A kortalan címkék
Címketan 10. rész
2012-05-17 | Vizi CsengeEgy merőben új dizájnnal találkozhat az, aki Breitenbach-borokat forgat a kezében. Bár már évek óta ezeket a címkéket viselik a palackok, mégsem fog rajtuk az idő. Vagy épp ellenkezőleg? Azért kortalanok, mert olyan, mintha az idő foga meglátszana rajtuk? Kiss János borász könnyen rátalált grafikusára, aki mindig is elragadónak találta a tipográfia világát.
„Jánossal könnyű volt együtt dolgozni” – indítja a beszélgetést Horváth Nóra grafikusnő. „Ritkán adatik meg ugyanis az embernek, hogy rábízzák, találjon ki egy terméknek csomagolást. Hozott a megbeszélésre egy spanyol bort, amelyből megértettem, hogy talán merrefelé is szeretne mozogni címkéivel. Volt néhány alapvető elem, amit kért, hogy jelenítsek meg a címkén, de amúgy teljesen szabad kezet adott.”
Így indult el a tervezés. Amit János még fontosnak tartott, az az volt, hogy a dűlőnevek mindenképp kerüljenek rá a címkére, hiszen egyrészt ő a borokat technológiamentesen készíti, hagyományos kézi feldolgozással, így még jelentősebb, hogy a terroir megjelenjen a palackon, másrészt így könnyebb manapság a komoly borkedvelők körének beazonosítani a bort. További kérése volt a kézi ragasztás végett az egybe-címke megoldás a grafikustól.
„Mivel én nem használok hátcímkét, megkértem Nórát,” – meséli János – „hogy olyan terveket készítsen, amelyeken egyetlen címkén megtalálható minden információ. Ráadásul szerettük volna ezt reklámfelületként is használni. Így alakult, hogy a palackokon nagyobb címkék találhatók. Több tervet is letett elém, amelyeken mindenhol a B betűvel játszott. Nagyon tetszett ez az irányvonal.”
Nóra a tipográfia megszállottja, ráadásul mindenképpen egy fiatalos, a sztenderd címkéktől elütő műben gondolkozott, mikor megkapta a megbízást: „Valami mást szerettem volna megmutatni a címkéken Tokajból, eltérve az ott használatos általános sémáktól. Lendületességet szerettem volna belevinni, hiszen János is fiatal még. Így nyúltam a ’30-as és ’40-es évek izgalmas tipográfiájához, illetve a Breitenbach névből kiindulva a B betűt mint logót próbáltam ki többféle betűfajtával. Ezzel szép lassan kialakult az arculat első pár eleme, amelyet követett az összehangolás.
Ekkorra már kialakult bennem egy kép, mégpedig a retrostílust képviselő vonatjegyekre, kártyákra emlékeztető séma. Ez a mód Nyugaton már hódít, nálunk igen ritka, mert sokan félnek tőle, hiszen kissé archaizáló, de mégis modern. Már a kezdetekkor is látszott a címkéken, hogy ezek nem elavultak, hanem trendik, illettek János kézműves, minőségi boraihoz. Mivel egy címkén kellett minden információt megjelenítenem, olyan megoldásokat kellett bevetnem, amelyekkel mégis külön működik a címke „első” és „második” oldala. Ezt nyilakkal, osztásokkal sikerült elérnem.”
János elárulta nekünk, hogy borait a kezdetektől a borértő fogyasztóknak készíti, és a középkategóriába pozícionálja. Mégsem akart az aranyszínnel, a dombornyomással vagy másféle klisékkel élni, ellenben látta Demeter Zoltán és Szepsy István borain, hogy milyen fontos a tőkeszám, a sav vagy épp a cukor mértékének megjelölése a címkén.
„Ragaszkodtam ezekhez az adatokhoz, így Nórának nem volt könnyű feladata, de sikerült eltalálnia az arányokat, hogy tetszetős, bárki számára könnyen felismerhető legyen egy-egy borom, sőt! A Borbálán még egyéb grafikai elemekkel is gazdagította a letisztult, egyszerű vonalvezetést. A Fura elnevezésű borunkon például a B betű körül madár és pillangó pihen meg, és teszi kedvessé, bájossá az egész kompozíciót.”
A színek és a papír használata során Jánosék odafigyeltek arra, hogy a tipográfiai megoldásokat ne vigyék el másik irányba. Így főképp a visszafogott fekete, a barna, a drapp és a vajszín jelentette a festői palettát, a világosabb árnyalatok az édes boroknál, a sötétebbek pedig a szárazaknál jelennek meg. Míg papírnak egy elegáns, vastagabb, minőségi fajtát választottak, amellyel a jelen kor szellemében szépen szemléltethető a modern és a régi hangulat ötvözete.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!