A vitorlázó borász
Bujdosó Ferencnél jártunk 2. rész
2013-01-23 | Tóth AdriennA Bujdosó Szőlőbirtok borászával, Bujdosó Ferenccel készített interjúnkban tegnap a Dél-balatoni borvidék adottságairól, az egyes dűlőkhöz illő szőlőfajtákról beszélgettünk. Miután kiveséztük a fajtákban rejlő lehetőségeket, ma a portfólióról, majd az új hajós címkecsaládról, végül pedig a borászat mögött rejlő családról hallhatunk többet.
A cikk első részéhez kattints IDE!
Milyen módon kategorizálod a boraidat?
A széles paletta, és így a több szintből álló borkínálat fontos, mert ez teszi lehetővé, hogy több fogyasztói kategóriát szolgáljunk ki, így azt gondolom, ez segíti boraink megismertetését szélesebb körben. A legnagyobb forgalmat házi borainkból bonyolítjuk, amelyekkel elsősorban a gasztronómia igényeit elégítjük ki. Ezeket a borokat magnum palackban értékesítjük, elsősorban Budapesten, és nyáron a Balaton partján.
Melyik a következő lépés a termékpalettán?
A következő szintet olyan borok jelentik, amelyek könnyen érthetőek, intenzív fajtajellegükkel a borivással még csak kacérkodóknak is élményt jelentenek, illetve a borivó emberek mindennapi boraiként funkcionálhatnak. Ezek könnyed, reduktív technológiával készített fehér- és rozéborok chardonnay, sauvignon blanc, szürkebarát, merlot és pinot noir fajtákból, melyeket nem eretnekség akár fröccsként is fogyasztani.
Az egy éve megújult megjelenésünk eredményeként a Torony, a Horgony, a Csomó és az Iránytű nevet viselik. A rozét Mentőövnek hívják, és tartozik még ide egy fahordós érlelésű merlot is, a Sirály.
Nagy kedvenceim a gyöngyöző boraink, amelyekből létezik fehér és rozé változat. Régi álmom volt ezek elkészítése, hiszen a diplomamunkám is erről szólt: melyik fajták a legalkalmasabbak pezsgőalapbornak. A királyleányka nem csak laborkörülmények között bizonyított kiválóan. A Frissecco fehér gyöngyöző borunknak ezért is ez a fajta az alapja.
Ezek fölött helyezkednek el a birtok cuvée-k: egy fehér- és egy vörösbor, valamint egy késői szüretelésű tramini, a Tramontana. A Sirocco egy bordeaux-i házasítás cabernet franc gerinccel, a Nemere pedig chardonnay-ból, szürkebarátból, királyleánykából és sauvignon blanc-ból áll, némi új fahordós érleléssel.
Végül a csúcsot a dűlőszelektált válogatástételek jelentik: az Ibituba cabernet sauvignon-ból, a Matacs szürkebarátból, a Kokas merlot-ból, a Farkastanya pedig cabernet franc-ból készül.
A Bujdosó-palackok megjelenése egyik évről a másikra teljesen megújult. Milyen koncepció szerint ment végbe a változás?
Tulajdonképpen Orsi húgom, aki a család marketingese és ötletgyárosa, kezdte el már 2005-2006 körül mondogatni, hogy nekünk a Balatont és a vitorlázást kellene megjeleníteni a borainkon. Ebből született a korábban használt hullámos logó és az Altanus neve. A barátaimtól és a vendégektől azonban számtalan kritika érkezett a kivitelezéssel kapcsolatban, ezért egy éven át egy grafikuscsoporttal próbálkoztunk, de sajnos nem voltunk elégedettek a munkájuk eredményével, valamiért nem tudták megfogni a lényeget.
Gere Andreával beszélgettem erről, és azt mondta, ő is hasonló cipőben járt egy új termékükkel, amíg fel nem kereste Ipacs Gézát. A korábban zajló hosszú huzavona után számomra is meglepő volt, amikor két óra beszélgetés után Géza fejében megszületett a hajós borász, hajós borok ötlete.
Ez egy elhelyezkedésből fakadóan jól eltalált marketingfogás, vagy valóban szoktatok vitorlázni?
Édesapám a hetvenes években szerezte meg a hajóvezetői engedélyt, mi pedig az öcsémmel a kamaszkorunkat töltöttük a siófoki Mahart SE vitorlástelepén, ahol aztán a gyerekeim is megtanultak vitorlázni, Zsiga fia pedig ma már versenyszerűen űzi ezt a sportot.
2007-ben a Budavári Borfesztiválon véletlenül összetalálkoztam a gyerekkori kormányosommal. Hamar megszületett az elhatározás, és 2008-ban elmentem vele egy tavaszi regattára. A versenyen dobogós helyet értünk el, sőt a regatta vándorkupáját azóta három győzelemmel is elhoztuk már, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy egy igazán jó csapatba kerültem, és nemcsak a tengeren és a Balatonon találkozunk, hanem bortúrákra, családi kirándulásokra is együtt járunk. A vitorlázás és a bor erősen összekapcsol minket.
Gyakran említed a családot. Milyen feladatot töltenek be a többiek a pince életében?
Hadd kezdjem azzal, hogy milyen fontosnak tartom, hogy nemcsak a szüleimmel és a testvéreimmel dolgozhatom együtt, hanem már a gyerekek is besegítenek. Barbi lányom most harmadéves a Kertészeti Egyetemen, és bár már foglalkozott más területekkel is, érdekelték a gyógynövények, a labor és a zöldségtermesztés, mégis úgy döntött, hogy a szakdolgozatát a szőlő élettani hatásáról írja.
Bendegúz szintén ide akar majd beiratkozni, és borászként szeretne továbbtanulni. Úgy vélem, nagy lehetőségek állnak előtte, hiszen ha belegondolok, hogy harmincévesen én hány bort ismertem a világból, és ezt összevetem azzal, hogy ő tizennyolc évesen hány külföldi bort kóstolt már, óriási a különbség.
Az ikertestvére, Levente vendéglátó képzésre jár, idén nyáron Barbival szolgálta ki a vendégeket a szemesi pincében, ezért is büszkék vagyunk rájuk. Ferkóban is nagyon bízom, fiatal még, de ő szeret legjobban a természetben járni, ezért a biológiafakultást választotta.
Meg kell említeni az unokatesókat is, hiszen összesen kilenc unokából áll a harmadik generáció. A családi ebédeken és vacsorákon a borok kóstolásából mindannyian kiveszik a részüket, mindenkit érdekel, mi is rejtőzik egy-egy palackban! Így kiskoruktól kezdve akaratlanul is megtanulták a borkóstolás csínját-bínját.
Ők – úgy tűnik – még inkább a jövőhöz tartoznak. Hogyan tudtok együtt dolgozni ma családként?
1987-ben töltöttem először Németországban a nyári szünetet egy borász családnál. Ez életre szóló élmény és tapasztalat volt számomra. Annak idején Magyarországon a családi üzemeknek még nem volt hagyománya. Ezért jó és érdekes volt látni a generációk során alakuló, fejlődő birtokot, illetve azt a csapatmunkát, amit a családtagok együtt végeztek.
Az, hogy mi is így együtt dolgozunk, elsősorban édesanyám érdeme. A mai napig sokat vállal magára annak érdekében, hogy a családot összetartsa. Így jól megvagyunk, bár jellemző ránk az olaszos temperamentum, ami a szívünkön, az a szánkon. Ebből persze adódnak feszültségek, mégis úgy gondolom, hogy hosszú távon csak így lehet ilyen szoros közelségben együtt élni és dolgozni.
Hogy zajlik a döntéshozatal?
Folyamatosan beszélgetünk mindenről. A telepítésekre és a szőlészetre vonatkozó kérdésekben végül apu szava a döntő, a borkészítés Beával, a szintén borász végzettségű feleségemmel a mi kezünkben van, de persze az utolsó simításoknál összeül a család. Anyu is végzett borász, és elég kritikus, ezért mindig meghallgatjuk a véleményét.
A legfontosabb döntést a szüleim hozták meg 1963-ban, mikor beleszeretve a balatoni táj szépségébe a kertészeti egyetem elvégzése után ezt a borvidéket választották otthonuknak. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy ebben a gyönyörű környezetben foglalkozhatom azzal, amit igazán szeretek.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!