La route des grands crus - a top burgundi borok útja
Burgundiai anziksz 4.
2013-10-05 | Sánta ZoltánBeszámolóm utolsó részét a Route des Grands Crus-nek, azaz a burgundiai csúcsborok útjának szentelem. A túra valós volt és "száraz", de így is életre szóló élmény. Montrachet, Meursault, Corton, Vosne Romanée, Chambertin. Minden borszerető ember szíve megdobban e nevek hallatán.
De nem én lennék, ha most nem távolodnék el kissé a szőlőtábláktól. Beaune-ban az Hôtel-Dieu az első számú műemlék, és kihagyhatatlan. A bort szeretőknek az „Hospice de Beaune”, a minden év novemberében rendezendő borárverés miatt is fontos. Szép – hagyományos és modern – pincék, kóstolóhelyiségek, vinotékák, „cavist”-ok várják az érdeklődő (és szomjas…) borbarátokat: Bouchard Père et Fils, Bouchard Ainé et Fils, nem messze egymástól.
A beaune-i székesegyház tőszomszédságában, a legszebb pince feljáratánál nyitotta meg a Joseph Drouhin pincészet (ismert négociant, több mint 80 különböző borral Burgundiából és Oregonból) Oenotékáját. Ne hagyjuk ki!
A szellemi táplálékról is szólni kell: Burgundia borfővárosában a borszerető halandó ne menjen el a belvárosban található Athenaeum mellett. Itt minden borral kapcsolatos dolgot (szakkönyveket franciául, angolul és egyéb idegen nyelveken, vagy 150 féle dugóhúzót, poharakat, térképeket, borokat, s mi szem szájnak ingere…) megtalálhatunk. Szánjunk rá egy-két órát, megéri.
Dijonban a főtértől csak pár lépés a FNAC (a francia „Alexandra”…), ahol ugyancsak jó választékot találunk boros szakkönyvekből. Ide azonban nem csak a „szakbarbárokat” várják, így azután egy bitang nehéz francia boratlasz mellett én szatyornyi olcsón kínált komolyzenei és jazz CD-vel léptem ki a boltból.
Ha már Dijon: mondhatni, ez a templomok városa: minden sarokra jut egy belőlük, s nem is akármilyen! Nem csoda aztán, ha az egyikben ma modern színházat, a másikban kiállító-, a harmadikban pedig koncerttermet találunk.
A burgundi szőlőterületek hierarchiáját szemléltető számtalan szép ábrát láttam tanulmányaim során, úgy hogy most végigjártam az egész borvidéket délről északra a Côte Chalonnaise-től egészen Dijonig. És nem ám az országúton, hanem a falvak-városok, de még inkább a dűlők közötti, néha autót próbáló utakon. Úgy kell nekem! A jobbak bicajt hoznak vagy bérelnek, és sokkal könnyebb dolguk van. Ami feltűnt: a „côte” sokkal inkább domb-, mint hegyoldal, igaz, a dombtetőn szinte mindig erdő védi az alatta húzódó szőlőket a szelektől.
Láthattuk, hogy a legjobb nevű dűlők (grand cru) középen helyezkednek el (alig több mint 30), fölöttük és alattuk a hatszáznál is több „premier cru”, azaz településszintű első osztályú terület, majd „village”, azaz településszintű védettséget élvező szőlők. A „lapályon” meg a futottak még kategória, a „Bourgogne”, azaz a borvidéki besorolás. De ne feledjük, ez is Burgundia, itt is születnek értékes borok, mert az elmúlt pár száz évben az itteniek megtanulták a klímát, mezoklímát, a talajt, meg azt a néhány szőlőfajtát, tehát a terroirt.
A Côte Chalonnaise vidéken is irdatlan mennyiségű szőlő terem, a borok azonban olcsóbbak, mint a pár kilométerre északabbra található Côte d’Oron termettek. Ezt a minőség nem mindig igazolja persze vissza. Amikor a szállásunkról csillagtúráztunk, többször is átmentünk a festői Pommard városkán. De azért a csoda kicsit délebbre várt: Meursault. A városmag egyszerűen lenyűgöző. A szőlők mellett autózva azonban egy díszesebb épület tűnt fel a tábla végében. Château de Meursault.
Korán volt még, de látogatható, kóstolóval egybekötve, s 30 euró alatt van a beugró. A meursault-i borok árait ismerve nem sok. Igazában Santenay felől északra haladva először az alig pár kilométerre lévő falu, Puligny Montrachet határában vert hevesebben a szívem. Barna táblák mutatják a fő csapásirányt: La Route des Grands Crus, fehér táblákon pedig a neves dűlőkről kapunk útbaigazítást.
Egyszerre a Le Montracher grand cru alig nyolc hektárjánál kötöttünk ki. Itt az egy hektárra eső bámészkodók száma már jelentős volt. Ismerős feliratok mindenfelé: Batard Montracher, Bienvenue-Batard Montrachet. Hopp! A kapun tábla: Marquis de Laguiche. Ez az a két hektár a 8-ból, amit a Drouhin család művel, s melynek borát két évvel ezelőtt sikerült megkóstolnom. Sajnos, se előtte, se azóta nem volt szerencsém fehér burgundi grand cru-höz. De az a nagy borok közül való volt, amelyre az ember emlékezni szokott.
Didaktikus céllal mondjuk, hogy a Côte de Beaune-on fehérbor terem, még a Côte de Nuits-n vörös. Na de a Beaune melletti Pommard adja az egyik legmarkánsabb pinot-t. Az általánosítás mindig sántít, különösen Burgundiában.
Üdítő látvány Corton dombja Beaune-tól északra, ahol mind a chardonnay, mind pedig a pinot noir kitűnő borokat ad. A nagyobbacska dombot városkák veszik körül, a dombtetőn erdő, alatt pedig szőlő, ameddig a szem ellát. Amikor az ember megáll egy-egy táblánál e borvidéken, feltűnik, hogy az utak mentén, a lejtők alján mindenütt víznyelők vannak: az egész terület csatornázva van! S nem csak a nagyon értékes szőlők, hanem az Haute-Côte is!
S hogy erre mennyire szükség van, július végén is kiderült: 23-án a Côte de Beaune-ra, különösen Meursault környékére lecsapott a vihar. Egy óra alatt 58 mm csapadék esett, 17 percnyi jégveréssel tarkítva. Valószínűleg a zöldszüret elmaradt az idén.
Corton dombját nyugat felől kerültem meg (nem kellett volna), s már is az Haute-Côte-on találtam magam. Ha erre a tábla nem is figyelmeztet, rá kellett volna jönnöm: megjelent a magasabb kordon. Mi több, a láthatóan a magasabb hozamot célzó Lyra támrendszer is (Y formában elágaztatott tőke). De hát tudjuk: ezek a borok töredékébe kerülnek egy „igazinak”.
Vosne-Romanée városkából a domb felé vettem az irányt. Útkereszteződés: balra tábla a kőfalon: La Grande Rue. Visszaidéztem a légi fotót emlékeimbe: hát akkor itt jobbra kell lennie a La Romanée-Continak! És így is volt. Bár szerettem volna, nem mentem fel a három lépcsőn, mert tábla figyelmeztetett: Örülünk, hogy ilyen sokan érdeklődnek e híres hely iránt, de tessenek a falakon kívül maradni!
Szerencsémre egy szőlőmunkás épp akkor fejezte be virágoskertekből ismerős félméteres nyelű kapájával(!) a munkát, így válthattam vele pár szót. Ez a híres tábla 1,81 ha, a fölötte elterülő La Romanée 0,85 ha. Jobbra a Les Richebourgs már több mint 8 ha. La Tâche, Romanée-Saint-Vivant, az ember csak kapkodja a fejét. A Richebourgban az egyik tulaj éppen lóval végeztette az aktuális talajlazítást. Mindenütt rend. Ami rendezett, az szép!
Alig pár perc autóval északi irányban, és a borvidék legrégebbi (ha ma már nem is a legismertebb) név tűnik fel: Clos de Vougeot. Cîteaux apátsága egykori kerített birtokának 50 hektárja ma közel 80 tulajdonos kezében van. Ó, azok a napoleoni örökösödési törvények! Dijon felé autózva Chambolle Musigny a következő állomás, az illatos, fűszeres, némileg feminin pinot-k hazája, de rögtön mellette Gevrey-Chambertin, a teltebb, tanninosabb, hosszú életű pinot-t kedvelők Mekkája.
Szereted a burgundit? Kérdezzük néha viccesen. Persze, ha ajándékba kapom – szól a válasz. Valóban, a vastagabb pénztárca nem haszontalan errefelé, de azért találhatunk elfogadható áron is kitűnő borokat, ehhez azonban keressünk referenciával rendelkező kisebb nevű termelőket. Mint írtam korábban: Burgundia nemcsak bor, de az is. Kalandra fel!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!