Tíz tudnivaló a sangioveséről

Toszkána gerince

2012-02-07 | Tóth Adrienn

A sangiovese nevét a szupertoszkánok kapcsán a világ a '80-as évek végén, a '90-es évek elején tanulta meg tisztelettel kezelni. Valljuk be, azelőtt a minden mennyiséget felvevő amerikai piac körülbelül ugyanolyan hatást gyakorolt a chianti minőségére, mind esetünkben a világ keleti fele a bikavérre. A "mindegy milyen, csak sok legyen belőle" elve ott sem vált be, mára azonban sokan veszik komolyan ezt a szőlőfajtát és a belőle készülő házasításokat. Foglaljunk most össze tíz tudnivalót a sangiovese kapcsán!

1. A sangiovese Olaszország legelterjedtebb kékszőlő-fajtája, és bár az ország széltében-hosszában megtalálható, leggyakrabban mégis a félsziget középső részén találkozunk vele.

2. Nevének jelentése Jupiter vére, akit latinul másként Iovének neveztek. Jupiter a római vallásban a görög Zeusz, a főisten megfelelője volt, aki az eget és a villámokat uralta.

3. Egy 2004-es DNS-kutatás szerint egyik szülője helyből, azaz Közép-Itáliából származik a toszkán ciliegiolo személyében, míg a másik, a calabrese montenuovo déli dialektusról árulkodik.

4. Érdekes, hogy Itália határain kívül ez az egyik legismertebb szőlőfajta, pedig népszerű példáinak címkéin nem jelenik meg a neve. Élénk savgerince és keménysége miatt a XVIII. századtól szívesen házasítják, ennek eredménye például a chianti és a vino nobile di Montepulciano.

5. A chiantiban klasszikus házasítási partnereinek a ciliegiolo, a mammolo, a colorino, valamint a fehér malvasia és a trebbiano számítottak. A modern idők szelét jelenti, hogy ma már gyakran kerül egy palackba a cabernet sauvignonnal is. Persze a chiantiban a jelenlegi törvényi szabályozás szerint sem lépheti túl a 15%-ot a francia szőlőfajta.

6. Nem korlátozódik azonban kizárólag cuvée-kre a belőle készülő borok sora, hiszen ott a brunello di Montalcino, a rosso di Montalcino, a sangiovese di Romagna és számtalan szupertoszkán, például a Tignanello.

7. Míg régen a hozzá házasított szőlőfajtákkal igyekeztek húst adni ennek az önmagában gyakran szikár, kemény bornak, addig manapság fajtatiszta példáinál olyan megoldásokkal igyekeznek élni, mint a terméskorlátozás, a klónszelekció, a megfelelő alanyfajták kiválasztása, a kontrollált hőmérsékleten zajló különböző hosszúságú erjesztés és a kis fahordós érlelés.

8. A sangiovesének több mint tizennégy klónja ismert. Az 1900-as évek elején a bogyóméret alapján ezeket két csoportba sorolták, a sangiovese grosso és piccolo kategóriákba. Sokan azonban nem látnak egyértelmű összefüggést a bogyóméret és a minőség között.

9. Emellett azért is kényes kérdés a klónszelekció a sangiovese tekintetében, mert korábban nem feltétlenül a minőség, inkább a bő termés volt a legfőbb döntési szempont. Így manapság több vezető pincészet egy kiválasztott klón kizárólagos alkalmazása helyett inkább a tömegszelekció mellett dönt.

10. Olasz borokról persze nem beszélhetünk megfelelő gasztronómiai utalás nélkül. Helyben leggyakrabban a következő fogásokat fogyasztják a sangiovese borokhoz, vagy az ezen a fajtán alapuló házasításokhoz: bruschetta, carpaccio, grillezett cukkini, paradicsomszószos tészták, vaddisznó, pepperonis vagy húsos pizza.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

olaszország toscana toszkana sangiovese kék szőlő

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!