Pannonhalmi Apátsági Pincészet – egy legenda újjászületése
Borászatépítészet 2. rész
2014-09-26 | Polyák Dóra
A több mint ezer éves múlttal rendelkező pannonhalmi apátsági szőlőtermesztés és borkészítés újjáélesztése az itt megtelepedő bencés szerzeteseknek köszönhető. A 2003-ra felépült Pannonhalmi Apátsági Pincészet szoros együttműködő munkának az eredménye a győri Czita Építésziroda és Gál Tibor között.
borvidék: Pannonhalmi borvidék
cím: 9090 Pannonhalma, Vár 1.
elérhetőség: www.apatsagipinceszet.hu
építész: Czigány Tamás, Tóth Györgyi, Papp Róbert – Czita Építésziroda Kft.
tervezés: 2002
építészeti díj: Pro Architectura 2005
termőterület: 50 hektár
szőlőfajták: rajnai rizling, olaszrizling, sauvignon blanc, fűszeres tramini, chardonnay, királyleányka, pinot blanc, sárfehér, viognier, pinot noir, merlot, cabernet franc
A több mint ezer éves múlttal rendelkező pannonhalmi apátsági szőlőtermesztés és borkészítés újjáélesztése az itt megtelepedő bencés szerzeteseknek köszönhető. A 2003-ra felépült Pannonhalmi Apátsági Pincészet szoros együttműködő munkának az eredménye a győri Czita Építésziroda és Gál Tibor között.
Egy január végi napon Pannonhalmán az immáron épületegyüttessé növekvő kortárs építészeti munkák között barangoltunk. Az egykori bencés monostor, az akkor még belső felújítás alatt álló bazilika, az ikonikus fogadóépület és a hozzá kapcsolódó szimbolikus kapu, a modern, transzparens hasábként megjelenő étterem, a természetközeli zarándokház és a meghitt kápolna után érkeztünk a gyakorlattal egybekötött pincebejáráshoz, amely a pannonhalmi kirándulás meghatározó élményeként maradt meg bennünk. Kóstoltunk és barangoltunk a borászat szintjei között, miközben megcsodáltuk a szakrális elemekkel is rendelkező összefüggő téregyüttest.
A munka a szőlőtelepítéssel kezdődött, melynek eredményeként mára a mintegy 50 hektár ültetvényről származó szőlőnek és a hozzá társuló helyszíni adottságoknak köszönhetően nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a borászat számára. Majd a Monostor tövében, a Szent Márton-hegy lábához megálmodott 2000 m2 alapterületű új pince és a hozzá tartozó borház terveinek elkészítésével folytatódott. A borászat kialakításánál az építész tervezési elvei közé tartozott a nagyméretű szőlőterület termésének feldolgozása; akorszerű, kíméletes borászati technológia telepítése; valamint a tájba illeszkedő, a hely szelleméhez igazodó, turisztikailag is élményt nyújtó pince építése.
A tervezett, 1870 m2 alapterületű épület egy térbeli szerkezetnek tekinthető, mely három fő egységből áll; a gépkocsival is jól megközelíthető legfelső terepszint vonalának peremére kitolt „Présház”, a mintegy harminc méter mélyen lévő téglaboltozatos „Pince” ,és a kettő közötti kapcsolatot biztosító, a hegy belsejébe rejtett „Kút”.
A „Présház”, mint ahogy a neve is utal rá, a szőlőfeldolgozás helyszíne. Itt kezdjük a bejárást mi is, ide érkezik a leszüretelt szőlő, majd itt történik a bogyózás, a zúzás és a préselés, valamint a kék szőlők esetében az erjesztés is. Megjelenését tekintve egy „archetipikus ház-forma” kortárs előadásmódban, az egyszerű, nyeregtetős, kőborítású épület már utunk során messziről jelként hívja fel magára a figyelmet.
Tömege négy áttört szintből áll, melyet a Magyarországon elsőként alkalmazott gravitációs anyagmozgatás indokol. A különböző technológiai folyamatok a feldolgozó épületrész egy-egy szintjén zajlanak. Belső terét a déli homlokzat kőlamelláin átszűrődő fényjáték határozza meg.
A „Kút” kettős funkciót tölt be, tulajdonképpen összekötő szerepe van; a présház és a borház közötti vertikális kapcsolatot biztosítja. Itt kapott helyet a teherlift és a 102 fokon keresztül az érlelő pincébe vezető lépcső, melyen mi is a hangulatos téglaboltozatos pincébe érkezünk. Szimbolikus szerepe pedig a 18 méter mély átmeneti tér, melyet közvetlenül a szabadból is megközelíthetünk.
Ugyanezen az úton, csővezetéken keresztül jut a must is a présházból a pincébe. A kút és a borház között három pinceág található. Itt 500 literes ászok- vagy 225 literes barrique hordókban érlelődnek a vörösborok, de találunk seprőn tartott fehéret is.
Az érlelő pinceágakhoz kapcsolódik a „Borház”, ahol a szakmai munka nagy része zajlik. Az ide érkező kipréselt fehérmust a különböző nagyságú (10-200 hl-es) erjesztő tartályokba kerül. Szintén ebben a térben történik a derítés, a szűrés és a házasítás is. A pince másik végében kapott helyet a palackozó és a már értékesítésre kész borok a készáruraktárban.
A nagyobb testű fehérborok és a vörösborok palackozás után pedig visszakerülnek a pincébe, további érlelésre. Ezek a helyiségek egy növénytakaróval fedett támfal alatt, illetve magában a hegy belsejében találhatóak, így a hegyoldalba való illeszkedésen felül jó belső klíma érhető el.
Miután kellő részletességgel végigjártuk az épületegyüttest, a borház kóstolóterének tesztelése következik. Az első bor után szinte az idő is megáll, a hely szelleme teljesen átjárja a belső teret, melyet a soron következő borok csak fokoznak. Kóstolunk friss, üde, nyári bort, a teret aromafelhőként betöltő sauvignon blanc-t és tipikusan fajtajelleges traminit.
Ülünk, és a borok mellett a szakrális jelek sorát figyeljük; a burkolat, a térképzés, a bejárat melletti kőlamella: ezek mind-mind olyan eszközök, melyek az építész tudatos használatának köszönhetően a térnek ezt a többlettartalmat adják. Valószínű épp ezért foglal el különleges helyet a magyar borászatok között.
Ugyanilyen tudatosan kapják a nevüket a borok is; a Haustus a mindennapok vörösbora, kellemes, harmonikus gyümölcsös karakterű, míg az Infusio az ünnep bora. Méltó lezárása a napnak ez a gazdag, sűrű, illatában és ízében érett vonalat követő elegáns, igazi ünnepi asztalra illő vörösbor.
A „betöltés” (az Infusio latin neve, az ünnepi ebédnél az apát a pohárba tölti a bort) után lassan elhagyjuk a pincészetet, melyre visszatekintve és útközben kicsit elgondolkozva felmerül a kérdés: mennyire illeszkedik a fizikai környezetébe?
Az egyes épületrészeknél, melyeket Czigány Tamás tudatosan, a funkcionalitásból következően szétválasztott, most még tudunk következtetni a közvetlen kapcsolatukra, viszont kérdés, hogy majd évek múlva, amikor a növényzet befutja a domboldalt, nem válnak-e túlságosan szét. De lehet, hogy nem is kell kívülről ennek az összképnek teljesülnie, elég csak akkor, ha belépünk a belső térbe, ami viszont egy nagyon erős teret teremt magának, ahogyan mi is tapasztaltuk. Hívogató jellegű, kívülről nem derül ki egyértelműen minden, hanem arra ösztönzi a látogatót, hogy menjen be, és kövesse végig ezt a térbeli szerkezetet.
A tájba illesztés kulcsfontosságú ennél az épületnél, melyet a külső felületeken használt domináns anyaggal; a természetes kővel a tervező jól old meg. Kívülről végignézve egyfajta játékosság figyelhető meg a megmunkálást illetően; a támfal rusztikus, nyers felületű, míg a présház sima, víz csiszolta kőhöz hasonlítható. Az anyaghasználat mellett a lépték és az egyszerű forma mindenképp a tájba olvadást érzését erősíti. Érdekes, hogy miként közelíti meg ezt a kérdéskört egy építész és egy borász:
„Bár a borászati technológia az utóbbi évtizedekben sokat változott, a „lényeg” megmaradt. Számunkra, építészek számára a borászat – a korszerű technológia maradéktalan kielégítésének és a környezetbe való szerves illesztésének megoldásán túlmenően – elsősorban a „lényeg”, a titok, az átváltozás folyamatának építészeti megfogalmazása terekkel, anyagokkal, fénnyel és sötétséggel.” (Czigány Tamás – az építész)
„A szőlő feldolgozásához a tájba illő, nem hivalkodó, a domborzati viszonyokat jól kihasználó pincészetet építünk, ahol olyan borászati eljárást vezetünk be, amely a fent felsorolt fajták magas minőségi potenciálját a legteljesebben képes megőrizni. A gravitációs elven működő szőlőfeldolgozó és a tartályok elhelyezésének eredetisége teszik lehetővé, hogy a legmodernebb erjesztési eljárást alkalmazzuk.” (Gál Tibor – a borász)
Bár a megközelítés különböző, a cél mégis ugyanaz; az épület környezetbe való szerves illesztése, amely a korszerű borászati technológiának megfelel.
Úgy tűnik, a kevés, de jól alkalmazott építészeti elemmel és a visszafogott léptékkel egy olyan borászat jött létre, mely követi a korszerű technológiát, ahol az építész nagyszerűen oldotta meg az épület természetbe illő törekvését is. Így bár hazánkban felfelé ível a borászatépítészet, mégis páratlan szerepet tölt be, kiemelkedő boraival pedig tovább erősítheti a pannonhalmi ezeréves legendát.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!