A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók

Tokaji kísérletek

2016-05-20 | Zsigrai György


Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók

A lejtős területeken végzett szőlőtermesztés során alkalmazott termesztéstechnológia egyik fontos eleme a talajvédelem, ezen belül pedig a vízerózió elleni védelem. Talán nem szükséges hosszasan taglalni e technológiai elem jelentőségét a Tokaji borvidéken, elegendő a legutóbbi heves zivatar eróziós hatásának emlékét felidézni. Meg kell azt is jegyezni, hogy a zajló klímaváltozás eredményeként az ehhez hasonló időjárási jelenségek gyakoriságának növekedésére kell számítanunk a Kárpát-medencében, így a térségünkben is. Előzetes kutatási eredmények.


 

A vízerózió elleni védelem agrotechnikai elemei közül a sorköztakarás, illetve a sorközök takarónövényzettel történő hasznosítása emelhető ki. E célra számos anyag, illetve növényfaj alkalmazásával találkozhatunk a gyakorlatban, amelyek köre a tárgykörben végzett kutatási tevékenység eredményeként fokozatosan bővül.

 

Jelen munkának nem célja a takarónövények alkalmazásának teljeskörű hatáselemzése, pusztán felsorolás jelleggel teszek említést a sorköztakaró növényzetnek a feltalaj vertikális drénezettségére, szerkezetére, vízbefogadó és vízvezető képességére, mikrobiológiai aktivitására, tápanyagforgalmára, valamint szervesanyag-gazdálkodására gyakorolt pozitív hatásáról az eróziós károk mértékének csökkentésén túlmenően.

 

 

A nem körültekintően és adott termőhely ökológiai körülményeinek, illetve az aktuális termesztési szituációnak nem megfelelően megválasztott sorköztakaró növényzetnek lehetnek káros hatásai is.Az új telepítéseknél a tápanyag és vízkonkurencia, illetve árnyékolás a káros, beállt kultúrában pedig a magas növényzet a tavaszi fagyok súlyosbításában, a párás környezet miatt kialakuló gombás fertőzésekben játszik szerepet.

 

A sorköztakaró növényzet alkalmazása különös jelentőséget kap az ökológiai gazdálkodásban. Megállapításaik szerint az ökológiai ültetvényekben a fajgazdag takarónövényzet kialakításának a korábbiakban említett pozitívumai mellé társul egyes hasznos élő szervezetek betelepülését és felszaporodását elősegítő hatás is.

 

A fentiekben említett sokoldalú hatás egyes komponensei az eltérő termőhelyeken, illetve különböző termesztési helyzetekben rendkívül változatos kombinációban jelenhetnek meg. Ennek felismerése vezetett az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, a Biocont Kft., a Debreceni Egyetem TEK Ökológiai Tanszék, a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok, a Pendits Kft., a Tokaj Hétszőlő Zrt., a Tokaj Oremus Szőlőbirtok és Pincészet, a Zöld Birtok Kft., a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, az Illyés Kúria, illetve a Tringa Borpince közreműködésével egy kísérletsorozat elindításához 2012 tavaszán, amelynek célja különböző magkeverékek (Biocont keverék, pillangóskeverék, füves-gyógynövényes keverék) hatásának a résztvevők szőlőterületei által reprezentált termőhelyi viszonyok közötti vizsgálata volt. Jelen munkában a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Galambos dűlőjében beállított kísérletben 2013. június 14.–szeptember 18. közötti időszakban végrehajtott talajnedvesség tartalom vizsgálatok tanulságait elemzem.

A vizsgálatok módszere

A sorköztakaró növényzetnek a 0-140 cm mélységű talajréteg nedvességtartalmának alakulására gyakorolt hatását más kísérleti helyek mellett a Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Galambos-dűlőjének egy 2007. évi telepítésű furmint ültetvényében 2012 tavaszán beállított kísérletben vizsgáltuk, ahol a Biocont keverék, egy pillangós magkeverék, illetve egy füves-gyógynövényes keverék hatáselemzésére nyílt lehetőségünk. Kontrollként egy mechanikailag rendszeresen művelt sorközű parcella szolgált. A nedvességtartalmi méréseket kapacitív elven működő talajnedvesség mérő szonda (1. kép) segítségével végeztük a feltalaj 140 cm mély rétegében, 10 centiméterenként, a 2013. június 14.–szeptember 18. közötti időszakban, heti gyakorisággal.

 

Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók

1. kép: A mérések során alkalmazott nedvességmérő szonda

Vizsgálati eredmények

Megfigyelhető, hogy a vizsgálati időszakban a talaj nedvességtartalma eltérően alakult a különböző sorköztakarási kezelések hatására (1.a-1.d ábra). Az eltérések a 20-80 cm-es talajrétegben voltak a legkifejezettebbek. Ennek oka megítélésünk szerint a különböző növényállományok eltérő gyökerezési mélységében, illetve eltérő mértékű vízfelhasználásában keresendő.

 

Jól megfigyelhető, hogy a gyakorlatilag növénymentes, mechanikailag rendszeresen művelt sorközű parcella talajában a nedvességtartalom a mélyebb rétegek irányába haladva valamennyi mérési időpontban egyenletesen növekedett a 80 cm-es mélységig, az ettől mélyebb rétegekben pedig már gyakorlatilag nem változott. Természetesen a talajfelszín párolgásából (evaporáció), illetve a szőlőtőkék párologtatásából (transzspiráció) eredő nedvességtartalom-változások a mélyebb talajszelvényben is jól láthatóan bekövetkeztek a tenyészidőszak előrehaladtával.

 

Sajnos a mért paraméterek szűk köre nem tette lehetővé a vizsgált talajszelvény nedvességforgalmát egzaktan leíró mérlegszámítások elvégzését, így nem állt módunkban a nedvességtartalom-változások összetevőinek nagyságára vonatkozó becsléseket tenni.

 

A görbék lefutása azonban határozottan jelzi, hogy a növényzettel fedett parcellák talajának nedvességtartalma a 20-80 cm-es talajrétegben eltérően alakult a kontrollhoz, és bizonyos szempontból egymáshoz viszonyítva is. A pillangós növényekkel fedett sorközű parcella nedvesséprofilja azt jelzi, hogy a mélyebben gyökerező és nagyobb biomasszát produkáló növényfajok jelenléte miatt a talaj mélyebben, és némiképp nagyobb mértékben kiszáradt. A nedvességtartalom kiegyenlítődése a 100 cm-es szint alatt következett be, ami a füves-gyógynövényes, illetve a Biocont magkeverékek esetében a kontrollhoz hasonlóan a 80 cm-es mélységben volt megfigyelhető. A 2. ábra jól szemlélteti az elmondottakat a 2013. július 24-én meghatározott állapotnak megfelelően.

 

Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók

 

1.ábra: A különböző módon művelt parcellák talajának nedvességtartalom-változása a vizsgálati időszakban a Galambos-dűlőben (a-kontroll, b-pillangós növényzet, c-gyógynövényes keverék, d-Biocont magkeverék)

 

Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók2.ábra: A különböző sorköztakaró növényzet hatása a talajszelvény nedvességtartalmára (Galambos-dűlő, 2013. július 24.)

 

 

Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók

1.táblázat: A sorköz kezelések hatása a 0-140 cm talajszelvény átlagos nedvességtartalmára (mm) és nedvességtartalom változásának variációs koefficiensére (%)

 

A nedvességtartalmi változások mértékére engednek következtetni az 1. táblázat adatai is.

 

A pillangós növényekből álló magkeverékkel bevetett sorközök talajában volt a 0-140 cm mélységű talajszelvény átlagos nedvességtartalma a legkisebb, ami kifejezettebb vízfelhasználásra utal. A Biocont magkeverék használata esetében ez az érték gyakorlatilag megegyezett a kontrollparcella adatával. A kapott eredmény első megközelítésre ellentmondásosnak tűnhet, azonban csupán azt jelzi, hogy e két parcella esetében a talajszelvény átlagos nedvességtartalma, és az egyes mérési időpontokban meghatározott aktuális nedvességtartalmak átlagértékhez viszonyított szórása (CV) gyakorlatilag azonos volt.

 

Nem informálnak azonban ezek az adatok bennünket arról, hogy a nedvességtartalmi változások milyen mértékben köszönhetők a talajfelszín párolgásának, illetve a területen található növényzet párologtatásának. Mivel a kísérleti területen - az elhelyezkedése következtében - a talajvíz nem befolyásolta a vizsgált talajszelvény vízforgalmát, és a felszín alatti vízzáró réteg mentén lezajló, lejtő irányú vízmozgás is kizárható volt, megállapíthatjuk, hogy a Biocont magkeverék alkalmazása során fejlődő sorköztakaró növényzet evaporációt csökkentő árnyékoló hatása a kísérlet ökológiai viszonyai között, a vizsgálati időszakban nagyságrendileg megközelítette a növényállomány vízfelhasználásának mértékét.

 

A pillangós magkeverék esetében ugyanakkor a vízfogyasztás jelentősebb mértékben meghaladta az árnyékolásból eredő párolgáscsökkentő hatást, aminek következtében a talajszelvény átlagos víztartalma elmaradt a kontrollparcelláétól. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a lejtős területeken a sorköztakaró növényzet jelentősen mérsékelheti a lehulló csapadék lejtőirányú elmozdulását, ami elősegíti a csapadékvíz talajba szivárgását, így gazdagítva a talajszelvény vízkészletét. Különösen fontosnak tartjuk ezért e kettős hatás figyelembe vételét a déli, dél-keleti kitettségű, duzzadó-zsugorodó agyagásványokat tartalmazó talajjal rendelkező termőhelyeken.

 

A 3. ábra a 0-80 cm mélységű talajszelvényben különböző időpontokban meghatározott nedvességtartalmak kontrollhoz viszonyított eltéréseit mutatja be. Az ábra a korábbiaknál is látványosabban mutatja be a tesztelt sorköztakaró magkeverékek vízfelhasználásában megnyilvánuló különbségeket.

 

Ezek a leghatékonyabb sorköztakarók3.ábra: A talaj 0-80 cm rétegében mért nedvességtartalmak kontrollhoz viszonyított különbségének alakulása a tenyészidőszak során a vizsgált takarónövény keverékek alkalmazása esetén (0=kontrollal megegyező érték)

(Degenfeld Szőlőbirtok, Galambos-dűlő, 2013.)

 

A tesztelt magkeverékek közül a Biocont bizonyult a vízfelhasználás szempontjából a legkedvezőbbnek, míg a pillangós virágú növények vízfogyasztása volt a legkifejezettebb. Meg kell jegyezni, hogy még ez utóbbi keverék alkalmazása esetén sem tapasztaltunk 2013-ban a szőlőtőkéken aszálytüneteket az adott kísérleti területen.

Összefoglalva

Megállapítható, hogy a kísérleti eredmények egyértelműen jelzik, hogy nem szabad sematikusan szemlélnünk, illetve megítélnünk a sorköztakaró növényzet alkalmazásának várható hatását. Az alkalmazásukra vonatkozó döntést minden esetben a várható hatások komplexitásának tükrében, a korábbi tapasztalatokra, valamint egzakt kísérleti eredményekre támaszkodva szükséges meghozni az adott termőhely specifikumait is figyelembe véve. A helyesen megválasztott, illetve megfelelően kezelt sorköztakaró növényzet  eredőjét tekintve – a véltnél mérsékeltebb konkurenciát jelenthet a termő szőlőtőkék számára, teret nyitva a pozitív hatások érvényesülésének.

A szerző a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa; a cikk eredetileg, teljes terjedelmében az Intézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, III. évfolyam, 10. szám.)
Kapcsolódó tudományos cikkeink:

 

Irodalom

BAUER K., FOX R., ZIEGLER B., 2004. Moderne Bodenpflege im Weinbau. Österreichischer Agrarverlag, Leopoldsdorf. 

HOFFMANN U., LÁSZLÓ GY. 2012. A fajgazdag sorköztakaró növényzet szerepe az ökológiai szőlőtermesztésben. 

HERPRGEL Z. P., ILLYÉS E. 2012. Takarónövények alkalmazásának lehetőségei szőlőültetvényekben. (In:szerk. SOMOGYI K.: Szőlő-levél, 2/5: 10-13.) ILLYÉS E., DREXLER D., HERPERGEL Z. P., VALKÓ O.,

LÁSZLÓ G., TÖRÖK P. 2012. Fajgazdag szőlő-sorköz-takarónövényzet magkeverékek fejlesz-tése és alkalmazási lehetőségei magyarországi szőlőültetvényeken: kitekintés és előzetes ered-mények. LIV. Georgikon Napok. Keszthely. 250-260.

JACOMETTI M. A., WRATTEN S. D., WALTER M. 2007. Understorey management increases grape quality, yield and resistance to Botrytis Cinerea. Agriculture, Ecosytem and Environment, 122: 394-356.

KING A. P., BERRY A. M. 2005. Vineyard nitrogen and water status in perennial clover and bunch grass cover crop systems of California’s central valley. Agriculture, Ecosystems and Environment, 109: 262-272.

MORLAT R., JACQUET A. 2003. Grapewine root system and soil characteristics in a vineyard long term with or without interrow sward. Am. J. Enol. Vitic., 54/1: 1-7.

VARGA I. 1994. A talajtakarás szerepe a dombvidéki szőlőter-mesztésben. Kandidátusi értekezés, Eger.

VARGA P., MÁJER J., NÉMETH CS. 2007. Tartós és időszaki növénytakarásos eljárások a szőlőültetvények talajművelési rendszereiben. Lippay-Ormos-Vas Tudományos ülésszak kiadványa 2007. november 7-8.

VARGA P., MÁJER J., NÉMETH CS., NÉMETHY L., SZABÓ I. 2005. Szőlőültetvények talajtakarásának hatá-sa a talaj és a levél tápelem-tartalmára, a termés mennyiségére és minőségére. Agrofórum, 12: 47-49.

ZANATHY G., NÉMETHY L., VÉGHELYI K., BALOGH I. 2000. Szalmatakarás a szőlőtermesztésben, Bo-rászati Füzetek 6: 7-12.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!