A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Termelői piac nyílik egy budapesti romkocsmában

Interjú Bertényi Gáborral

2012-05-31 | Tóth Adrienn


Nemrég egy Tokajban indult termelői piacról írtunk, amely minden hónap második vasárnapján mozgósítja a helyieket és az arra járó turistákat. Pont ugyanez lenne a célja annak a júniusban induló hetipiacnak is, amelynek a pesti belvárosban található romkocsma, a Szimpla ad helyet. A Szimplán Vasárnap - Háztáji Piacról Bertényi Gábor szervezővel beszélgettünk.


 

Nem járt el az idő a piac fölött?

Szerintem egyáltalán nem, hiszen egy jól bevált, pár ezer éves intézményről van szó, ami nélkül számomra teljesen elképzelhetetlen egy város. A piac legalább annyira fórum és közösségi tér, mint bevásárlóhely. A jelenlegi kontextusban azonban maga a fővárosi piac – illetve ennek hiánya – sokat mond el a város és vidékének kapcsolatáról is.

Arra gondolok, hogy a piac pont az a természetes kapocs lehetne, ahol a városiak közvetlenül, személyesen találkozhatnának a vidéki, agrikultúrát művelő, egyébként kihalófélben lévő emberekkel. A termelői piac ezeknek az utolsó mohikánoknak teremt túlélési lehetőséget, egyben annak a gazdálkodói tudásnak is, amely a háztáji és a konyhakerti kultúrákkal együtt merül éppen totális feledésbe.

A hiteles piaci portékák és árusaik mentén derülhetne ki, hogy a vidék mint olyan több lehet egy összközműves teleknél vagy egy tujákkal körbeültetett angolpázsitos téglalapnál, ahol jó ugyan a levegő, de sajnos messze van Budapest.

Miért kell piac Budapestre?

Városlakói szemszögből azért van rá szükség, mert fontos tudni, honnan származik és hogyan termelődött meg az a dolog, amit élelem gyanánt a szánkba veszünk. Tegnapelőtti élményem, hogy Nagymaroson sikerült a húsboltban brazil mélyhűtött csirkemájat vásárolnom, ami azért már önmagában is nonszensz.

A szombati piacokon ezzel szemben ugyanott háztáji pipihez lehet jutni, aminek az eredetéért és a minőségéért a velem szemben álló árus áll jót. Ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy garantáltan kapirgált, szeretettel nevelt és még finom is a csirke, de legalább van esély a közvetlen visszajelzésre az árus felé. 

A budapesti helyzet mindezekhez képest úgy fest, hogy az egykori belvárosi vásárcsarnokokban vagy szupermarketeket találunk (mint a Klauzál téren vagy a Batthyány téren), vagy a nagybani piacról származó, viszonteladott, standard dolgokat – tisztelet a kevés számú kivételnek.

A Szimpla egy romkocsma, valószínűleg a legismertebb a maga műfajában. Miért láttátok szükségesnek egy piac megszervezését a falain belül?

Az egyik ok nyilván az általam is szervezett, másfél éve működő Nagymarosi Piac. Ennek válogatott árusaiból szerveztük ide tavaly a Szimpla 10. szülinapja alkalmából rendezett 10 napos vigadozásra az első őstermelői piacot, ami olyan jól sikerült, hogy meg is ismételtük havi egy alkalommal, szombat délutánonként. Ez nőtte ki magát egy rendszeres, kiszámítható vasárnapi hetipiac irányába, ahová már tágabb körből várunk árusokat. A Nagymarosi Piacról szerezzük be egyébként a termelői árut a váci Szimplavébe, ezekből készül mindig a reggeli és a naponta változó, szigorúan két fogásból álló ebéd. 

Termelői piac nyílik egy budapesti romkocsmában

A pesti Szimplákban amúgy régen is voltak ilyen-olyan városökológiai témájú eseményeink, meg mindenféle piacok, bringás bolha, ruhabörze, kézműves dizájndolgok, miegymás. A klasszikus, őstermelői piac most mindezek szintézise lesz. De jókor jött az önkéntes humánökológusok lelkesedése is a téma iránt, akik saját teherautójukkal keresik fel azokat a Nógrád megyei termelőket, akik maguk nem képesek árujukat eljuttatni hozzánk. Szolid árrést alkalmazva tervezik önfenntartani a vállalkozás e részét, miközben valódi méltányos kereskedelmet folytatnak.

Kiknek szól a piac?

Mindenkinek, akinek elege van a nagyüzemi egyenkosztból, vagy éppen színes-szagos-zöldes környezetre vágyik a VII. kerületi kőrengetegben vasárnap délelőtt. Állandó gyerekprogramok is lesznek, hogy a szülők nyugiban őgyeleghessenek a piacon.

Mi a szezonalitás, a helyben előállított termékek jelentősége?

Nyilván alapvető ökológiai előny, ha nem utazik az áru pár ezer kilométert, mielőtt az asztalra kerül. A megspórolt energiahordozókon túl az sem rossz, hogy nem kell tartósítani, leviaszolni, lefagyasztani, kényszerérlelni az árut, ami mind-mind a beltartalmi érték rovására menne amúgy. Minőségügyileg is ellenőrizhetőbb persze az élelmiszerlánc, ha nem ékelődik túl sok közvetítő állomás a termelő és a fogyasztó közé.

Konzekvensen szezonálisan étkezni persze a mai felfokozott fogyasztói elvárások mellett komoly kihívás; kevesen vállalják, hogy télen befőtteken kívül maximum répával, zellerrel és savanyú káposztával elégítsék ki a C-vitamin- és növényirost-igényüket. Pedig a helyi termék megvásárlásával a lokális gazdaságot, a környéken élő termelőket támogatjuk, ezeken át pedig közvetlen környezetünket és saját magunkat, ami azért abszolút nyereségnek tűnik.

Ha már felkeltettük az érdeklődést a téma iránt, kérlek, foglald össze a legfontosabb hasznos információkat!

Június 10-én nyitunk, vásári komédiások, gyerekprogramok, zenélés meg más effélék kísérik a délelőtti piacot mindenki kényére és kedvére. Minthogy egyik legfontosabb célunk a Kazinczy utca Wesselényi és Dohány közötti szakaszának tényleges, hivatalos sétálóutcává minősülése, ősztől minden hétvégén megpróbáljuk a vásári rendezvények kapcsán lezáratni azt. Ennek keretében lehet, hogy a piac is kinő majd az utca felé, esetleg más kézműves, dizájntermékes dolgokkal kiegészülve. Meglátjuk.

Termelői piac nyílik egy budapesti romkocsmában

Az ilyen átfogó munkákhoz általában segítségre van szükség. Kikkel működtök együtt?

Stelázsi, naturháló.hu, termelőtől.hu, Helyi Termék Magazin, Szövetség az Élő Tiszáért, Gödöllői Nyitott Kert Alapítvány, Zöld Út Program – Ökotárs Alapítvány, Gaia Alapítvány, Tokaj-Hegyalja Program, Pilisi Zöld Út Egyesület, vinoport.hu. Aki hasonló közösségi programot koordinált már, tudja, hogy ilyenkor minden segítség jól jön.

Végszóként beszéljünk magukról a konkrét termékekről. Említenél néhányat, amelyekkel biztosan találkozhatunk majd?

Egyik régi kedvencünk György Ottó, aki nyugdíjassá válván gyakorlatilag műkedvelőként fogott bele a fűszer- és gyógynövénytermesztésbe. A piaci igényekre reagálva pedig mára komoly kis zöldségeskertje lett, a termésből pedig rafinált krémeket, pesztókat, adzsikát, miegymást készít. Mindemellett a Kőbányai Sörgyárak területén bérel pincét, ahol gombákat termeszt, heti két-három alkalommal abszolválva a Nagymaros-Kőbánya távot vonattal  gigantikus méretű cekkerekkel felpakolva …   

A piaccal kapcsolatos további részleteket megtalálod Programajánló rovatunkban!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!