Mézengúz Vizsolyban 2. rész

Amikor a méhek a főhősök

2009-05-09 | Vizi Csenge

Egy ifjú méhészmester történetével ismerkedhettünk meg az előző részben, azonban most átveszik a főszerepet tőle a bogarai, vagyis a méhek. Ahogyan már oly sokszor olvasható volt hasábjainkon egy-egy borász megszállottsága, munkaszeretete, olyan lelkesedéssel találtuk magunkat szemben, amikor Molnár Gergely a méhek életéről és munkájáról kezdett mesélni. Érdemes megismerkedni minden mézkedvelőnek e kis élőlényekkel, ha nem is testközelből, de meglátni azt, hogy a kanalunkra kerülő aranyló édesítőszer mekkora munka árán jön létre.

Ismerkedjünk meg első körben a méhcsaláddal, majd ha már tudjuk, hogy a család tagjai mit testesítenek meg a kis zárt társadalmukban, akkor áttérhetünk a mézkészítésre, végül pedig reméljük mindenkiben letisztul a kép a különböző méhészeti termékek kapcsán.

A méhcsaládot, talán nem meglepő módon női és hím ivarú egyedekre osztjuk. A női ivarúak dolgozóként funkcionálnak a méhek társadalmában, a méhanya pedig a kifejlett ivarú nőegyed. Ő az összetartó erő a családban. Minden egyes anyának más-más feromonja van, ez különbözteti meg őket egymástól, a családok is ezen illat alapján ismerik fel a kaptárt.

A hímeket heréknek nevezzük. Télen nincs szükség rájuk, így őket a többiek kiűzik, vagy épp megölik. Nem sok feladat adatott nekik, azonban az egyik legfontosabb mégis az övék: a párzás. Az anyaméh több herével, akár tizenkettővel is párzik. Sajnálatos módon ilyenkor a herék elpusztulnak, hiszen nemi szervük beleszakad a nősténybe. A méhanya a párzás után lepetézik.

Mitől függ, hogy egy adott petéből a társadalom melyik tagja fog kikelni? A megtermékenyített petéből lesznek a női ivarú egyedek: bölcsők, dolgozók, vagy akár a méhanya, míg a meg nem termékenyítettből „születnek” a herék.

Előfordul olyan is a kaptárban, amikor álanyaság van. Ez akkor lehetséges, ha nincs megfelelő korú pete, vagy nem tudnak bölcsőt húzni a dolgozók. Ebben az esetben egy dolgozóméhet pempővel kezdenek etetni, ő fog petézni. Azonban az álanyák csak meg nem termékenyített petéket képesek a világra hozni. Az ilyen családokat fel szokták számolni a méhészek, hiszen a here nem termel, méz nem születik belőle.

Hogy talál vissza a méhecske a kaptárba?

Érdekes témának számít a gyűjtőútról a kaptárba visszatalálás problematikája. A pontos útirányt egyrészt az anya feromonjának illatanyaga, másrészt a pontos betájolás teszi lehetővé: a Naphoz, a „virágmezőhöz”, illetve a kaptárhoz képest különböző szögeket tudnak felállítani maguknak. Így ha például a kaptárt 10 cm-rel arrébb húzzuk, akkor a méh visszaérkezve a virágporral, pontosan a régi helyén zuhan a földre. Természetesen egy idő után megtalálja a kaptárt, hiszen érzi az anya fermonjának illatát. A méhek nagyon sokat kommunikálnak egymással is, ezt a méhtáncon keresztül teszik, például így „mondják el” a másiknak, merre találja az a méhlegelőt.

A legújabb kutatások szerint a méhek mindegyik egyede külön individuum. Vagyis vannak olyan egyedek, amelyek jobban szeretnek dolgozni a többinél, de vannak olyanok is, akik szívesebben lustálkodnak a kaptár védelmében a munkavégzés helyett. Egy család egy év alatt 150 000 méhet nevel fel. A kikelt méhek a koruk szerint végzik a különböző feladatokat.

2-6 napos méh - tisztogat

3-5 napos méh - álcákat etet

5-6 napos - a 3-5 napnál nem idősebb lárvákat táplálja, ami azért fontos, mert a korral jár, hogy a garatmirigy működésük…

12 napos méh - viaszt termel, lépet épít

6-13 napos méhek - etetik az anyát, mert nekik a garatmirigyük által termelt pempő olyan minőségű, amivel az anyát lehet táplálni.

18 napos méh - munkája a nektár sűrítése, a virágpor raktározása

10-21 napos méhek - az őrszolgálatban tevékenykednek

21 napnál idősebbek - a kijáró méhek, ők kb. 3 hétig dolgoznak, aztán véget ár pályafutásuk

A felnőtt dolgozó méhek pempőt termelnek, ami az álcák és a méhanya etetéséhez szükséges, hiszen az anya csúcsidőben 1500-2000 petét rak le, vagyis testsúlyának többszörösét „termeli meg”. Ehhez olyan táplálékot is kell fogyasztania, ami képessé teszi erre: ez a méhpempő. A felnőtt egyedek csupán hat hétig élnek, bár itt vannak kivételek. Ugyanis a telelőméhek akár hat hónapig is bírják, azonban ők nem végeznek annyi munkát, ezért élik túl társaikat.

Hogyan készül a méz?

Először a dolgozó méhek kirepülnek a kaptárakból (Bee-box). Molnár Gergely vándorméhészetettel dolgozik, amely annyit takar, hogy különböző növénykultúrákra vándoroltatja a méheit.

Mivel a virágok nem egyszerre nyílnak, ezért könnyen elkülöníthető a fajtaméz, amelyet rakodókaptárba gyűjtenek be az állatok. Ez egy olyan rakodórendszer segítségével valósul meg, amelyet egyik helyről könnyedén lehet a másikba szállítani. Ha azonban több növény nyílása egyszerre történik, nagyon vigyázni kell, mert ilyenkor összekeveredhetnek az ízek. Ez ellen úgy védekezik Gergely, hogy abban az évben a nem teljesen tiszta mézet nem szortírozza ki, forgalomba sem kerül. Ezzel megőrzi a mézek tisztaságát, hiszen ízlelés során rögtön feltűnne a gyakorlott fogyasztónak, hogy valami nem stimmel a mézzel.

A vándoroltatott méheknek két tulajdonsága van, ami segít a méz fajtajellegének kialakításában. Az egyik a virághűségük, a másik pedig a tömegnyílásra repülésük. Ha nyílik pl. 1 hektár pitypang és 10 hektár levendula, akkor a levendulát fogják előszeretettel látogatni (1kg méz 50-100 000 kirepülés, pl. lóheréről 1kg nektárt begyűjteni 7 millió 500 000 kirepülés, vagyis ennyi virágot kell meglátogatniuk). A méhek tehát kirepülnek a kaptárból, rárepülnek a virágzó növénykultúrára, és a bibéből kiszívják a nektárt, amit lenyelnek a mézgyomrukba. Ezután elviszik a kaptárba, ahol kiürítik, mondhatni kipumpálják magukból a méhsejt falára. A híg nektárból a nedvességet elpárologtatják, ezt már a benti munkások végezik, ami az adott méh korától függ. A virágport (ez a pollen) – amire sokan azt hiszik, hogy abból készül a méz - a 3. pár ízeltlábukra gyűjtik össze, az ún. kosárba.

Repülés közben elég sok energiát használnak fel az állatok, amit a begyűjtött nektárból vagy a virágporból való fogyasztással pótolnak. Ezért a méhésznek arra is kell figyelnie, hogy a virágzó kultúra 2-3 km-es körzeten belül legyen, mert az teszi gazdaságossá a begyűjtést. A méh 5-8 km-re is könnyen elmegy, de akkor mire hazaér, fel is dolgozza a szerzeményét. Ha véletlenül nem lenne élelem különböző környezeti károk miatt, csakis akkor adható cukor táplálás végett nekik, ami általában lepényként kerül eléjük.

A méz, ha elkészül

A begyűjtés után akkor mondhatjuk el a mézről, hogy az érés útjára lépett, ha a méhek már a lépen található sejtek 1/3-át lefedték. Ilyenkor a méhész kimegy cserekeretekkel, cserefiókokkal és elkezdi elszedni a mézet az állatoktól. Ez úgy történik, hogy a kaptárat eleve berendezik: alul van a fészek, ott van az anya egy anyaráccsal lezárva, fölötte pedig a mézesfiókok találhatók. Ide gyűjtik a méhek a mézet. Aztán ezeket a kereteket (fiókokat) méh-mentesíteni kell: lefújják vagy leseprik a munkásokat. Miután összeszedték, hazaviszik a kereteket, ahol el kezdik lepergetni a mézet egy pergetőgép segítségével. Az ily módon összegyűjtött mézet hordóban tárolják, amibe megy egy mézmelegítő. A kimelegített mézet tartályokba töltik szűrőn keresztül, ülepítik, majd letöltik üvegekbe. Már csak címkézni kell és mehet is a piacra.

A méhpempő, mint termék

A pempőnek sejtregeneráló, sejtnövesztő hatása van. Gondoljunk csak a méhanyára, nála mire képes: ő 3-4 évig él, már amikor fejlődésben van, akkor is a többiekhez képest napokkal hamarabb kibújik, és mint egy vulkánkitörés, úgy növekszik. (Kikelések a bábból: dolgozó 21 napra, a méhanya 16 napra, a here 24 napra). Az anya hihetetlen gyorsasággal fejlődik, és nagyon sok hőt termel, miután elkezdte enni a pempőt. Így a kaptárban az ő bölcsője szélen kell, hogy elhelyezkedjen, különben az egész kaptár forróságban „égne”.

Gergely a méhpempőt a fogamzásképtelen családoknak szokta ajánlani, e természetes anyag segítségével már 77 baba született. Pár hetes pempőkúrát szokott javasolni a fiatal méhész mind a leendő anyukának, mind az apukának. „Sokan nagyon pesszimistán állnak a dologhoz, adnak egy esélyt, aztán hoppá, egyszer csak jön a baba.” – mesélte Gergely. Ez egy 36 napos kúra, amit egy fecskendőben tárolnak, így pontosan ki lehet számítani a napi adagot (fél gramm pempő). Azonban ez nem csak a terméketlenségre jó, hanem méregtelenítésre, pajzsmirigy-működésre, alacsony vagy épp magas vérnyomás normális mederbe terelésére, gyomorbántalmak kezelésére…

Propolisz, a másik fontos termék

Természetes antibiotikum, a természetben megtalálható legerősebb baktériumölő hatású anyag. Magát, a propoliszt a növények rügyeiről gyűjtik a méhek. Tavasszal, rügyfakadáskor bevonja a rügyeket a növény ezzel az anyaggal, védve az új, leendő hajtásokat. Ez egy mézgás, ragadós, szurkos anyag, így méhszuroknak is nevezik. Ezzel a baktériumoktól, fertőzésektől óvja rügyeit a növény, amit a méhek a kaptárban ragasztásra, tömítésre használnak, de ha egy káros anyag bekerül lakóhelyükre, akkor ezzel bevonják, így „tisztítószerként” használják. Nem csoda hát, hogy a kaptár belseje sterilebb, mint egy műtő.

Ma már emberi beavatkozás nélkül a méhészetek könnyedén elpusztulnának, ami miatt ez mégsem történik meg, az többek között a különböző kártevők elleni védekezésnek köszönhető. Beavatkozás nélkül a méhek csak gyűjtenének és gyűjtenének és gyűjtenének… Annyira sokat, hogy végül kiszorítanák a méhanyát. Így csupán egy tenyérnyi fiasítás maradna.

Be kell látnunk tehát, ahhoz, hogy otthonunkban a teánkat ezzel az aranyló természetes édesítőszerrel fogyasszuk, vagy épp torokfájásunkat enyhítsük 1-1 kanálnyi mézzel, nem rövid út vezet át az állatok, a növények, a méhészek és a mézes csupor között. Érdemes megfigyelni és megőrizni a természet adta csodákat még akkor is, ha néhol szükséges az emberi beavatkozás, hogy gyermekeink és unokáink is megízlelhessék az égiek ajándékait!

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!