Tíz tudnivaló a kékfrankosról
Hűvösebb tavaszi estékre
2012-05-16 | Tóth AdriennJövő héten lesz a szokásos, éves szekszárdi borbemutató a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a hétvégi soproni Borünneppel pedig elindul az idei Kékfrankos Nyár. Többek között ezek miatt is fontosnak éreztük, hogy összefoglaljuk a legfontosabb információkat a kékfrankos kapcsán. A téma aktualitásához persze valószínűleg hozzájárul az a néhány hűvösebb nap is, amely megszakította a korábban már nyárba hajló tavaszt. Következzen tehát tíz tudnivaló a kékfrankosról!
1. A kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája, a kizárólag fehérborokra specializálódott borvidékeinken kívül mindenhol foglalkoznak vele.
2. A szőlőfajta kifejezetten sokszínűnek mondható, hiszen többféle bortípus is nyerhető belőle. A kékfrankos kedvelt rozé- és silleralapanyag, vörösborként pedig készíthető belőle mindennapi fogyasztásra szánt könnyű, gyümölcsös bor, vagy tartalmas, a terroirjegyeket átadni képes prémium tétel.
3. Azt se felejtsünk el, hogy önmagában fajtaborként vagy más vörösborokkal házasítva is gyakori. Mind a szekszárdi, mind az egri bikavér készítésénél fontos komponens, amit elterjedtsége mellett annak is köszönhet, hogy jól alkalmazkodik más szőlőfajtákhoz. Ezeknél a házasításoknál ugyanis eleve kerülik egy szőlőfajta domináns megjelenését a cuvée illatában vagy ízében.
4. A kékfrankosról mondják, hogy jó barátja a gazdának, ugyanis különösen szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne adjon korrekt végeredményt, ha megfelelő fekvésbe telepítették.
5. Kékfrankosból hazánkon kívül több környékbeli országban is gondoznak ültetvényeket: Ausztriában, Csehországban, Horvátországban, Németországban, Szlovákiában és Szlovéniában. Szinonimái: blaufränkisch, blauer limberger vagy lemberger, limberger, franconia, frankovka, frankovka modra, moravka. A kontinensen kívül még az amerikai Washington államban bír jelentőséggel.
6. A német lemberger elnevezés arra a valaha az Osztrák–Magyar Monarchia részét alkotó, ma Szlovéniához tartozó hercegségre, Lembergre utal, ahonnan a XIX. században Németországba vitték a fajtát.
7. Ha kékfrankos, akkor ugyebár Sopron, ahol ez a szőlőfajta minden borásznak kötelező feladat. A kékfrankos nevének keletkezésére vonatkozó helyi legenda, amely szerint Napóleon katonái csak az értékesebb, kék színű frankért kaptak ebből a vörösborból, minden bizonnyal tévedés. A két legfontosabb ellenérv: Sopronban ebben az időben a fehér szőlő, főleg a furmint sokkal elterjedtebb volt, másrészt Napóleon idején az emberek még nem használtak papírpénzt.
8. Kékfrankosból készített borai kapcsán sokszor emlegetett konkurenciánk Ausztria. Érdemes tudni azonban, hogy szomszédunknál telepítéseinek nagyságát jóval megelőzi a zweigelt. Az országon belül legfontosabb termőtája Mittelburgenland, amelyet másként Blaufränkischlandnak, azaz Kékfrankosországnak neveznek.
9. A fajtát nem túl magas tannintartalma és jellemzően közepes teste miatt nemzetközi körökben gyakran állítják párhuzamba a pinot noirral, ennek megfelelően standard ételpárosnak számít esetében a bárány. Itthon azonban termőtájtól, klóntól és évjárattól függően sokszor nem is olyan kevés az a tannin, amelynek hatását a hordós érlelés is fokozhatja – ezeknek és zamatos savainak köszönhetően jó társa lehet marha- vagy vadételeknek is.
10. Ha konkrét kékfrankosokra is kíváncsi vagy, IDE kattintva megtekintheted az eddig általunk kóstolt fajtaborokat és házasításokat.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!