Átalakul Dél-Afrika borászata
Dr. Tertius Boshoffot kérdeztük 1. rész
2015-04-03 | Tóth Adrienn
Messziről nézve hajlamos az európai borkedvelő az újvilági országokat egy kalap alá venni, pedig mindegyik saját adottságokkal bír nemcsak a domborzati viszonyok és a klíma szempontjából, hanem szőlőművelési és borkészítési kultúrájuk és bortörténelmük alakulása okán is. A legtöbb tanulságot persze akkor vonhatunk le, ha belső szemszögből vizsgáljuk a változásokat; ezért is volt érdekes dr. Tertius Boshoffal, a Stellenrust tulajdonosával interjút készíteni.
A nemzetközi borvilág iránt érdeklődő fogyasztók többsége arról talán már hallott, hogy Dél-Afrikát történelmi szempontból nem olyan könnyű a bortermelőként nem rég induló újvilági országok közé sorolni, hiszen már legalább 350 éve foglalkozunk szőlőműveléssel és borkészítéssel. Azzal azonban már kevesebben vannak tisztában, hogy ez nem jelent folyamatos fejlődést.
Az apartheid időszakában központilag állapították meg, milyen szőlőfajtákat lehet telepíteni, és milyen mennyiségben. A rendszerváltást követően azután sok fiatal borász lépett elő az ismeretlenségből, mert szabadságot, lehetőséget kaptak arra, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Ezért az mondhatjuk, hogy bár több száz éve jelen van a szőlő és a bor Dél-Afrikában, a borkultúra fejlődése szempontjából inkább az utóbbi két évtizedre érdemes fókuszálni.
Milyen főbb vonalak mentén fogalmazhatóak meg a változások?
A korábban megszokott szőlőtermelő vidékeken túl új területeket fedezünk fel, például az óceán partjához közelebb eső ültetvények különösen ígéretes eredményeket hoznak a sauvignon blanc kapcsán.
Sokáig a bordeaux-i fajták szinte kizárólagos egyeduralma volt jellemző, de manapság egyre több olyan szőlőfajtával foglalkozunk, amely változatosabbá teheti kínálatunkat, és ily módon jobban is tudunk alkalmazkodni az eltérő termőhelyi adottságokhoz. Így egyre több pinot noir, syrah, mourvedre vagy tramini ültetvénnyel találkozhatunk Dél-Afrikában.
Ezek a folyamatok nem valósulhattak volna meg az újonnan megjelenő pincészetek nélkül. Harminc évvel ezelőtt még fejben meg lehetett számolni az országban működő borászatokat, mert nehezen megszerezhető engedélyekre volt szükség ahhoz, hogy valaki ezen a területen dolgozzon. Ekkoriban kizárólag egy szövetkezeten keresztül lehetett exportálni, a szőlő- és borértékesítéseket pedig kvótarendszer szabályozta. Mindez alacsonyan tartotta a működő borászatok számát. Ma már szerencsére nem ez a helyzet.
Kategorizálhatóak valamely módon a jelenlegi piaci szereplők?
Ma Dél-Afrikában nincs helye a közepes pincészeteknek. Két út van. Vagy kis méretben, a prémium szegmensben igyekszel érvényesülni, és főként helyben értékesítesz, maximum egy-két külföldi partnerrel dolgozva. Ebben az esetben azonban a nemzetközi közegben Burgundiával kell versenyezned. Vagy nagyméretűvé válsz, és ezzel a helyi fogyasztást jóval meghaladó exporteladásokra kell törekedned.
A Stellenrust pincészetnek Stellenbosch borvidéke ad otthont. Összefoglalnád a helyszín legfontosabb jellemzőit?
Domborzati és klimatikus szempontból az Asztal-hegy és az Atlanti-, valamint az Indiai-óceán közelsége a meghatározó. Ez az egyik leghosszabb múltra visszatekintő bortermő vidék, Constancia után a második. A szőlőültetvények itt a hegyek felől futnak az óceán irányába, így egy mediterrán jellegű éghajlat alakul ki, amely meleg nyarakat és enyhe teleket jelent. Míg télen nulla fokig is csökkenhet a hőmérséklet, nyáron nappal 25-40, míg éjszaka 18-25 fokot mérünk.
Az, hogy ebben a régióban egyszerre tapasztalhatjuk meg a hűvösebb Atlanti- és a melegebb Indiai-óceán hatását, sokszor erős szelek formájában mutatkozik meg. Ez pedig a virágzás idején kockázati tényezőt jelent, csökkentheti a potenciális termésmennyiséget. A légmozgás kapcsán még fontosnak számító tényező a sarkvidék felől érkező Cape Doctor nevű szél, amely sokat tesz a levegő tisztaságáért.
A borvidéken még mindig a bordói fajták és a shiraz áll a főszerepben. Az úgynevezett arany háromszögben található területek, amelyeket a Stellenbosch, a Simonsberg és a Helderberg hegységek határolnak, különleges gránittalajjal bírnak, ezeket mi kávéköveknek nevezzük. Az innen származó shirazra a fehér borsos, ibolyás jegyek a jellemzőek, fekete olajbogyós lecsengéssel. Míg a cabernet sauvignonok esetében a megfelelő érettség a kulcs; Dél-Afrikában gyakran jellemző egy paprikás karakter a cabernet-kre, ez azonban ezen a terroiron nem tapasztalható.
Milyen fontosabb alrégiókat különböztethetünk meg Stellenboschon belül?
A Bottelary nevű részen sok régi chenin blanc ültetvény található, a korábbi kvótarendszer ugyanis e fajta termesztését engedélyezte édes borok készítése céljából. Ez egy szegény régió, ezért a helyiek, már amikor erre törvényi lehetőségük volt, sem tudtak új szőlőfajtákat telepíteni.
Ma viszont ennek köszönhetjük azt, hogy itt egy magas életkorú chenin blanc állománnyal számolhatunk. Sok területen homokos a talaj, az az ember érzése, mintha egy strandon sétálna; az agyagos, gránitos rétegen pedig jó eredményeket hoznak a merlot ültetvények. A Simonsberg-Stellenbosch egy eredetvédelmi egység, cabernet sauvignon és pinotage fajtákra specializálódott termőhelyként tartjuk számon. A klíma itt ehhez épp megfelelő: se túl meleg, se túl hideg.
Cikkünket ITT folytatjuk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!