A legjobb kelet-európai borok világszínvonalúak
Interjú Caroline Gilby MW-al
2016-04-05 | IN
Caroline Gilby Master of Wine azon kevesek egyike, akik a magyar borokat promotálják külfödön. Legutóbbi magyarországi körútja alkalmával több pincébe is ellátogatott az ország különböző borvidékein. Járt Móron Csetvei Krisztinánál, Egerben Kovács Nimródnál és a St Andreánál, de meglátogatta a tokaji borvidéket is. Közben fontos kérdésekre adott szubjektív választ.
Hogyan került kapcsolatba a kelet-európai régióval és az itteni borokkal?
Diákként, az egyetemi borszakkörön estem szerelembe a borokkal. Később egy borszaküzletben kezdtem el dolgozni, ahol a kelet-európai borok beszerzéséért voltam felelős az 1980-as évek végén.
Van néhány különleges kóstolási élménye, ami Magyarországhoz köthető?
Kezdő borkereskedő voltam, a cégem pedig elsőként forgalmazott magyar borokat a brit piacon. Akkor utaztam Balatonboglárra, ott egy éjszakai úszás a Balatonban szép emlék maradt. Emlékezetes az is, hogy Szepsy István egyedül számomra tartott egy kóstolót a pincéjében. Ő az az ember, aki elejétől kezdve támogatott, és mindig nagy segítségemre volt az írás során. A másik személy, aki sokat segített, Zwack Izabella volt. Amikor elkezdtem Magyarországról írni a WineReportnak, biztosított számomra autót, kíséretet.
Meglehetősen sokat lehet találkozni a nevével az itteni borok kapcsán. Afféle misszionáriusként tekint magára?
Valóban elég sok előadást tartok és cikkeket írok a kelet-európai borokról. Mindig is azt tartottam a küldetésemnek, hogy az emberek számára betekintést adjak a borok világába, és tanítsam őket. Kezdetben elég magányos harc volt Nagy-Britanniában népszerűsíteni a kelet-európai borokat, de az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az irányukban. Előadásokra kérnek fel, kóstolók szervezésére, utazások lebonyolítására. Legközelebb Helsinkibe utazom, ahol a sommelier-k meghívására a kelet-európai régióról tartok előadást.
Gilby Csetveinél Móron
Ráadásul az elmúlt időszakban egyre könnyebb lett a dolgom: a legjobb kelet-európai borok ma már világszínvonalúak. Kevés dolog van az Újvilágban, amely autentikus, eredeti, különleges – ezért is nagy az érdeklődés e régió iránt, Kelet-Európa a borvilág utolsó felfedezésre váró szeglete, autentikus, egyedi, eredeti.
Önnek melyek most a kedvenc magyar borai?
Szepsy borai kiemelkedőek, de szeretem Demeter Zoltán borait is. Gere Cabernet Franc-ját imádom, egyszer egy nagyon jó vertikális kóstolón vettem részt a pincészetében. Sopronból Weningert, Egerből a St. Andreát emelném ki, ott a pincében hordómintákat is kóstoltam.
Ha Kelet-Európa kerül szóba, mi jut egy tudatosabb nyugati borfogyasztó eszébe?
Megfigyelhető egy generációs szakadék a borfogyasztóknál. A 40+ generáció körében Nagy-Britanniában az 1980-as években a bull’sblood és a bulgáriai cabernet sauvignon rendkívül népszerű volt. A fiatalabb fogyasztók esetében már nem kell előítéletekkel megküzdeni, számukra már nyilvánvaló, hogy a kelet-európai borok izgalmasak, elegánsak, komplexek lehetnek.
Milyennek látja Magyarország és a szomszédos országok bormarketingjét?
Szimpatizálok a volt keleti blokk országaival, de azt látom, hogy ha a termelők nem találják meg a módját az összefogásnak és a közös érdekérvényesítésnek, külföldön nem lesz jövőjük. Nagyon frusztrálónak találom a sok különböző szervezet jelenlétét, akik láthatóan mindennél fontosabbnak találják az irigykedést. Ha egy bor díjat nyer, vagy jó pontokat ér el, azt az egész ország sikereként kellene ünnepelni.
Ha Magyarország nemcsak a belföldi piacra akar termelni, akkor hosszútávú tervekre, összefogásra van szüksége, stratégiára. Meg kell fogalmazni, hol látja magát az ország és a termelők 5-10 éves távlatban, hova szeretnének eljutni. Például az, hogy Magyarország lekéste az ingyenes London Wine Fair masterclass jelentkezési határidejét, számomra a tervezés, a stratégiai gondolkodás hiányát mutatja. Több proaktivitás, professzionizmus, felelősségvállalás kellene, szervezett kóstolók, sajtóutak, a sommelier társadalom megszólítása.
Melyik kelet-európai bortermelő ország jár előttünk stratégia és jövőkép tekintetében?
Románia talán a legszervezettebb azok közül a kelet-európai országok közül, akikkel együtt dolgozom. A középkategóriájú termelők körében megfigyelhető az összefogás, a stratégiai gondolkodás, és közösen képviselik magukat külföldön. Főleg a helyi szőlőfajtákra összpontosítanak, amelyekkel meg tudják különböztetni magukat a világ többi részétől, mint a feteasca alba (leányka), feteasca regale (királyleányka), feteasca negra (fekete leányka). Ezek a fajták megjelentek az utóbbi években a brit borbemutatókon, és az emberek kezdenek rájuk figyelni. A feteasca negrát például megtaláljuk syrah-val együtt házasításokban, de jó példákat tudnék mondani a román pinot noir-ra és pinot grigiora is.
A horvátok jól kezdtek, kóstolókkal, sajtószereplésekkel, részt vettek borkiállításokon. Aztán jött egy szerencsétlen korrupciós eset, amikor is minden pénz eltűnt. Horvátországban jelentős maradt viszont a turizmus, ez piacot teremt a helyi bor számára, amit így magas áron tudnak eladni. A helyi fajták jelentősek, mint a malvazia, a grasevina, a plavac.
Bormarketing szempontjából Csehország eléggé le van maradva. Saját keresletének mindössze 40 százalékát termeli meg, és nincs igénye a fejlődésre. Sok a félszáraz, félédes bor, aminek nincs helye az exportpiacon. Elég töredezett a piac, egy termelőnél 30-40 fajta is előfordul, és mindegyikből kis mennyiséget állítanak elő.
Sokak szerint Tokajnak van a legnagyobb esélye a világhírre. Más magyar borvidékek hogy állnak?
Az emberek nyitottabbak lettek és szeretnének új dolgokat felfedezni. Tokaj jelentős potenciállal rendelkezik, főleg édes borai vívtak ki elismerést, a száraz borok és a késői szüretelésű borok még kevésbé ismertek. Minőségi szempontból Somló követheti Tokaj útját, de nem elég nagy a terület, sok a kicsi termelő, és nem tudnak kellő mennyiséget előállítani. Ez a két borvidék a furminttal bevezetésként szolgálhatnak a borfogyasztók számára, de Magyarország valójában ennél is sokkal többet tud mutatni szőlőfajtákban, borstílusokban, klímában.
Villány szeretné magát másodikként látni, bár nem tudom, mekkora a globális igény a bordeaux-i stílusra – már így is elég nagy a verseny a piacon. Szekszárd és Eger érdekes és gazdag fajtaválasztékkal rendelkezik. Ráadásul könnyebb megragadni az emberek figyelmét egy egyedi magyar szőlőfajtával, mint a portugieser, a kékfrankos, vagy egy házasítással, mint a bikavér. A bikavér hírnevet vívott ki magának külföldön, legyen az jó vagy rossz. Viszont sajnos sokszor le kell fordítani bull’s bloodra, mivel sokan nem ismerik ezt a fantázianevet nehéz kiejtésével.
Minek kell ahhoz történnie Magyarországon, hogy a magyar bortermelőket, a magyar bort jobban elismerjék Nagy-Britanniában vagy nyugaton?
Az én személyes véleményem az, hogy a bortermelőknek össze kellene fogni, és közösen fellépni. A másik, hogy nem a kormánytól, vagy az EU-tól kellene várni a pénzügyi segítséget, hanem a termelőknek saját kezükbe kellene venni a marketinget. Azt kellene elsősorban megérteni, hogy a marketingbe fektetni éppolyan fontos, mint új hordókat venni.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Borban a közösség
A fenntarthatóság a borok egyik legfontosabb értékesítési kritériuma
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!