Tíz tudnivaló a zinfandelről
Amerikából jöttem?
2013-08-12 | Tóth AdriennAz, hogy a nemzetközi fajtákon túllépve mind a fogyasztók, mind a szakma részéről növekszik az érdeklődés a lokális, egy helyen több száz éve jelen levő fajták iránt, nem csak hazánkra igaz. A nemzetközi boros trend jegyében a borvilág teljessége iránt érdeklődő borkedvelők manapság egye több figyelmet szentelnek egy-egy régió kuriózumainak. Vegyünk ma sorra tíz tudnivalót a zinfandel kapcsán!
1. A fajta jelentőségét az Egyesült Államokban az is bizonyítja, hogy a mennyiségi szempontból abszolút meghatározónak számító Kalifornia ültetvényeinek 10-11%-át ez a fajta borítja. Ez azonban inkább következménye, mint oka annak a ténynek, hogy ha létezik helyi szőlőfajta – nem abban az értelemben, hogy innen származik, hanem abban, hogy régóta foglalkoznak vele ezen a tájon, és ők tették híressé – akkor az USA-ban ez a zinfandel.
2. Zinfandelből az 1800-as évek közepe óta készítenek bort Kaliforniában. Hajdanán elterjedt gyakorlat volt vegyes ültetvényeket művelni belőle, ahol együtt növekedett az USA-ban petite sirah néven ismert duriffal, valamint carignan, grenache, mourvèdre, mission és muscat fajtákkal. Ma már fajtatisztán foglalkoznak vele, de borként még mindig szívesen házasítják, leginkább a petite sirah fajtával.
3. A kaliforniai szőlőtermő területek 20%-án állítják elő az állam összes zinfandelmennyiségének 80%-át. Ha a mennyiséget figyeljük, az államon belül a legfontosabb termelőnek a San Joaquin, a Stanislaus és a Madera megyék számítanak, ezek azonban elsősorban alacsony kategóriájú borokat állítanak elő.
4. Vannak azonban olyan vidékek Kaliforniában, amelyek prémium zinfandeleikről ismertek. Ide sorolható Amador, a Santa Cruz hegység, Sonoma, és ezen belül különösen a Dry Creek-völgy, San Luis Obispo a Paso Robles alrégiójával, a Napa-völgy, a Russian River-völgy, Mendocino megye és Lodi.
5. A tudósok genetikai párhuzamot bizonyítottak be az olasz csizma sarkában, Pugliában elterjedtnek számító primitivóval. Fontos azonban elmondani: a reláció nem olyan egyszerű, hogy Olaszországból a kivándorlók magukkal vitték a szőlőt az amerikai kontinensre. Ehelyett amerikai és horvát kutatók bebizonyították, hogy mind a primitivo, mind a zinfandel egy közös horvát őstől, a crljenak kaštelanskitől vagy régebbi nevén tribidragtól származik. A jelenlegi kutatások szerint az első vesszők Ausztriából, Albániából vagy Görögországból kerülhettek a tengerentúlra.
6. A szőlőfajta igényli a meleget, de nem viseli jól a forróságot. Vékony héja miatt érzékeny a rothadásos betegségekre.
7. Bár a zinfandel fajtaborait mi itt Európában leginkább tartalmas, tüzes, száraz vörösborokként ismerjük, az USA-ban e bortípus többszörösét adják el a white zinfandel műfajon belül, ami olcsó, félédes-édes rozét jelent.
8. A szőlőfajta jellemzően magas mustfokkal rendelkezik, ezért készül belőle magas alkoholtartalmú száraz bor. Mindez annak ellenére igaz, hogy a szüreti időpont alapból korainak számít, erre utal az olasz rokon, a primitivo neve is. A fajta esetében ugyanakkor komoly kérdést jelent a pontos időzítés, mert a bogyókra az egyenetlen érés a jellemző. Ha a legtöbb bogyó megért, jellemzően akad még néhány zöld is köztük.
9. Ilyenkor több lehetőség áll a borász előtt: egyrészt addig vár a szürettel, amíg minden bogyó be nem érik, ez azonban azt eredményezi, hogy a fürt egy része már töppedni kezd, és így nagyon megemelkedik a potenciális alkohol. Vagy megteheti azt is, hogy korábban szüretel, és/vagy egyesével kiszemezi az éretlen bogyókat, ami csak a prémium borok esetében engedhető meg, vagy számol azzal, hogy a nem teljesen érett bogyókból zöld íz kerüljön a mustba.
10. A nagytestű, teltebb zinfandelek fogyasztását, komolyabb vörös húsok – például steakek, raguk – vagy sűrű, paradicsomos mártással tálalt tésztaételek mellé ajánlják.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!