Életmódváltás olasz módra
Beszélgetés Franco Batzellával 1. rész
2009-08-07 | Tóth Adrienn
Van az úgy, hogy az ember eldönti, változtatnia kell az életén. Persze a változás intenzitása már vérmérséklet kérdése. Valószínűleg kevesen vannak, akik pár évtizednyi, komoly munkával elért presztízst hátrahagyva visszaköltöznek szülőhazájukba, hogy ott valami teljesen újba kezdjenek. Franco Batzella azonban megtette ezt, és ma már két toszkán régióban készít borokat: Bolgheriben és Montalcinoban.
A fordulópont
Franco feleségével, Khanh Nguyennel az Egyesült Államokban, Washingtonban élt. Pénzügyi szakemberként sokat utazott – többször járt többek között Magyarországon is -, számtalan csücskét megismerte a világnak. Mégis, mikor 55 éves korában arról kellett döntenie, hol szeretné újrakezdeni az életét, szemernyi kétely sem volt benne, hogy Olaszországban építi fel új otthonát.
„Amikor betöltöttem az ötvenötödik életévemet, úgy láttam, hogy ha most nem kezdek valami újba, már sosem fogok. Mindketten lelkes borfogyasztók voltunk a feleségemmel, és a nagyvárosi életet is egy békésebb, vidékire szerettük volna cserélni. Ezért döntöttünk úgy, hogy kedvenc olasz tartományunkban, Toszkánában vásárolunk földterületet, és létrehozunk egy pincészetet.”
1998-ban kezdtek el nézelődni, és nem is tartott sokáig a keresés, hiszen az első saját telepítésű szőlőről származó évjárat a 2003-as volt. Franco így emlékszik vissza erre az időszakra:
„Miután letelepedtünk, találtam magamnak munkát, ami lefoglalt, amíg arra vártunk, hogy a frissen eltelepített szőlők termőre forduljanak. Rómában dolgoztam, a feleségem felügyelte az itt folyó munkálatokat, de sok szabad ideje volt, ezért úgy döntött, hogy a milánói egyetemen fog szőlészetet és borászatot tanulni.
Persze ezt megelőzően is részt vettünk már több tanfolyamon Franciaországban, Bordeaux-ban, vagy a kaliforniai Davis Egyetemen, úgyhogy nem voltunk teljesen zöldfülűek a szőlészet és a borkészítés terén.”
Miután a Batzella család Bolgheriben él, és Franco ebben a pincészetben tölti szinte minden idejét, a következőkben mi is a birtoknak ezzel, a 7,5 hektáros részével foglalkozunk majd.
Szőlők a sík terepen
Ha Bolgheriről beszélünk, annak környezeti adottságait, szőlészeti és borászati hagyományait általában nem más toszkán területekhez, hanem a francia Bordeaux-hoz szoktuk hasonlítani.
„A talaj itt gyakorlatilag homok és agyag keveréke. A homokos rész arra jó, hogy illatosabbá tegye a bort, valamint kiváló a vízelvezető képessége is. Ugyanakkor ott van az agyagos rész, amely képes a víz megtartására. Nálunk nincsenek a felszínen nagyobb kövek, mint Bordeaux-ban, de úgy gondolom, hogy a homok egy ahhoz hasonló hatást fejt ki.”
E borvidék esetében azért fontos a talajra több figyelmet fordítani, mert azt alig pár évtizeddel ezelőtt még mocsár borította. A vízelvezetést követően itt egy kifejezetten termékeny földet nyertek a helyiek, ahol kezdetben sokféle haszonnövényt termeltek: articsókát, spárgát és spenótot. Ma azonban, köszönhetően egy messziről érkező nemesnek, a vidék borairól híres. (Marchese Mario Incisa della Rochetta és a Sassicaia történetéhez kattints IDE.)
A pincészet borai saját szőlőből készülnek, a terület 68%-át cabernet sauvignon, 13%-át syrah, 7%-át cabernet franc, 12%-át viognier és sauvignon blanc borítja. A syrah-t kísérleti jelleggel ültették, hiszen az nem általánosan elterjedt a borvidéken.
„A syrah nem könnyű fajta, az első években közepes minőségű szőlőt produkált. Már azon gondolkodtunk, hogy átoltjuk, hívtunk is ide egy ezzel foglalkozó szakembert, ám a következő termés messze felülmúlta a korábbiakat. Aztán a negyedik-ötödik évjáratban olyan szép lett a belőle készített bor, hogy ma már külön lepalackozzuk. Ez az egyetlen – igaz csak kis mennyiségben készülő – fajtaborunk.”
Egy tőkén 6-7 fürtöt hagynak, ami körülbelül egy kilogrammnyi termést jelent. Nem csak a tőkénkénti terhelésre figyelnek azonban oda, de arra is, legalább egy nézetméternyi lombfelület jusson erre a gyümölcsmennyiségre. A levelek a növény motorjai, az ő fotoszintetizáló munkájuknak köszönhetően érik meg a szőlő.
„A fenntarthatóság elvei szerint dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy ugyan nem vagyunk öko- vagy biodinamikus pincészet, de igyekszünk minél kevesebb alkalommal beavatkozni a természetes folyamatokba, ugyanakkor, ha szükség van rá, akkor permetezünk.
Öntözni nem öntözhetünk, kizárólag a csapadékból származó víz táplálhatja a növényeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hiányt szenvedünk valamiben, hiszen mint azt elmondtam, a talaj agyagtartalma megőrzi a nedvességet. Egyébként az aszály sem gyakori probléma. Az utóbbi idők legnehezebb időszaka 2003-ban volt, egy nagyon száraz és meleg év volt ez. Ennek ellenére, nem jelentett komolyabb gondot, nem az volt a legkiemelkedőbb évjárat, de egy normálisnak beillett.
Persze nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A csak pár éve elültetett szőlőnk nem teljesen egységes, néhány növény fiatalabb a többinél, vékonyabb a törzsük. Ennek az az oka, hogy gondunk volt a talaj vízelvezető képességével, túl nedves volt a föld. Így néhány növény elpusztult, ezeket később újabb tőkékkel helyettesítettük. Végül kiderült, hogy földmunkákkal a probléma megoldható, ma már figyelünk erre, így nem reked meg a nedvesség.”
A beszélgetést folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!