Távoli világ
Nemzetközi könyvajánló
2014-11-01 | Sánta Zoltán
Az utóbbi években megváltoztak az utazási szokásaim. Korábban koncertekhez, operaelőadásokhoz igazítottam a helyszíneket, ma legalább olyan fontos, hogy a cél valamiféle borvidék közelében legyen. Bár bakancslistám még ma is végtelen, az európai borvidékeket akkor is könnyebb magam elé idézni, ha sohasem jártam ott.
A tanulmányaim során sokszor jutott eszembe Pfneiszl Birgit Távoli világ elnevezésű vörösbora, amely évről évre elrepíti őt azokra a számunkra szinte elérhetetlen vidékekre, ahol szerencséje volt tapasztalatait bővíteni.
Nos, egy amerikai utazást leszámítva én csak az Óvilágban barangoltam életem során, így meglehetősen nehéz dolgom volt, amikor vizsgákra készülve magam elé kellett idézni pl. a kenguruk földjét, a kiviországot, vagy Argentínát, Chilét. S milyen furcsa: ezekben az országokban ráadásul nem is őshonos az európai nemes szőlő, a Vitis vinifera.
Egzotikus, szinte kiejthetetlen helyi elnevezések, vagy éppen Európából kölcsönzött földrajzi elnevezések, megannyi furcsaság. A jó iránytű itt elengedhetetlen. A borszakma „bibliái”, Jancis Robinson Oxford lexikonja vagy a H. Johnsonnal közösen jegyzett, már hét kiadást megért boratlasz nagy segítség, csakúgy, mint a Decanter magazin cikkei, de néha talán kevés.
Mivel a Weinakademie Österreich borakadémikusoknak szervezett nyári egyeteme témája éppen Új-Zéland (Caro Maurer MW) és Ausztrália (Justin Knock MW) volt, gondoltam, felturbózom kicsit tudásomat, és rendeltem néhány könyvet.
Az 1938-ban született James Halliday Len Evans halála óta az első számú ausztrál borszakíró-szakértő. Pályáját, mint oly sok ma híres borász, jogászként kezdte, de már 1970-ben pincészetet alapított. Az elmúlt évtizedekben mintegy negyven kötet szerzője vagy társszerzője, közöttük atlaszok, és évente kiadott borkalauzok is vannak.
Közreműködött az Oxford és a Larousse borlexikon elkészítésében is. Legújabb könyve a Hardie Grant Booksnál 2014-ben megjelent Wine Atlas of Australia meglehetősen súlyos egyéniség… Méretre és súlyra szinte megegyezik a fentebb említett The World Atlas of Wine (Robinson-Johnson) kötettel. Csakhogy ez egyetlen országot ölel fel!
Az első tíz oldal „bevezetés”. Éghajlat, talaj és terroir. Megismerhetjük a „Geographic Indications” szabályozási rendszert, de szól a szerző a klímaváltozás hatásairól is: egymás mellé helyezi a különböző iskolák nézeteit, és ír arról is, hogy a szőlészek-borászok milyen válaszokkal készülnek a kihívásokra. A fejezetet egy részletes klímatáblázat zárja. Izgalmas olvasmány!
Az egyes államok zónáiról, borvidékeiről, körzeteiről szóló információkat egységes szerkezetben találhatjuk. A térképek részletesek, minden jelentősebb borászatot felfedezhetünk rajtuk. Jól elkülönülő „szövegdobozokban” adja meg a főbb földrajzi adatokat, a legfontosabb szőlőfajtákat és borstílusokat.
Mindenütt szól a talajról és az uralkodó éghajlati viszonyokról is. A fejezeteket a borászatok bemutatása zárja. Alapítási dátum, weboldalcím, borkészítési sajátosságok, és persze a csúcsborok – mindenütt megtalálhatók. Egészen elképesztő fotók gyönyörködtetik az olvasót. Az olvasást – és az emlékezést, a tanulást – megkönnyítendő a címsorokban minden államot más-más szín jelöl. Jól használható névmutató zárja Ausztrália boratlaszát.
Új-Zéland keményebb diónak bizonyult. Michael Cooper mindenki által jónak tartott és 2010-ben napvilágot látott atlasza már nem kapható kedvenc könyvküldő szolgálatomnál. Caro Maurer MW segítségével azonban hozzájutottam az új-zélandi Cuisine magazin évente egyszer megjelenő Wine Country számához (2013-as, a 2014-es még nem jelent meg). (Nem tudtam kideríteni, hogy a lap vagy az új-zélandi borok németországi ügynöksége-e a sok-sok ismert márkát menedzselő müncheni Häberlein & Mauerer, aki postára adta a küldeményt…). Mindegy is, köszönöm, Caro!
E kiadvány könyvvel felérő, hiszen közel 300 oldalon mutatja be kiviország borászatát. Olyan országban járunk, amely 1600 km hosszú és négymillió lakosra közel 40 millió juh jut. Sokkal kisebb a szőlőterülete, mint hazánké, de szerepel a világ bortérképén. Északról délre haladva borvidékenként veszik a szerzők górcső alá a több mint 350 pincészetet. Cím, honlap, elérhetőség mindenütt fellelhető.
A térképek kitűnőek, segítségükkel könnyű tájékozódni. Mivel a magazin más tematikus számokat is publikál, ebből sem hiányozhatnak a legjobb éttermek, borbárok, szállodák, sőt golfpályák címei. Jellegéből adódóan senki se keressen benne tudományos igényű tanulmányokat, részletes parcellabemutatásokat, elemzéseket, statisztikát. Ellenben, ha valaki e messzi földre készül, és bort szeretne kóstolni bárhol az országban, kötelező olvasmány! Az online változatban is sok-sok hasznos információt találhat az érdeklődő, különösen a borértékelések fontosak.
Ha a repülőút Dél-Amerikába valamelyest rövidebb is, a hatalmas kontinens nem kevésbé távoli. Meglehetősen sok bor jut el hazánkba onnan, elsősorban persze Chiléből és Argentínából, mégis meglehetősen nehéz tájékozódni a legújabb trendekről, változásokról. Chile boros honlapja igen informatív, egy naprakész kiadvány azonban már nagyon hiányzott.
Éppen augusztus utolsó napjaiban jelent meg a University of California Press kiadásában Evan Goldstein Wines of South America – The Essential Guide c. könyve. A szerző Master Sommelier, egyike tehát a 186 „kiválasztottnak”, aki több sikeres könyvet is publikált korábban, elsősorban bor-étel párosítás témakörben. A legutóbbi opusát nem kisebb személyiségek dicsérték, mint Laura Catena, a Bodega Catena Zapata ügyvezető igazgatója és Julia Harding MW, Jancis Robinson legközvetlenebb munkatársa.
A nagyobb országokról tanultunk, olvastunk, na de Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Paraguay, Venezuela borászata kívül esett ezen a körön. Nagyon szeretem a University of California kiadványait, mert egytől egyig profin szerkesztett, szépen tipografizált könyvek. Ausztrália boratlasza színes-szagos, nos, erről a könyvről ez nem mondható el, ami nem lenne önmagában baj, de a belekerült néhány fotó élvezhetetlen, a térképek pedig messze nem elég informatívak. Elnagyoltak, nem elég részletezők. Több negatívum nincs!
A bevezetést egy általános történeti áttekintés követi. A kontinens szőlőfajtáinak közel 30 oldal jutott. Argentína, Chile, Brazília, és Uruguay önálló fejezetet kapott, a fentebb említett kevésbé fontos államok pedig közösen szerepelnek a könyvben. Az egyes régiók történetét, a borvidékek, körzetek alapos bemutatását a jelentősebb borászatok nevei követik, az ország-fejezetek végén pedig az ismert borászatok adatait találhatjuk meg, egészen részletesen (még a szőlészek, borászok nevét is közli a szerző).
A kötet végén hasznos tanácsokat és címeket kapunk egy dél-amerikai bor- és gasztronómiai túra szervezéséhez, majd fajtánként a legfontosabb borok listája következik. Címkeismeret, a forrásmunkák listája és egy 25 oldalas(!) névmutató zárja a kiadványt. A térképeket leszámítva nagyon profi.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!