Chateau-tól kastélyig
Burgundiai anziksz 2.
2013-09-26 | Sánta Zoltán
Ha valaki kastélyokat akar látni, nyilván a Loire-völgyet keresi fel, ahol Párizs tőszomszédságában elképesztő gazdagságot talál: Villandry, Chenonceau, Blois, Chambord, Chartres... Boros tanulmányaink során azt tanultuk, hogy a birtok elnevezése Bordeaux-ban château, Burgundiában domaine, meg azt is, hogy Bordeaux-ban megteszi egy présház is.
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Aztán láttam, hogy ha nem is a Loire-iakhoz mérhető, de gyönyörű kastélyok is vannak arrafelé. S most Burgundiában megtapasztaltam, hogy ott is se szeri se száma az efféle gazdagságnak.
Parkolót keresve Beaune városfalon kívüli körútján, valamiféle függőkertre, nyírott örökzöldekre lettem figyelmes. Egy pillanat alatt kiderült, hogy bizony ez maga a beaune-i château, gyönyörűen ápolt parkkal az egykori várárokban, teraszokkal – és persze zárt lakatokkal. Nem látogatható, azaz, hogy mégis. Ki is a tulajdonos? Bouchard Père et Fils (ugye ismerősen cseng, hiszen talán az egyik legnagyobb burgundiai „négociant” családról van szó).
Csupán egy kóstolóval egybekötött pincelátogatásra kell befizetni a kastéllyal szemközti látogató centrumban, s nem csak a pince tekinthető meg, de a kastélypark is. A kastély tabu! Időnkbe már nem fért bele, így maradt a fényképezés a rácson át…Burgundiában persze minden a borról szól, s jól is van ez így, de ha az ember vállalkozó kedvű, s kutakodik kicsit, és mer hagyatkozni a gps-re, csodák tárulhatnak fel előtte, a boron túl is.
Clunytől csupán egy ugrás Cormatin kastélya. Évtizedekig aludta Csipkerózsika-álmát, mígnem mintegy húsz esztendeje jött az ébredés. Ha valaki szereti a játékos formára igazított örökzöldeket, a vizet, a szép formákat, ne hagyja ki! A lépcsőház nem kisebb épületből nyerte formáját, mint a párizsi Luxembourg palota.
A Château de Drée más eset. Ez nem esik útba, ide akarni kell elmenni. De, kihagyhatatlan! Sokadszor botlottam abba ténybe, hogy a magántulajdonnak előnyei is vannak. A belgává lett francia tulajdonos (akinek kisebb BMW-je a ház előtt parkolt ott jártunkkor) aprólékos munkával – és temérdek pénzzel – állította a helyre azt, amit az enyészet évtizedei elpusztítottak. Nyilván nem egy Versailles, de sok nagyon híres kastély sápadna bele az irigységbe e park láttán. A táj Toszkánát idézi, a kastély és a francia kert a dombtetőn, a lejtőn az angol tájképi kert, a falakon kívül pedig Charolais tehenek százai legelnek békésen. Ez az idill, nem?
A Fontenay apátságot Dijon felé elhagyva alig megyünk húsz kilométert, tábla mutat a Bussy-Rabutin kastély irányába. S amikor azt hisszük, hogy már a térképről is lementünk, a semmi közepén elénk tárul egy reneszánsz csoda. Vízre ültetett kastély, buxus labirintussal, fasorokkal, virágparterre-ekkel, pikáns és érdekes történelemmel. Az egyik teremben az egykori tulajdonos megszámlálhatatlan szeretőjének portréival. No, de többet nem mondhatok, tessék elmenni!
Folytatjuk!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!