Hogyan kóstoljon egy borkedvelő sört?
Sörsorozat, bevezető rész
2015-08-14 | Szalai Tamás
Apám nemrég elszántan közölte velem, hogy a sört inni kell, nem kóstolgatni. Ha mindent elhinnék neki, akkor ezt a cikket itt tulajdonképpen be is fejezhetném, de ugye a gyermek sorsa sokszor az, hogy szembeszálljon a szüleivel (majd végül megnyugodva konstatálja, hogy bármennyire is küzd, lassan olyan lesz, mint ők…).
(Egy igazán hosszú borsor után az ízlelőbimbóknak és az agynak is jól esik más típusú alkoholos itallal megpihennie. Ilyenkor gyakran bebizonyosodik: a bortól csak fél lépés a sör.
A Fenékig blog sörökről ír, és ha már "csak úgy belecsöppent" a témába a csapat, a felszínt tíz körömmel kapargatja. Mostantól a Vinoport borkedvelő olvasóit is magukkal rántják egy cikksorozattal. Ez itt a felvezető rész. - a szerk.)
Szerintünk a sört lehet inni. A sört lehet kóstolni. A sört lehet vedelni is. A rossz sör is jól eshet dobozból favágás közben és persze a nagyon jó sör… nos, az mindig nagyon jó. A lényeg, hogy a sört mindenki úgy élvezheti, ahogy neki jól esik, ez a cikk azoknak szól, akik szeretnének legalább a felszínt egy picit megkapirgálni.
A minőségi söröket ugyanolyan komoly odafigyeléssel és élvezettel lehet kóstolni és fogyasztani, mint a legjobb borokat.
A skála itt is ugyanolyan széles, hiszen nem csak a sztenderd láger alkotja a kínálatot, változatos alapanyagok, különböző erjesztési módszerek gyakorlatilag végtelen variációs lehetőséget biztosítanak a főzőknek és a fogyasztóknak. Nem mondom, hogy megpróbálunk mindenkit átszoktatni a sörre, de megpróbálunk alternatívát mutatni azoknak, akik eddig nem figyeltek eléggé a sörükre.
A sörkóstolás lépései nagyon hasonlóak a borkóstoláshoz, valószínűleg nem lesznek nagy meglepetések. Felkészül, figyel, kisujj eltart!
1. Vegyünk jó sört!
Azaz, ha kóstolgatni akarunk, akkor lőjük be az átlagos ivósörök fölé a minőséget (és itt nem a magyar nagyüzemi termékekre gondolunk, hanem valami jól megcsinált cseh, vagy német sörre. Egy Weihenstephaner Vitus búzabak pl. igazi nagy felfedezés lehet azoknak, akik eddig csak a világos lágert itták és a búzasörtől irtóztak). Érdemes utánaolvasni, de a lényeg a tapasztalati megismerés: vegyünk és igyunk minél több és minél többféle jó sört.
2. Válasszunk megfelelő poharat!
Annyira nem kell rögtön elborulni, mint a belgák, ahol minden gyártónak saját formájú pohara van, de adott sörtípushoz jó, ha olyan formájú poharat választunk, ami segít kiemelni a sör előnyeit. Pintes, tulipán, hosszú búzakorsó, vagy kehely; mindegyiknek megvan a helye. Ökölszabály, hogy minél komplexebb a sör, annál inkább fontos a megfelelő pohár, hiszen itt az illatok terelése, a kóstolási hőmérséklet ugyanolyan fontos, mint a bornál, vagy egy komoly párlatnál. Hogy milyen sörhöz milyen poharat válasszunk, azt nemsokára részletesen is megírjuk. Addig bízzuk magunkat a csaposra, vagy a szakbolt eladójára.
3. Töltsük ki!
Évszázados vitának teszünk pontot a végére: üvegből kitöltve pont olyan jó tud lenni a sör, mint csapolva. Sőt, egyre több kisüzemi főzde tér át külföldön az alumínium dobozra, ami jobban védi a sörben lévő komlót a fénytől. A lényeg, hogy óvatosan töltsük ki. Döntsük meg a poharat és figyeljünk rá, hogy ne habozzon túl. Egy magas alkoholtartalmú sör (például egy árpabor) szinte alig ad habot, míg egy szűretlen német búza, vagy egy belga ale kemény, magas habot fejleszthet. Ezeket vegyük figyelembe az öntés sebességénél, rá kell érezni.
4. Illat!
Ismerős téma borosoknak: illatoljunk! Forgassuk körbe a sört a pohárban (ez felszabadítja az aromákat), szagoljunk bele és próbáljuk beazonosítani, amit csak lehet: gyümölcsös, fűszeres, vagy földes komlókat, a kekszes vagy kávésan pörkölt ízű malátát. Gyakorlottabbak hosszú illatolással a tavaszi komlóföldeken futkosó kiskutya boldog vakkantását is kiérezhetik.
5. Megjelenés
Nézzük meg jól, hogy mit iszunk: figyeljünk a színre, a tisztaságra, vagy éppen a zavarosságra. Készüljünk fel egy kicsit a sörből és nézzünk utána, hogy az adott sörtípusnál mi várható el a megjelenésben.
6. Kóstoljunk
Végre igyunk bele! Ha megvan az első benyomás, forgassuk meg a szánkban a sört, ne siessünk, várjuk meg a befejezést és nyeljük le nyugodtan, hogy érezzük a korty után érkező utóízeket is. A következő kortyoknál már rámehetünk a típus jellemzőire, kereshetjük a malátásságot, a komlók ízeit és a sör egyensúlyát (nem lóg ki feleslegesen egyik összetevő sem a kortyból). Kiköpni nem ér, ha túl sokat kóstolunk és elég volt az adott sörből, inkább öntsük ki egy gyűjtőpohárba. Jó volt? Jöhet még pár korty!
7. Kortyérzet
Itt már figyelhetünk a sör testességére (vékonytól az egészen szájpadlásra tapadó vastagig minden lehet), a szénsavasságra (kellemes? szúr?), az esetleges magas alkoholtartalomból következő alkoholmelegségre. Ha jól esett, ismételjük meg a folyamatot a 6. ponttól.
8. Összbenyomás
Reveláció? Innánk még egyet? Inkább soha többet ebből? A sör megfelelt minden követelménynek, amit a stílussal szemben elvárunk? Szuper, kérjünk még egyet! Vagy valami egészen mást. Dőljünk hátra elégedetten és élvezzük a sört!
Mit igen és mit nem? És miért?
- Ha nincs előzetes terv, akkor haladjunk úgy, mint a boroknál: előre a világosabbak, a gyengébb alkoholtartalmúak, a kevéssé komlós sörök. Kóstoljunk az egyszerűtől a bonyolultig!
- Figyeljünk a hőmérsékletre! Jéghidegen csak az ihatatlan sört szolgálják fel. Minél komplexebb a sör, annál több időt kell (lehet) hagyni neki a levegőn, kicsit melegíthetjük és folyamatosan kóstolunk. A változó hőmérséklet új illatokat és ízeket fog kihozni, egyes típusok (a minimum 8%-os alkoholtartalmú Imperial Stoutok) például kifejezetten melegebb hőmérsékleten a legjobbak.
- Ha új sört kóstolunk, lehetőleg ne közvetlenül evés után-közben tegyük. Az étel erőteljes ízei elnyomhatják a sör aromáit.
- Igyunk vizet. Együnk egy kis kenyeret két sör között. Segít letisztítani az ízlelőbimbókat.
- Vegyük észre a hibákat! Tájékozódjunk, ha új sörtípust akarunk kóstolni. Aki egy kicsit elindul a hardcore rajongás felé, annak kötelező olvasmány a sörtípusokat leíró BJCP (Beer Judge Certificate Program) rendszer magyar fordítása. Bizonyos sörök lehetnek savanyúak, de a legtöbb sörnél megengedhetetlen hiba. Fém íz, vajasság, pattogatott kukorica… csak néhány a jellemző hibák közül.
A fotókat Sefcsik Márton készítette.
Kövesd a Fenékig blogot a Facebookon is!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Borban a közösség
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!