Kulináris örömök?

Spanyol kulinária

2010-07-10 | Vizi Csenge

Egy olyan könyv jelent meg Spanyolország gasztronómiai szépségeiről, amely minden kulináris élvezetekre adó olvasó polcán kötelező darab kellene, hogy legyen! Hisz lehet a napfény, a riviéra, a Sangria, a Sagra de Familia, a salsa, Santiago de Compostela zarándokútja, vagy épp a paella, ami ehhez a mediterrán országhoz köti a turistát, azonban számos ínycsiklandozó kaland felfedezésre vár még. Ehhez pedig vegyük segítségül a Vince kiadó legújabb üdvöskéjét: a Spanyol kulináriát!

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ezt, a még frissen illatozó kötetet éhesen nem szabad a kezünkbe venni. Elég csak a közepén kinyitni, biztosan csorogni fog a nyálunk, de legalábbis nagy nyelések követik egymást. Ezért, ha úgy döntünk, lakásunk könyvkuckóját bővítjük ezzel a gasztrokalandkönyvvel, csakis akkor vegyük le a polcról, ha már komoly célokat tűztünk ki magunk elé.

Hiszen a lexikon méretű, apró betűs kötet erőssége a képekben rejlik, ezzel együtt pedig vizuális támadást indít ízlelőbimbóink és gyomrunk bélbolyhai ellen. Ha csak nézegetni támad kedvünk, vegyünk magunkhoz egy kis rágcsálnivalót is, azonban ha főzni szeretnénk, kössük fel a képzeletbeli gatyánkat, mert a spanyol kulinária hatalmas birodalmába lépünk be a receptek, a borok bemutatása, az alapanyagok ismertetése által.

Először is vegyük szemügyre az impozáns kötetet. Már a napsárga borító is arra enged következtetni, hogy egy vidám, meleg régió felé vezet majd utunk (most azért biztosan sokaknak eszébe jut a Magyar kóstoló című kötet a sorozatból, amelynek borítóján zöld alapon piros fűszerpaprika díszeleg, vajon ilyen paprikás, csípős nemzet lennénk?), ráadásul egy érett narancs mosolyog vissza ránk, amibe legszívesebben máris beleharapnánk.

Ha nem is a narancsra, de a képekre biztosan olvadozni kezd bennünk a hideg kontinentális éghajlatú szívünk. Bármelyik oldalra is fordítjuk figyelmünk, ott csodálatos képekkel találkozhatunk. Vagy épp egy étel elkészítésének munkafolyamatait ábrázolják az olvasónak, vagy egy-egy alapanyagot, például a calcotot, az ízletes újhagymát, a cabrales sajtot, esetleg az ibériai sertés sonkát, és akkor még a spanyolok földjét csodálatos fehér- és rózsaszín virágruhába öltöztető manduláról nem is beszéltünk, amelybe lépten-nyomon beleütközünk.

Ami biztos, az az, hogy nem veszünk el a régiókban, hiszen térkép mutatja folyamatosan, épp merre bandukolunk az ország gasztrohegyein és völgyein át. Ráadásul a kötet tagolása is segít abban, hogy egyszerre csak egy területet járjunk be, de azt teljesen. Egy-egy régión belül pedig az alapanyagoktól kezdve, az elkészítési eljárásokon át, egészen az italokig repítik az olvasót az írók. Ezt pedig egy igen különleges módon prezentálják: ha például a tengerből kívánunk gyümölcsöt fogyasztani, a helyi fajták bemutatkozására egy egész arzenál sorakozik akár dupla oldalon is, ahogyan az állatok vásárlására is kapunk instrukciókat, hiszen nem mindegy, hogy a borotvakagylót, a navaját grillezük-e vagy sós vízbe dobva főzzük meg, hiszen az egyik módszerrel kitűnő csemegét kapunk, a másikkal viszont a kukában végezheti a vacsoránk.

$\"\"$

Miközben régióról régióra utazunk, mesés városokról kapunk részletes leírást, amelyekben a történelmi múlttól kezdve, a különböző népcsoportok bevándorlásán keresztül, egészen az ünnepnapok hagyományáig széles betekintést kaphatunk. Általában nem karácsony tájékán látogatunk el az országba, ezért talán külön kuriózumnak számít az a néhány oldal, ami bemutatja a Jézus születésének ünnepe köré épülő jellegzetes ételeiket és szokásaikat. Ha nem ragaszkodunk a magyar tradíciókhoz, akár ebben az évben újíthatunk is egyet a szenteste vacsorájának menüjén. Mit szólnának egy galíciai gesztenyével készült pulykához vagy kappanhoz? Vagy inkább szilvával, mazsolával és fenyőmaggal töltenék meg a szárnyast, ahogy Katalóniában teszik azt? Köretként pedig articsókát tálaljunk, besamel- vagy mandulamártást szervírozva hozzá, és a vörös káposztáról se feledkezzünk el, hisz ez is része az ünnepi fogásnak a spanyoloknál. Az országban ebben az időszakban 30%-kal nő az édességfogyasztás, aminek egyik pillére a hagyományos mandulás nugát, ennek elkészítési módját képekkel illusztrálva tárják elénk.

A télről talán sokan nem tudják, hogy ebben az országban is tud igen zord lenni, ahogyan a nyár pedig esős, helyenként viszont a szárazsággal küzdenek folyamatosan a lakosok. Ennek a kiterjedt déli államnak északnyugaton nedves-hűvös a klímája, a Földközi-tenger környékén az állandó, viszonylagos enyhe időjárás az uralkodó, de a szárazföld közepén a nyár igen száraz, a tél pedig jeges napokkal köszönt be. Ez a sokszínűség, no meg a történelem során az országhatáron belül megfordult rengeteg népcsoport adja a gasztronómia sokszínűségét is a szociológiai megoszlások mellett.

A változatosság az ország bortermelésében is megjelenik, amit a Spanyol kulinária szerzői újra és újra be is mutatnak, ezzel talán sikerül elérniük, hogy ha egy-egy jellegzetes spanyol italt kell felidéznie valakinek, ne a klisék alapján megszokott Sangria ugorjon be először. Hiszen ki ne ivott volna már mondjuk sherry-t vagy gint? De Mallorcán akár a hierbas nevű likőrrel is összefuthatunk, aminek gyógynövényes íze a magyar kulinária kedvelőinek biztosan nem lesz ismeretlen. De inkább menjünk tovább, hiszen a párlatok mellett mégis jelentősebb alkohol mennyiséget a hatalmas szőlőterületek nedűje ad.

$\"\"$

Ahogyan szép lassan egyik oldalról a másikra érünk lapogatás közben, láthatjuk, hogy a borvidékek szinte teljesen átszövik egész spanyolhont. A francia champagne-ok mellett egyre nagyobb hírnévre tesz szert a Katalóniában (amely régió egyébként világ egyik legdinamikusabban fejlődő borvidéke) készülő Cava nevű habzóbor. Ennek, a methode champenoise módszer alapján készülő italnak részletes elemzése áll a lapokon, nem is beszélve a számtalan csúcs-cavát tartalmazó képsorozatról.

Külön fejezetet szenteltek például La Rioja helyi szőlőtermesztésének, illetve borkészítésének bemutatására, de akár egy kádár munkájának is szemtanúi lehetünk több fotón át. És ami a legmegnyerőbb lehet egy borkedvelőnek, azok az ételajánlatok, amelyek a borvidékek és a legjelentősebb borászatok ismertetése után olvashatók.

Zárásként álljon itt egy recept a Spanyol kulinária kötetből, amiből bárki otthonába csalhatja Spanyolországot, a lényeg, hogy ne felejtsünk el beszerezni hozzá egy üveg La Rioja-i fehérbort, és fogyasszuk bátran egy üde nyári délutánon:

Patatas a La Riojana – Burgonyás egytálétel la Rioja-i módra

Hozzávalók:

2 vöröshagyma, apróra vágva
2 zöld húsú paprika, apróra vágva
1,25 dl olívaolaj
1 kg burgonya, kockára vágva
5 gerezd fokhagyma, apróra vágva
4 szárított piros húsú paprika
1 babérlevél
2,5 dl fehérbor
Só és bors
Késhegynyi csípős pirospaprika

A vöröshagymát és a zöld húsú paprikát megpirítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát, a burgonyát, szárított piros húsú paprikát és a babérlevelet. Ezután ráöntjük a fehérborunkat, majd elkezdjük feltölteni vízzel, míg el nem lepi. Ezután a sót, borsot, pirospaprikát rászórjuk, majd forralni kezdjük fedő alatt, közepes lángot használva. Kb. 25 perc után kivesszük belőle a piros paprikát és a babérlevelet. A paprikát ezután feldaraboljuk, és ha elkészült az étel, ezzel díszítjük.

Jó étvágyat a kötet további receptjeihez is!

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!