Hová lettek az őshonos szőlőfajták a Napa-völgyből?
2016-10-09 | Kiss Dóra
Ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy melyik a Napa-völgy ikonikus szőlőfajtája, rávágjuk, hogy a cabernet sauvignon. Ám ez nem volt mindig így. Az 1880-as években még a zinfandel uralta a termőterületek nagy részét. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy mi változott az elmúlt közel két évszázad alatt, és hogy jó-e ez egyáltalán.
Két évszázaddal ezelőtt három szőlőfajta, a charbono, a petit syrah és a zinfandel voltak a legnépszerűbb szőlőfajták a kaliforniai Napa-völgyben. (Utóbbi fajtát mi magyarok azért is ismerhetjük, mert meghonosítását számos forrás a Magyarországon született Haraszthy Ágostonnak tulajdonítja - egyébként valószínűleg tévesen.) Ezek az őshonos fajták mostanra szinte teljesen kikoptak a népszerű nyugati parti vidékről, helyüket a már említett cabernet sauvignon mellett a merlot, a pinot noir, a chardonnay, és a sauvignon blanc vették át. A The Drink Businessnek nemrég nyilatkozó helyi borász szerint viszont ez így nincs rendjén.
Chris Carpenter, a Cardinale Winery borásza, de dolgozott a La Jota, a Lokoya és az Mt. Brave pincészeteknek is. Vallja, hogy a Napa-völgyben az őshonos szőlőfajtákra kellene helyezni a hangsúlyt, és nem ártana csökkenteni a cabernet sauvignon termelését. A cabernet sauvignon specialistájaként is ismert Carpenter szerint ugyanis nem szerencsés, ha egy borvidék csupán egyetlen szőlőfajtától függ. Mint mondta, jelenleg Napa területét szinte teljesen betelepítették szőlővel, sőt vannak olyan részei, ahol kizárólag cabernet sauvignont termelnek. Egy ilyen mesterségesen kialakított monokultúra – azaz, hogy egy mezőgazdasági területen hosszabb ideig csak egyféle növényt termelnek – veszélyeket hordoz. Carpenter legnagyobb félelme például az, hogy ha a kártevők valaha megjelennének az ültetvényeken, akkor az akár az egész szőlőművelést derékba törhetné.
Ám nemcsak ezt a veszélyt hordozza egy mesterségesen kialakított monokultúra. Az egyoldalú növénytermesztés következménye, hogy a talajnak mindig egy azonos alkotórészét használják fel a növények, ennek következtében pedig a termékeny terület hamar erodálódásnak indul. Másrészt az adott növény kártevői is túlságosan elszaporodhatnak, emiatt pedig az átlagos mennyiségnél több növényvédő szert kénytelenek felhasználni a gazdák. Mindezek miatt nem véletlen, hogy ma már egyre többen állnak át a vegyes övezetek kialakítására, a talaj pihentetésre, vagy alkalmaznak vetésforgót a növénytermesztésben.
Chris Carpenter, Cardinale Winery
Mivel az említett borvidék száraz, mediterrán éghajlatú, felvetődhet bennünk a kérdés, hogy vajon mi a helyzet a tipikus mediterrán szőlőfajtákkal. Termelnek-e például shirazt a kaliforniai borvidéken. A borász erre a kérdésünkre is megadja a választ. Szerinte a cabernet évek óta hatalmas keresletnek örvend, és ez az egyszerű indok elég arra, hogy teljesen háttérbe szorítsa a többi mediterrán szőlőfajtát. Hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Az átlagos amerikai fogyasztók annyira nem ismerik a shirazt, hogy míg a termelők egy tonna cabernet sauvignonért megkaphatnak nyolcezer dollárt, addig ugyanennyi shirazért csupán ezer dollár üti a markukat. Ennek ellenére Carpenter belevágott egy kisebb területen a shiraz termesztésébe, és bízik abban, hogy egyre több fogyasztó érdeklődését tudja majd felkelteni.
A borász a magazin kérdésére a fehér szőlőfajtákra is kitért. Szerinte a borvidék jelentősebb fajtái – például a chardonnay vagy a sauvignon blanc – mellett a hazánkban kevésbé ismert, ám a mediterrán országokban igencsak népszerű roussanne és marsanne fajták termesztésébe is érdemes lenne belevágni. E két szőlőfajta a franciaországi Rhone környékéről származik, és mindkét szőlőből testesebb fehérbor készül. A roussanne borok jellegzetessége a gyógynövényes aroma, míg a másik fajtából készült bort a diós karakteréről ismerhetjük fel.
Zinfandel
A korábban őshonos szőlőfajtákban – charbono, petit syrah, zinfandel – is lát potenciált a borász.
A petit syrah-t pedig egyenesen a világ egyik legkiválóbb fajtájának tartja, ugyanis egyszerre hordozza a cabernet sauvignon és a shiraz jellegzetességeit. Mondja ezt annak ellenére, hogy egy rendkívül ritka fajtáról beszélünk. A föld összes petit syrah termésének háromnegyedét a kaliforniai borvidék adja, emellett Ausztráliában és Dél-Amerika egyes országaiban, Chilében, Mexikóban és Brazíliában található még meg kisebb mennyiségben. Ennek fényében érthető, hogy Carpenter miért szorgalmazza a telepítését.
A szintén őshonos fajtaként ismert charbono jelenlegi helyzete sem túl fényes. A Napa-völgyben 18.300 hektárnyi területen termelnek szőlőt, ebből mindössze 7,3 hektáron foglalkoznak charbono termesztésével. E fajtából készült bor magasabb savval és relatíve alacsony tanninal rendelkezik, vezető aromái az áfonya és a kékszilva. Kalifornián kívül még Argentínában foglalkoznak jelentősebben a termesztésével, bár ott bonarda néven ismerik.
Carpenter a magazinnak beszámolt a merlot helyzetéről is. Egy korábbi cikkben hangsúlyozta, hogy a szőlőfajta jóval több figyelmet érdemelne, és célja, hogy javítsa annak minőségét. Szerinte a titok kulcsa a nyirkos, agyagos talaj, valamint a szőlő kedveli a napsütést és a melegebb éghajlatot. Az északolasz Bolgheri és a francia Pomerol mellett úgy véli, a merlot Napában is hasonló sikereket tudna elérni.
Carpenter bízik abban, hogy a cabernet erőteljes térhódításának negatívumait lassan egyre több borász fogja felismerni. Mint mondta, a Napa-völgy egyes alrégióiban – Howell Mountain, Spring Mountain, Stag’s Leap – már többen kezdenek átállni más szőlőfajták termesztésére.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!