Gyümölcsfákat a szőlősorok közé! 2. rész
Interjú Spiegelberg Istvánnal
2009-03-07 | Tóth Adrienn
A somlói borásszal készített interjú első részében arról beszélgettünk Spiegelberg Istvánnal, hogy került a Somlóra, miért vásárolt itt telket magának, és mi indította arra, hogy borokkal foglalkozzon. Miután áttekintettük a múltat, itt az ideje, hogy górcső alá vegyük a jelent. A beszélgetés előző részét ott hagytuk abba, hogy Stephan arról kezdett mesélni, immár főállású borászként hogyan változott meg az élete.
Az interjú első részéhez kattintson IDE.
A mai napig sokat kísérletezem annak érdekében, hogy az itt előállítható bor legjobb formáját megtaláljam. Ma másképp készítem a boraimat, mint korábban. Olyan nedűt szeretnék palackba zárni, amit a szakmán túl a fogyasztók is értékelnek. Ez azért fontos, mert a somlói termőföld annyira speciális, az itt készített bor annyira különbözik a megszokottól, hogy a legtöbben még nem tudnak mit kezdeni vele.
Ezek szerint fenekestül felfordítottad az életed, amikor egy teljesen más jellegű munkáról a főállású borászkodásra váltottál.
Amikor ideköltöztem, még minden új volt, nagyon élveztem az összes munkafolyamatot. Velem gyakran előfordul, hogyha valami újba kezdek, azt jobban csinálom, mint amikor már a megszokás uralkodik rajtam.
A váltás azért volt fontos egyébként, mert bár a borokat már korábban is én készítettem el, a szőlővel nem sokat tudtam foglalkozni. 2007-ben kezdtem el először a szőlőművelést is irányítani.
Ezt a munkát korábban nem tanultam, így az első évet kísérletnek szántam. A föld egyharmadát intenzíven műveltem, a másik harmadát füvesen hagytam, és a maradékot egy kényszerhelyzet miatt - mert nem tudtam rögtön mindent átvenni - gyakorlatilag magára hagytam. Itt nem foglalkoztam a földmunkákkal, nem nyírtam a füvet, szüretkor majdnem egy méteres gaz borított mindent. A szőlő minősége szempontjából aztán pont ez volt a legjobban prosperáló szakasz.
Ha ez vált be a legjobban, alkalmaztad a következő évben is?
Nem, akkor ezt már nem tehettem meg, mert a szőlő visszafejlődött volna a gaz miatt, és ezt nem engedhettem. Úgyhogy most intenzíven dolgozok, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a jó, meg kellene találnom a középutat.
A növény megfelelő gondozása mellett nagyon fontos még a szüret, hiszen végül is ez tesz pontot a gyümölcs életének a végére, és ekkor válik borrá.
Úgy gondolom, hogy egy borral foglalkozó ember életében az egyik legfontosabb döntés a szüret időpontjának megválasztása: minél később következik be, annál jobb. Ezt onnan tudom, mert megfigyeltem a helyi embereket.
Akik a szőlőből éltek, igyekeztek mindig hamar szüretelni, mert minél korábban szeded le a gyümölcsöt a tőkéről, annál több lesz, és annál kevesebb a rothadás valószínűsége. Ha később szüretelsz, ugyan jobb lesz a minőség, de ez nem olyan fontos, ha nem te készíted el belőle a bort.
Nekem szerencsém volt. Amikor kezdtem, nem ebből kellett megélnem, nem voltam rákényszerítve a korai szüretre. Nem a mennyiség, hanem már rögtön, kezdetben a minőség érdekelt.
A szőlészeti koncepciód eszerint még alakulóban van. Hogyan állsz a borkészítéssel?
Nagyon fontosnak tartom a hosszú hordós érlelést. Azzal, hogy hordóban vannak még tíz éves boraim, gyakorlatilag egyedül vagyok Somlón. Úgy gondolom, hogy hat-nyolc év kell a somlainak, hogy a csúcsára jusson, és piacképes legyen. Ha egy pár éves somlói olaszrizlinget kóstolok, még csak a fajtát érzem, de ahogy egyre idősebb lesz, megjelenik a hegy karaktere is. Az ásványos, minerális jelleg ekkorra tör igazából elő úgy, ahogy például a wachaui boroknál.
Milyen volt ideköltözni? Hogy élsz itt, a Somló hegyen, ahol még vezetékes víz sincs? Olyan, amilyennek vártad?
Nem igazán vártam semmit. Viszont úgy éreztem, hogy most kezdek igazából élni. Sokan őrültnek tartottak, mert a legtöbben inkább el akartak innen költözni, mint ide. A BMW német kutatóintézetéből jöttem el, ahol tesztpilótaként dolgoztam, de úgy láttam, ott nem jó felé haladnak a dolgok. Már nem úgy tervezték az emberek az életüket, hogy onnan mennek nyugdíjba, ahogy azt harminc éve tették. Egy olyan helyzetet kerestem akkor, amiben majd nem kell függenem senkitől, és úgy gondoltam, ezt a borászatban megtalálom.
Hogy áll most a pincészet? Mekkora területen gazdálkodsz?
A birtokom most majdnem kéthektáros, amiből csak a fele áll művelés alatt, a másik része vagy parlagon van, vagy régi, vegyes tőkék borítják. Itt olaszrizling, juhfark és furmint szőlőfajtákkal foglalkozom. Fontosnak tartom, hogy magyar fajtákkal dolgozzam, ezekből szeretném a maximumot kihozni, ezekkel akarok jó eredményt elérni, mert bennük látom a hosszú távú lehetőségeket.
Az emberek szerintem még tíz-tizenöt évig járnak majd a hipermarketekbe, de egy idő után rájönnek, hogy mindegy hova mennek, ugyanazt kapják, és akkor vissza fognak térni az eredeti dolgokhoz, amiket már nem lehet mindenhol kapni.
A borhoz szorosan kapcsolódik a gasztronómia. Te szoktál főzni?
A gasztronómiához való viszonyomat is a kísérletező kedv jellemzi. Már Németországban sokat foglalkoztam a sajtokkal, amiket itt, vidéken nagyon hiányolok. Ha jó sajtot szeretnék venni, Budapestre kell mennem. De amíg a fogyasztói igények nem követelik ki, valószínűleg nem is lehet majd őket kapni.
Végül muszáj szóba hozni még ezeket az épületeket, amik itt a birtokon állnak. Kívülről ütött-kopottnak látszanak, ha belépünk, azonban egy figyelmesen és igényesen rendbe szedett belső térrel szembesülünk.
Amikor Franciaországban, Provance-ban dolgoztam, sok kívülről összeesett, rozoga házat láttam. Szegénynek tűntek, de volt egy különleges romantikus hangulatuk. Ezt szeretném itt is létrehozni.
A birtokot úgy akarom megtartani, ahogy kisgyerekkoromból emlékszem rá. Fontos, hogy a szőlők között ott legyenek még a gyümölcsfák és a mandulafák, így a tájkép nem lesz monoton.
Sok olyan régi tárgyat is összegyűjtöttem, amit az emberek kidobtak. Ha ma valaki eljön a pincémbe régi, a szőlőművelés során és borkészítéskor használt eszközöket nézhet meg, vehet akár kézbe is.
Úgy tűnik, nagy jelentőséget tulajdonítasz a részleteknek…
Az életben az apróságok is jelentősséggel bírnak. Régen figyelmességből a szőlőtelepítéskor beültettek néhány csemegeszőlőt is a sorok közé, hogy amikor nyáron az emberek ott dolgoztak, legyen valami, amiből csipegethetnek. Alapvetően fontosnak tartom azt, hogy ami körbevesz minket, az emberi legyen.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!