Hogyan kóstoljunk vizet?
Üdítő nyári kaland
2012-07-05 | Tóth AdriennEzekben a napokban folyamatosan a vízivás fontosságára hívják fel a figyelmünket. Így mikor is adódna jobb alkalom vízkóstolásra, mint éppen most? Ezért úgy döntöttünk, összegyűjtjük a vízkóstolás nemzetközi szabályait. E protokollt érdemes megismerni, hiszen ásványvíz-nagyhatalomként egyáltalán nem mindegy, hogy melyik vizet fogyasztjuk!
Indulásként érdemes leszögezni, hogy a vízkóstoláshoz különösen tiszta érzékek és jelentős koncentráció szükséges. Nem véletlen, hogy egy nemzetközi felmérés szerint egy professzionális, városi vizeket vizsgáló amerikai csoport tagjai bizonyultak a legérzékenyebb kóstolónak.
A vízkóstolásnak hasonlóak a céljai a borkóstoláséihoz: fel kell mérnünk az adott ital tulajdonságait, megállapítva az érdemeit és a hibáit, ezáltal meghatározva a minőségét. A tudatos vízkóstolás segít abban, hogy értékelni tudjuk a valóban jó minőségű vizet, és hogy e tudás által a megfelelőt válasszuk egy ételhez és borhoz.
A vízkóstolás esetében is dönthetünk vakkóstolás mellett. Kezdetben azonban ez kevésbé ajánlott. Abban az esetben, ha kóstolás közben ismert a vizek kiléte, jó, ha van olyan tagja a társaságnak, aki felkészül azok eredetéből és összetételéből.
A vízsor összeállításánál nyugodtan vállalhatunk hosszabb sort, mint egy kezdőknek szánt borkóstoló esetében. Tíz vagy akár tizenöt tételt is beállíthatunk. Érdemes különböző szénsavtartalmú (csendes, enyhén vagy hagyományosan buborékos) és eltérő eredetű vizekből vásárolni.
Egy vízkóstoláshoz a vizek javasolt hőmérséklete13 Celsius-fok. Ügyeljünk rá, hogy az egyes tételek hasonló hőmérsékleten kerüljenek a poharakba!
Fejenként két-három vizespohár szükséges egy tíz tételből álló kóstolóhoz annak érdekében, hogy az egyes vizek összehasonlíthatóvá váljanak.
Az ideális vizespohárnak nincs szára. A víz alacsony aromaintenzitása folytán ugyanis itt előnyös, ha a kezünkkel melegítjük a poharat, ezáltal intenzívebb párolgásra bírjuk a vizet, fokozva az illat erejét. A vízkóstolás alatt nem szükséges a folyadékot mozgatni. Javasolt viszont, hogy a pohár fala vékony legyen annak érdekében, hogy már az ajkunk is érintkezésbe léphessen a vízzel. A szaglást megkönnyíti, ha szélesebb a pohár szája, és így az orrunk közelebb kerülhet a víz felszínéhez.
A kóstolási sorrendet természetesen a szén-dioxid mértéke szabja meg, a mentestől tartsunk a buborékos felé! A vizet kóstoláskor lenyeljük, de készítsünk elő egy edény, amelybe kiönthetjük a maradékot. A profik desztillált vizet vagy csapvizet is odakészítenek semlegesítés céljából két kóstolás közé.
Akár a borok esetében a dugósság vizsgálata, itt is szükséges egy gyors ellenőrzés, amellyel megbizonyosodhatunk a víz frissességéről.
A kóstolás első lépését a látvány vizsgálata jelenti. A poharunkban lévő vizet előbb szemmagasságba tartva nézzünk meg, majd engedjük lejjebb, hogy felülről tekinthessünk rá. Így, az ún. horizontális és vertikális megfigyelés után vehetünk észre idegen anyagot, rendellenes színt, illetve értékelhetjük a buborékokat.
A következő, sokkal kényesebb és nagyobb koncentrációt igénylő lépés a szagok, illatok megfigyelése. Több alkalommal is javasolt mélyet szippantani a pohárba. Sőt, egyes javaslatok szerint minden zavaró körülmény kizárása és a figyelem fokozása érdekében ez alatt a művelet alatt javasolt, hogy tartsuk csukva a szemünket! Ha belegondolunk, mennyivel kevésbé intenzív a víz illata a borhoz képest, rögtön megértjük e lépés jelentőségét.
A kóstolás folyamán vegyünk egy nagyobb kortyot a szánkba, majd azt egy ideig nyugtassuk a nyelvünkön. Később, akár a bort, forgassuk meg a teljes szájfelületen, végül nyeljük le. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy érzékeljük a víz savtartalmát, ízjegyeit, struktúráját, súlyát és textúráját.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!