A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Étterem- és borkalauz 2008.

Az első kiadás

2008-07-03 | Kézdy Dániel


Amikor először kezembe vettem a könyvet, eszembe jutott Louis de Funès Szárnyát vagy combját című klasszikus vígjátéka, ahol a nagy tudású étteremkritikus jobbára a gonosz vendéglő tulajdonosokkal, valamint a műkajákat gyártó mágnással vív elkeseredett küzdelmet. Az utóbbi évek étterem kritikái alapján úgy éreztem, hogy Magyarországon nem túl nagy tudású étterem kritikusok általában reklámszagú cikkeket ontanak magukból. Ezzel szemben az Étterem- és borkalauz 2008. című könyv valami újat hozott, minél jobban beleástam magam, egyre inkább úgy éreztem, hogy minden hibája ellenére jó.


Kezdjük azonban az elején. Diszkréten jelenik meg a könyv színeiben a trikolor, nem hangsúlyos, de ahogy a borítótól a belső lapokig haladunk, felfedezhető a magyar zászló. Ezek szerint lehet így is használni a magyar színeket, anélkül, hogy bárki is hivalkodónak tartaná.

A könyv első lapjain található általános étterem felsorolás igen hosszú, arra nem térnek ki a szerzők, hogy a nem tesztelt éttermek listáját honnan szerezték, mivel ez így megjelent a könyvben, akkor legalább ellenőrizni kellett volna egyesével akár csak telefonon is a helyeket, így elkerülhető lett volna, hogy több éve bezárt étterem is a listába kerüljön (pl. a III. kerületben az Aboriginal étterem).

Az értékelés nagyon szigorú, hiszen a legjobb étterem 13,5 pontot kapott 20-ból, és csak az első 10 tartozik a 12 pont vagy a fölötti kategóriába. Nagyon jó, hogy végre van egy olyan kiadvány, ami nemzetközi mércével szemléz. Hiszen ha jobban megnézzük a pontozási rendszert, stílusilag nagyon hasonlít az egész világon elismert két étteremkalauzra.

Természetesen mindig lehet vitatkozni egyes pontszámokkal, helyezésekkel kapcsolatban, de a személyes tapasztalatom alapján az élmezőny abszolút kifogástalan. A szerzők említik, hogy a rövid idő miatt nem tudtak minden helyet megnézni, ezért vannak olyan éttermek, amelyek kimaradtak. Ezek a hiányosságok tényleg megvannak, nekem például nagyon hiányzik a tesztelt helyek közül a kőszegi Taverna Flórián Vendéglő és a nyúli Szél Fiai Fogadó.

A könyv végén található borkalauz érdekes megoldásnak tekinthető. Sokan vitatkoznak azon, hogy illik-e egy étterem kalauzba ilyen boros rész. Én úgy gondolom, hogy így olyan emberekhez is eljuthat az információ, akik amúgy nem foglalkoznak borral, tehát „boros” szempontból mindenképpen jó irány lehet ez a próbálkozás. Bár a könyvben nincs feltüntetve a szerző, aki egy kicsit is ismeri borbesorolási stílusát, egyből ráismerhet Alkonyi László tollára.

Ez a rész a pár évvel ezelőtt kiadott Birtokok és Borok című könyv folytatása. Alkonyi Lászlót nagyon tiszteljük. Hatalmas érdemei vannak a minőségi magyar bor fogalmának kialakításában, emellett élharcosa a tokaji eredetvédelemnek is. Tokajról megjelent könyveit - és természetesen a folyamatosan megjelenő Borbarát folyóiratát - szakmai etalonnak tartjuk. Mégis el kell mondani, hogy nem méri hasonló intenzitással az egyes borvidékeket, és bár a Vinoporton már mi magunk is sokszor deklaráltuk Tokaj és mondjuk Somló iránti elkötelezettségünket, ezt így nem tartjuk teljesen korrektnek.

Konkrét példával élve: az nem reális, hogy Gere Attila egyik ikon borát, a Kopárt a 2003-as évjáratból pontozzák, amikor már a 2004-es sincs piacon, és a 2006-osra lehet előjegyezni, ehhez képest Homonna Attila 2006-os Határi Furmintja, amiből összesen 120 palack készült és még nem került piacra, szerepel a borok között. Nagyon örvendetes tény, hogy Tokajt ilyen részletséggel figyeli a szerző, hiszen adottságai alapján ez a terület a világ legjobb fehérszőlőt termő borvidéke, de legalább hasonló figyelmet érdemelnének a többiek is, hiszen a Dél-Pannónia fejezetben feltüntetett borok nagy részét már nem lehet kapni. Régi probléma a nyomtatásban megjelenő borértékeléseknél, hogy ne előzze meg a borok kifutása a könyvek megjelenését, ami persze a határidők miatt nem egy könnyű feladat.

Nagyon pozitívnak mondható az, hogy rengeteg olyan kisebb vagy kevésbé ismert borász is fel van tüntetve, akivel a szokásos marketing kiadványokban ritkán vagy soha sem találkozhatunk (pl. Szecskő Tamás, Kaló Imre, Szarka Pince stb.). A hat régió (Alföld, Balaton, Dél-Pannónia, Eger, Észak-Pannónia, Tokaj) rendben van. Sokan egyetértenek azzal, hogy hosszútávon is ezt kellene erőltetni, mert az világos mindenki számára, hogy ennyire szétszabdalt borvidékeket nem lehet normálisan kommunikálni.

A könyv végén található „Magyarország borfajtái” felsorolásból először hiányoltam a kékfrankost, később felfedeztem, hogy ez csak egy véletlen elírás, és a második kadarka címszó alatt szerepel a kékfrankos. Olyan szempontból szerencsés a borleírás, hogy sok ismeretlen, régi szőlőfajta szerepel a felsorolásban (csóka, csomorika, sárfehér stb.), de ez az összefoglalás mégis inkább egy borral foglalkozó kiadványba kellene, hogy megjelenjen.

Véleményem szerint a könyv végére jobban illett volna egy bor-gasztronómiai rész (pl. étel-bor párosítás), vagy valami olyan, ami fogyasztói szempontból jobban használható (pl. évjárat táblázat). Vagy esetleg mindkettő.

Összességében elmondható, hogy a könyvnek vannak hibái és erényei. Biztosan vannak olyan vendéglősök, akik alaptalannak tartanak bizonyos vádakat. Valószínűleg igazuk van azoknak, akik úgy érzik, hogy egyes elemzések stílusa, szigorúsága és értékelése nagyon különböző. Mégis úgy gondolom, jó, hogy megszületett ez a könyv és nagyon fontos lenne a folytatás. Nem csak 1-2 évig, hanem folyamatosan. Ha a szerzők tanulnak a kezdeti hibáikból, és az éttermesek is felhasználják az építő jellegű kritikát, akkor mi, a vendégek lehetünk a legnagyobb nyertesek.

Na és persze az egész hazai gasztronómia, ami most kezd talán újraéledni, de még nagyon hosszú és kemény út áll előtte. Ezért is különösen fontos az a kezdeményezés, amelyet az Alexandra könyvkiadó tett, miszerint a következő években folyamatosan fogja megjelentetni a nemzetközi gasztronómiában elismert szakemberek műveit. Már nagyon várjuk ezeket a könyveket, óriási hiánypótlás lenne a magyar könyvpiacon!

Mindenkinek kívánjuk, hogy minél több helyet a könyvből személyesen teszteljen le! Készítse el a saját kritikáját és toplistáját, és írja meg véleményét nekünk vagy a szerzőknek! Jó étvágyat hozzá!

Étterem és Bor Kalauz 2008
Alexandra Kiadó 2008.
www.alexandra.hu
Ára: 2990 Ft

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!