a legfontosabb. Mi nem csak azért vágtunk ebbe bele, hogy elkészítsünk egy terméket, de hogy ezáltal munkát adjunk az itt élőknek. A magozás egy hónapon keresztül jelentett megélhetést egy olyan vidéken, ahol az emberek még szívesen dolgoznak, ha munkalehetőséget kapnak. Ezt érdemes tudniuk azoknak is, akik megvásárolják majd ezt az olajat, hiszen a költségek felét a kézi magozás jelentette, az összes többi, a sajtolás, a palack, a címke, mind kevesebb volt ehhez képest.

Hogy lett a szárított magokból tökmagolaj?

A mennyiségek érzékelése végett induljunk ki onnan, hogy a szárítás alatt elveszik a tökmag tömegének a fele. Az így előkészített magokat azután Graz mellé vittük, ahol a környék egyik legelismertebb szakembere sajtolt belőle olajat. Mire ez a munkafázis is lezajlott, már csak az Ausztriába szállított mennyiség 40%-át kellett hazafuvaroznunk. Speciális olajtartókban zajlott a szállítás, de a palackozásra már itthon, a pincében került sor. Először félliteres üvegekbe töltöttük a tökmagolajat, de az olyan hamar elfogyott, hogy mostanra átálltunk a negyedliteres kiszerelésre.

„Borásztól olajat” - mit szóltak ehhez a vendégeitek?

Miután túltették magukat az első meglepetésen, és megkóstolták a tökmagolajat, olyan volt, aki bort nem vitt haza, de olyan nem, aki olaj nélkül indult volna el. Két hónap alatt el is fogyott az első év termése, pedig nem nagyon reklámoztuk, és nem is készítettünk neki látványos csomagolást. Úgy gondolom, az embereket a tiszta íz győzte meg.

Hol lehet megvásárolni, kiknek szántátok ezt a különlegességet?

Elsősorban azoknak a borkereskedő és éttermes partnereinknek adtunk belőle, akik tartják a borainkat. Az idei, második évjárat termése bekerült a Bortársasághoz is, így nagyobb publicitást élvez. Az olaj palackozásával egyébként az volt a célunk, hogy a borvidékünket, borainkon túl, valahogy másképp is bemutassuk. Ezt nagyon lényegesnek tartom, szeretném, ha a jövőben ezt más termékek, például sajtok, lekvárok is elérnék.



Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik például az a mangalica, racka, szürkemarha állományunk, amelyet most kezdünk kialakítani, mert szeretnénk, hogy idővel, ha valaki meglátogat minket, csupa olyan termékkel kínálhassunk, ami innen származik.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent mi akarunk előteremteni, nagyon szeretnék például rávenni embereket a környékünkön, hogy kezdjenek kacsával foglalkozni, hiszen annak a májából és a zsírjából is elő lehetne állítani olyan termékeket, amelyek nemcsak helyben fogynának, de ízelítőként hazavihetővé is válnának. Ugyanezen ok miatt lenne jó, ha visszatelepítenék a környék gyümölcsöseit is, amelyekből lekvárokat főzhetnének. Tulajdonképpen az olajat sem feltétlenül én akartam elkészíteni, de többen nem vállalták, mert féltek, hogy nem tudják majd eladni. Én meg most nem tudok eleget készíteni belőle.

Miért fontos, hogy egy borvidéken más termékek is legyenek a boron túl, nem vonja ez el a figyelmet?

Nem, sőt pont fordítva működik a dolog. Szerintem minden borvidékünk adós azzal, hogy borain túl más termékek segítségével is hazavihető élményt biztosítson vendégeinek. Pedig nagyon fontosak lennének, hiszen ezek segítségével tudja otthon valaki megmutatni az adott terület sokféleségét, és felkelteni iránta az érdeklődést.

Borászként alapvető feladatunk a termőtáj bemutatása, épp ezért mi minden bortúránkat igyekszünk úgy kezdeni, hogy a birtokunk közepén álló tölgyfától, a szőlőből indulunk. Innen sétálunk át a vendégházba, ahol igyekszünk helyi ínyencségeket kínálni boraink mellé. Bármilyen idillien hangzik is ez, tisztában vagyok vele, hogy csakis komoly osszefogással tudunk egy tartalmas hétvégét kínálni a turistáknak.

A borkóstoláson túl miről szól a vidék?

Az egy dolog, hogy én tudom, lehet itt biciklizni, gyönyörű halastavaink vannak és ott van a Duna-part is de ez nem elég, ezt az információt el kell juttatni a turistákhoz is. Vagy ott van például a vidék két kiemelkedő épületegyüttese, a Prímás Pince vagy a Bélai kastély. Szeretném, ha idővel az idelátogatóknak ezeket az információkat egy kiadvány formájában oda tudnám adni.

Mit szeretnél ezen fejlesztések által elérni?

Örülnék, ha működne itt mértékadó pince, valamint több kézműves élelmiszertermelő. Ha elindulnának ilyen irányba a dolgok, úgy gondolom, ez sokat jelentene az itt élő embereknek is. Az egy dolog, hogy nálam a pincében elfogy a bor, de ez nem elég. A fontos az lenne, ha az itt élő emberek a saját bőrünkön éreznék, jó, hogy itt vannak, van értelme itt élni.

Mondhatjuk, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a tájban, de az igazán hiteles az lenne, ha erről nem csak beszélnénk, de az ínyencségeket le tudnánk tenni az asztalra. Épp ezért bízom benne, hogy a tökmagolaj sikerét látva, mások is erőt és bizalmat merítenek ebből, és követik a példámat.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!