Tíz tudnivaló a semillonról
Bordeaux-tól Ausztráliáig
2014-01-20 | Tóth AdriennHa a világfajtákat kezdjük sorra venni, a fehér szőlők közül először a chardonnay, a rajnai rizling, a sauvignon blanc, a pinot gris juthat eszünkben, hiszen ezek mindegyike hazánkban is elterjedtnek számít. Vannak azonban olyan, a világ borfogyasztói köztudatásban fontosnak tartott fajták, amelyek még csak szórványosan vannak jelen nálunk. Ilyen a semillon is, amiről most tíz tudnivalót gyűjtöttünk össze.
1. Bár hazai elterjedtsége igen alacsony fokú, e fehér szőlőt a világ legismertebb fajtái között szokás emlegetni. Valószínűleg ebben a valós népszerűségén jóval túlmutató szerepe van annak, hogy otthonának a világ valóban legismertebb borvidéke, Bordeaux mondható.
2. A legnagyobb mennyiséget ugyan nem itt produkálja, de a legmagasabb minőséget kétségtelenül Bordeaux alrégióinak, Sauternes-nek és Barsacnak, és ennek édes, botritizálódott borainak köszönheti, ahol a legtöbb házasítás döntő részét a semillon alkotja. Csak kisebb mennyiségben kerül a házasításba sauvignon blanc, még kisebb arányban muscadelle, amely nem áll rokonságban a muskotály családdal.
3. Ugyancsak fontos szerepe van – bár ebben az esetben a sauvignon blanc fölé kerekedhet – Bordeaux olyan fehér boraiban, mint a bordeaux blanc, valamint a fehér graves és pessac-léognan.
4. Nem kizárólag azért soroljuk azonban a világfajták közé, mert a neves Bordeaux-hoz kötődik, hiszen régóta nagy kiterjedésben jelen van az újvilági borvidékeken is. A XIX. század elején az első szőlőfajták között érkezett Ausztráliába, és ugyanebben az időszakban mennyisége döntőnek volt mondható Dél-Afrikában is, ahol emiatt wyndruif-nak, azaz borszőlőnek nevezték.
5. Legfontosabb újvilági központjának ma a korábban említett Ausztrália számít, ahol a XX. század közepén hosszú érlelésre alkalmas darabjait gyakran riesling, chablis vagy burgundy néven hozták forgalomba a Hunter-völgyből. Itt ezt a különleges borstílust a mai napig készítik semillonból oly módon, hogy az áltagosnál korábban szüretelik le a szőlőt, amikor a potenciális alkohol 11% körül mozog, majd ideális esetben tíz évig érlelik a fogyasztás előtt.
6. Ausztrália más részein, például a Barossa-völgyben azonban inkább éretten vagy túléretten szüretelik. A magas beltartalmi értékekkel rendelkező borban almasavat bontanak, és hordóban tartják a még kerekebb, dúsabb végeredmény elérése érdekében.
7. Chilében sokáig vezető fehér szőlőnek számított a chardonnay és a sauvignon blanc előtt, manapság azonban az utóbbi kettő átvette a hatalmat, és a semillonültetvények mérete fokozatosan visszaesik. Kaliforniában is régóta jelen van a fajta, manapság legjellemzőbben a bordeaux-i minta szerint sauvignon blanc-nal házasított fehér cuvée-ket készítenek belőle.
8. Európában az általános ismertség miatt alkalmanként itt is, ott is felbukkan. Görögországon és Törökországon túl több közép- és kelet-európai ország is foglalkozik vele, hazánkban a Balaton mindkét oldalán termesztik.
9. A semillon szőlővel a szakirodalom szerint könnyű bánni. Viszonylag nagy termésmennyiséget produkál, a levélzete intenzív növekedésű. Élénk, zöld lombozata miatt Dél-Afrikában „zöld szőlőnek” is hívták. A legtöbb betegséggel szemben ellenálló, gyenge pontjának a rothadásra való hajlam számít, ez azonban pont jókor jön, amikor botritizálódott édes bort kívánnak belőle előállítani.
10. Száraz tételeihez a szakirodalom sajtalapú szósszal tálalt tésztákat, és lazaccal gazdagított tojásételeket, édes példáihoz pedig – az édes, aszúsodott szemekből készített tokajiakhoz hasonlóan – hízott májat, például kacsáét vagy libáét vagy mandulás desszerteket ajánlanak.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!