Mindig is a testesebb borokat szerettem

Látogatóban Iványi Zsófinál 1. rész

2011-12-31 | Tóth Adrienn

Nem sokat tudtam Zsófiról a látogatás előtt, leginkább csak azt, hogy egyike azon keveseknek, akire a kézműves jelzőt a Villányi borvidéken illeszteni szokták. Egy ilyen szó persze sosem mondhat igazán sokat, hiszen a kép azért annál egy kicsivel bonyolultabb, mint hogy a természet elvégzi a maga dolgát. Zsófiban is az az érdekes, hogy nagyon is határozott elképzeléssel rendelkezik arról, hogy mitől lesz jó a bor, még akkor is, ha ez némileg eltér az átlagostól.

Mikor dőlt el a kérdés, hogy borász lesz belőled?

Sokáig én sem terveztem, hogy ebből éljek. Mondom ezt úgy, hogy annak tanultam, és édesapám mindig is művelt szőlőt és készített bort. A diploma előtt derült ki, hogy szükségem van még egy nyelvvizsgára, nem elég a nyelvi szigorlat. Így hiába volt meg a helyem egy hivatalban, papír híján nem tudtam elhelyezkedni.

Úgy döntöttem, hazajövök, kicsit besegítek itthon, mialatt nyelvet tanulok és elkezdek egy másoddiplomás képzést. Ahogy egyre jobban belefolytam a munkába, megváltozott a hozzáállásom, és kedvet kaptam a borászélethez.

2006-ig együtt dolgoztunk édesapámmal, akkorra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy annyi mindenről gondolkozunk másként, hogy nem fog menni a közös munka, valamelyikünknek mennie kell. Édesapám, akkor felajánlotta, hogy maradjak én, ő megy.

Mi volt a legfőbb oka a konfliktusnak?

Tulajdonképpen nem hibáztatom őt, be kell ismerni, az én borstílusom némiképp eltér az átlagostól.

Miben nyilvánul ez meg?

A történet ott kezdődik, hogy a régióbeli átlagnál később szüretelek. Ha ehhez hozzávesszük az erős terméskorlátozást, a sár alatti erjesztést és megszokottnál hosszabb fahordós érlelést, beláthatjuk: nem meglepő, ha igazán különleges borokat kapunk. Lehet, hogy markánsan eltérnek a legtöbb villányi bortól, de az én ízlésemet tükrözik, és én mindig a testesebb, tartalmasabb borokat szerettem.

A különválás tehát egy fordulópontot eredményezett.

Igen, innentől kezdve az én elképzeléseim szerint műveljük a szőlőt és készítem a borokat. A 2007-es évjárat volt az első ilyen. Ennek borai egy-másfél éve vannak piacon.

Mekkora jelenleg a szőlőterület, és milyen fajtákkal foglalkozol?

4,5 hektárnyi szőlővel indultunk, de ebből egyet kivágtunk, mert az innen származó tramini, kadarka, furmint és pinot noir tételek aprók voltak, olyannyira, hogy ezekből csak alacsony palackszámú borkülönlegességek készültek, melyek elkészítése nagyon sok időt vett igénybe. A kislányom megszületésekor határoztam úgy, hogy inkább újratelepítem majd ezt a területet egy fajtával, melyből már lesz olyan palackszámom, amit a piacra tudok vinni. A megmaradó területeken ma hárslevelű, portugieser, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot ültetvényeim vannak.

A felszabaduló egy hektárra mit szeretnél ültetni?

Merlot-n, kékfrankoson és cabernet sauvignonon gondolkozom azért, mert ezekkel eddig is dolgoztam, és a kékfrankosból, sauvignonból is csak egy kis területem van. Más fajtákkal is szívesen foglalkoznék, de akkor megint menthetetlenül szétaprózódnék.

A pince nem a borvidék egyik ismert településén, hanem Villánytól egy kissé távolabb, Vokányban található. Ez tudatos döntés volt?

Csak abból a szempontból, hogy mivel itt laktunk, egyszerűbb volt, ha a pince is itt épül. Valamint a spontán erjesztés miatt is fontos, hogy nincs a településen más borászat, így a fajélesztőknek nem sok esélyük van hozzánk bejutni. Az eddig is létező feldolgozó és hordós érlelő mellett idén új pincerésszel gazdagodtunk egy palackos érlelő formájában.

Cikkünket folytatjuk.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!