A születésem előtt eldőlt, hogy borász leszek
Ales Kristančič válaszolt 2. rész
2015-04-18 | Tóth Adrienn
A Szlovénia és Olaszország között választóvonal menti terület egy borvidék, amely ugyan földrajzi értelemben egységet alkot, mivel azonban államhatár választja el, az egyik oldalon Brdának, a másikon Colliónak hívják. Ezen a vidéken születnek meg az itthon a Terroir Club és a Mitiszol forgalmazásában kapható Movia-borok, amelyek szerte a világban kultstátusznak örvendenek.
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Mit tudhatunk a pincészet történetéről?
A Movia 1820-ban jött létre, amikor egy Kristančič elvette az utolsó Movia lányt. Ez egy úgynevezett terre ferme volt, azaz Velencével ellentétben szilárd alapokon nyugodott. Sokáig burgonyát termesztettek itt, de e termény gazdaságos műveléséhez nem volt elég kiterjedt ez a vidék, a szőlőműveléshez viszont ideálisnak bizonyult.
Apámtól vettem át a pincészetet, aki abba a generációba tartozott, amelyben az emberek nem voltak boldogok. Ő a második világháború után a nagyapámtól örökölte meg a birtokot, aki szintén nehéz körülmények között élt.
Az első világháborút követően ez a vidék Olaszország részévé vált, mivel pedig nagyapám a Monarchia katonája volt – sok más szlovén családhoz hasonlóan –, tőle is elvették a tulajdona egy részét. Bár küzdelemmel teli időszak volt, a Movia életben maradhatott; valószínűleg annak köszönhetően, hogy olasz nevet viselt.
A második világháború után, amikor Jugoszláviához kerültünk, ugyanúgy nehéz volt fenntartani a birtokot. A szőlőt be kellett szolgáltatni a helyi szövetkezetnek, nem árulhattuk a saját borunkat. Annak köszönhettünk egy kisebb mértékű függetlenséget, hogy a szőlőink fele Olaszországban húzódott.
Apám ezt az helyzetet úgy kezelte, hogy eltökélte, az ő feladata a Movia fenntartása. Megtapasztalta azt, hogy mennyire más szint az, amikor csak szőlőt állíthatsz elő, amit be kell szolgáltatnod, mint ha palackba is tölthetnéd a borodat. Ekkor kristályosodott ki benne, hogy a folyamat akkor válik teljessé, ha mindent egy kéz kísér végig, rászánva a borkészítés minden fázisára az általa megkövetelt időt.
Tudni lehet rólad, hogy bár borászati szakiskolát végeztél és a legnagyobb nevű bordeaux-i és burgundi pincészeteknél töltötted a gyakorlatod, mégis azt mondod, hogy az édesapádtól tanultál a legtöbbet. Hogyan adta át a tudását?
Mi egy mezőgazdasággal foglalkozó család vagyunk; ha megnézed, látod, hogy a tenyerem nagy. Ha családi órajavító üzletünk lenne, a kis kéz, a finom ujjak jelentenének előnyt. Olyanná válik a kezed, amilyen munkát végzel; persze lassan, fokozatosan formálódunk, akár generációról generációra.
Amikor a szőlő elér egy kort, már maga tud dönteni a termésmennyiségről, fiatal korában azonban úgy kell kezelni, mint egy gyereket, akinek megmondod, hogy este hétre legyen otthon. Az apámat a nagyapám, engem az apám tanított kint a szőlőben. Rávezetett, hogy az idősebb tőkék megmutatják nekünk, milyen lesz az év.
Tiszteletben kell tartani a szőlő döntését, mert ez teszi lehetővé, hogy megvédje magát a növény. Lesznek melegebb és esősebb évek, de ha a tőke megfelelő állapotban van, képes lesz ellenállni az őt károsító hatásoknak például azáltal, hogy vastagabb lesz a bogyó héja. A tudást a szőlőnek és nekünk is meg kell tartanunk; veszélyes, ha ezt elveszítjük.
Mikor dőlt el, hogy borász lesz belőled?
Már a születésem előtt. Apám nagyon sokat küzdött azért, hogy megtartsa a Moviát; az én sorsom az volt, hogy azt átvegyem tőle. Még szerencse, hogy szeretem ezt csinálni. Apám döntötte el azt is, hogy mezőgazdasági szakiskolába és egyetemre menjek. Nem örültem, de nem volt más választásom. Pedig én már a középiskola után rájöttem, hogy a tudást nem az iskolában fogom megszerezni.
Időre volt szükségem, mire megtanultam, hogy nem kell harcolnom az apám ellen, és ekkor jó barátja lettem. Ehhez azt kellett kivárni, hogy a legtöbb dolog kapcsán megértsem, hogy mit miért tesz. Egy borász számára a tanulás érdekes folyamat. A biodinamikus iskolát kialakító Rudolf Steiner azt tanította, hogy földművelőnek kell lenned. Ott kell lenni a szőlőtőkék között, így tudod a saját tapasztalataidat, energiáidat belevinni a borba.
Nem szabad azt hinnünk, hogy mindent tudunk. Borászként ma akkor lehetünk okosak, ha vissza tudunk menni az időben. Nem élesztőt kell vásárolnunk, hanem rá kell jönnünk, miért nem indul el az erjedés magától. Nem pótolhatjuk kívülről jövő élesztővel azt, aminek természetes életformaként ott kellene lennie a szőlőben és a pincében.
A mezőgazdaságnak különleges feladata van, azt állítja elő, amit a szádba teszel. Ezért nem lehetünk olyan felelőtlenek, hogy levágjuk az utat. Végig kell csinálni a munkát, tiszteletben tartva a csirkét, a tehenet, a szőlőt, hiszen ezáltal becsüljük meg magunkat is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!