Vasárnap márpedig nem veszel bort!
A svéd Nemzeti Italbolt, a Systembolaget titkai
2018-08-11 | Makai Péter Kristóf
A sors úgy hozta, hogy márciustól Svédországban dolgozom kutatóként, és bizony egy-két kultúrsokkot nekem is el kellett szenvednem. Sok kellemes meglepetés – így a kiszámítható, nyugodt életvitel, az emberies munkatempó, illetve a flott ügyintézés – mellett szembesülnöm kellett egy, az itteni emberek egész életvitelét meghatározó korlátozással.
Ez pedig az állami kézben lévő Nemzeti Italbolt, a Systembolaget (ejtsd: szüsztémbúlaaget), amely szigorú szabályok szerint, a problémás alkoholfogyasztás megfékezésében élen járva próbálja a svéd állampolgárokat a mennyiségi helyett a minőségi italfogyasztásra nevelni. Cikkemben a Systembolaget működését járom körül, e furcsa, ellentmondásokkal terhes világot, ahol a jelszó a profit helyett a felvilágosult ártalomcsökkentés, amibe még akár a nullszaldós házhozszállítás is belefér.
A Sytembolaget a svéd állami italmonopólium, ami azért jött létre, hogy a túlzott alkoholfogyasztásra igencsak hajlamos svédek egészségét megőrizze, és minőségi áruval szolgálja ki a lakosságot. Az intézmény hitvallása, hogy az alkohol más, mint egy átlagos piacgazdasági termék: komoly népegészségügyi kockázatot és egyéni életviteli problémát okoz, ha az állam nem avatkozik bele az egyéni szabadságot mindenek felett valónak tartó szabad piac működésébe. Ezért a Systembolaget nem profitorientált, és az alkoholos italokra kivetett magas adó a kiváló svéd egészségügyben is hasznosul.
A protestáns svédek mindig is puritánságukról voltak híresek; nem csak a letisztult design, hanem az antialkoholista mozgalmak terén is. A kemény telek, a sötétség és a pocsék gazdasági helyzet együttes hatása miatt már a tizenkilencedik századtól is csak italboltban lehetett alkoholt kapni. A történelmi nagy svéd szegénység elől az Egyesült Államokba települő lutheránusok nagyban támogatták az 1920 és 1933 között érvényben lévő Volstead Actet, vagyis az amerikai szesztilalmat. 1922-ben itt is megpróbálkoztak népszavazáson győzelemre vinni ügyüket, de végül nagyon szűk, 51%-nyi „nem” szavazattal megakadályozták a teljes tiltást (külön érdekesség, hogy a törvényjavaslatot a nők szűk kétharmada támogatta, míg a férfiak szűk kétharmada ellenezte). Ehelyett működött 1917 és 1955 között az Ivan Bratt orvos-politikus nevével fémjelzett Bratt-rendszer, amely lakossági fejadagban határozta meg, hogy egy állampolgár mennyi alkoholt vásárolhat egy adott hónapban. Azok az állampolgárok, akiknek számára engedélyezett volt a szeszvásárlás, egy erre a célra szolgáló könyvecskében, a motbokban vezették az eladók, hogy adott hónapban a boltból ki hány palack szeszesitalt vásárolt. A rendszer rendkívül igazságtalan volt, mivel a nők kevesebb, mint tíz százalékának volt motbokja, és testsúlyukhoz mérten aránytalanul kisebb volt a fejadagjuk, mint a férfiaknak.
Manapság az ilyen igazságtalanságoknak már nincs helye. Noha a nők ma is kevesebbet isznak, a svédek 1995-ös EU-csatlakozásával változtak a fogyasztási szokások is. 2010-es adatok szerint a svédek egyharmada egyáltalán nem ivott szeszesitalt az azt megelőző egy évben, azok viszont, akik igen, 15%-ban rövidet, 37%-ban sört isznak, és borkedvelők számára szívet-lelket melengető, 47%-os arányban választják a bort. De mivel a csökkenő alkoholfogyasztási tendencia mellett a svédek még mindig jóval az EU-átlag fölött teljesítenek, ezért jó néhány korlátot szabott az állam a nyakló nélküli ivásnak.
Vegyük például lakóhelyemet, a festői, de a semmi közepén, három tó ölelésében húzódó vadregényes, 65 000-es lélekszámú Växjőt: akárcsak máshol Svédországban, 3,5 v/v%-nál alacsonyabb alkoholtartalmú italokat, vagyis gyenge és ízesített söröket, alkoholcsökkentett cidereket és alkoholmentes borokat az összes helyi áruházlánc forgalmazhat.
Fotó: press.systembolaget.se
Minden másra pedig ott a Systembolaget. Az ország 436 butikjából városomban három ilyen intézmény működik, egy a „belvárosban,” kettő pedig autóval és tömegközlekedéssel egyaránt könnyen megközelíthető bevásárlóközpontokban. (Az élelmes svédek azért az egyiket természetesen bekötötték az egyetemi kampuszról induló busz viszonylatába, hogy a derék egyetemistáknak ne kelljen átszállniuk.) A verejtékes munkával megkeresett koronákat viszont nem lehet csak úgy, bármikor elverni:
hétköznap napközben csak délelőtt tíz és este hat (vagy hét) között vannak nyitva.
Ezért az egyébként szorgos svédek pénteken délután korábban jönnek el a munkahelyükről, hogy a csúcsforgalom előtt be tudjanak még vásárolni a hétvégére. Szombaton ugyanis a Systembolageteink csak tíztől háromig tartanak nyitva, ezzel elejét véve annak, hogy ha a szombat esti buliban egyszer csak kifogy a sörcsap, gyorsan utánpótláshoz lehessen jutni. Vasárnap pedig senki sem vehet se bort, se más italt, ugyanis ilyenkor az egész országban egységesen mindenhol zárva tart a Systembolaget.
Azért így sem kell aggódni, hogy kiszárad az ország: a német, dán, litván és észt határmenti falvak virágzó szeszkereskedelemmel büszkélkedhetnek, és a bevásárlóturizmusból befolyó adókkal gazdagíthatják a helyi költségvetést. Egyedül a norvégok azok, akik Svédországba járnak át innivalót venni, mert itt még mindig olcsóbb, mint Norvégiában. Hírnevesek még azok a parti-kompjáratok is, amelyek a szomjas svédeket kiviszik a nyílt tengerre, és amint elhagyják a királyság felségvizeit, kinyit a hajó bárja, ahol aztán mindenki nyakló nélkül tivornyázhat. Mondanom sem kell, nem szép látvány az ilyen. Mint azt Szeles Judit, a Strömstadban élő magyar költő írja Ilyen svéd c. kötetének „Alkohol” névre hallgató tényversében: „a svédek nyolcvan százaléka utazott már / úgynevezett szeszkompon / ahol az ital olcsóbb / oda-vissza veszik meg a jegyet / és anélkül, hogy szétnéznének / kompfordultával visszatérnek / Svédországba, és egész úton csak vedelnek / és ordítanak, mint a fába szorult féreg // Svédországban nem lehet igazán jót vedelni / ordítozni pedig egyenesen tilos.” Hiába, nem minden ellentmondástól mentes a svéd jóléti állam sem, de a csökkenő alkoholfogyasztást jelző statisztikák szerint a lassú sör és bor partot mos.
Kínálatában egyébiránt a Systembolaget tankönyvszerű, elhozza a messzi Északra az egész bortermő világot. Jómagam a WSET Level 3 kóstolási feladataira például nem kis mértékben az itteni polcokat böngészve készültem fel, miután „kijártam” a budapesti Borkollégiumot; angol nyelvű tankönyvem borait javarészt megtaláltam a helyi szortimentben.
Fotó: press.systembolaget.se
Azonban akad egy-két sajátosság, amire csakhamar felfigyeltem. Földrajzi okokból kifolyólag nem vethető az itteni kereskedők szemére, hogy nálunk, délen német bortúlsúly van, és külön polcsora van a rizlingeknek, míg a kínálat második helyén az olasz borok állnak, s csak ezek után következnek a franciák és a spanyolok, ami nem jelenti azt, hogy ne francia borból fogyna a legtöbb az országban. Az Újvilágból Dél-Afrika után az Egyesült Államok, illetve Chile képviselteti magát a legtöbb tétellel, míg jó, ha egy-egy Argentínából származó pincészet kartonjaival lehet találkozni az italboltban, és azt is hamar elkapkodják.
Växjőben Magyarországot (nagy fájdalmamra) csak a Törley és a Chapel Hill pezsgői, illetve utóbbi csendes borai, és a Simkó pince tokaji száraz furmintja képviseli. De optimizmusra ad okot, hogy az országos készletet tekintve, mely elérhető a Systembolaget honlapján, már sok fontos magyar termelő helyt kap. Csak furmintból 22-félét lehet kapni: Szepsy, Balassa, Demeter Zoltán, a Szent Tamás, a Chateau Cloche és a Dereszla, a Disznókő és a Tokaj-Hétszőlő is szerepel a kínálatban, amely a 103-tételes szortimentnek egyötöde. A svéd nagyurak olyan elegáns borokkal kényeztethetik magukat, mint egy 1999-es Oremus eszencia (75000 Ft-nak megfelelő koronáért, 0,375l-es palackban), a Sandahl Urval (azaz Selection)-sorozatából több évjáratnyi rizling, Tokajból nyolcféle aszú, öt villányi tétel, köztük a Malatinszky 2013-as Noblesse Cabernet Franc-ja, illetve három egri bikavér is öregbíti Magyarország hírnevét.
A nyilvános statisztikák szerint a Systembolaget országszerte 659 769 liter magyar bort forgalmazott 2017 negyedik negyedévében, igaz, Bulgária kezd megszorongatni minket a maguk 652 074 literjével. Svédország egyébként összfogyasztásban is ránkver: hasonló számú lakosság mellett a svédek 2017-ben 260 000 hl bort ittak meg, míg mi, magyarok 210 000 hl-t termeltünk be. Ebbe nyilván belejátszik az is, hogy az italmonopólium profitmentesen, szinte benzinköltségben vállal házhozszállítást, különösen a ritkán lakott északi vidékekre, de így sem kell irigyelnünk a svédek máját.
Szintén jól megfigyelhető trend, hogy a svéd mértékletesség jegyében hódít a småflask, a 0,375%-ös kispalack, amit a Systembolaget és a helyi italsajtó is úgy reklámoz, mint a minőségi borok egyik elsődleges kiszerelése. A másik véglet a borboxoktól roskadozó polcok hosszú sora, amelyek méretét a Magyarországon néhol látható 5l-es helyett 3l-es űrtartalomban maximalizálták, de ezek a borok is kellemesek, jóivásúak, még ha egyszerűbbek is, noha a 1.5l-es új-zélandi sauvignon blanc-ok papírdobozban sem veszítenek karakteres zamatosságukból.
A felelősségtudatos borkereskedés megköveteli a Systembolaget dolgozóitól, hogy legyenek segítőkészek, de ne ajánljanak több bort a vevőnek, mint amennyit vásárolni szeretne. Ugyanebből az okból kifolyólag az áruházláncnak nincsenek akciói, sem árleszállítás, sem „egyet fizet, kettőt kap”-kampányok formájában. A fent már említett borboxoknál a fő marketingszlogen nem a kedvező ár-érték arány, hanem az, hogy a dobozos bor a zöld megoldás, ami csökkenti a boripar ökológiai lábnyomát. Az árcímkéken prominensen feltüntetik, hogy melyik bor származik organikusan gazdálkodó pincészettől, és melyeknek az előállítása történik „ekologisk”, azaz környezettudatos módszerekkel. A vállalat (sok más svéd intézményhez hasonlóan) átláthatóan működik, és széles körű tájékoztatást nyújt forgalmáról, üzletpolitikájáról, továbbá friss statisztikákkal és ártalomcsökkentő, leszokást segítő információkkal tereli a veszélyeztetettebb fogyasztókat az egészségesebb életmód felé.
Amióta megismertem Svédországot, sokszor eltűnődtem, hogy megéri-e ez a kissé túlszabályozott, atyáskodó állami hozzáállás, különösen annak fényében, hogy mennyi kellemetlenséget okozhat, ha vendégségben hirtelen nincs mivel kínálni a sokáig maradó vendégeket egy-egy jobban sikerült este. E bosszúságok dacára igyekeztem nyitott szemmel járni, és az utca látképe adta meg rá a választ: bár tudom, hogy az olyan nagyvárosokban, mint Göteborg, Malmö vagy Stockholm, minden társadalmi probléma élesebben körvonalazódik, de Växjőben például egyszer sem találkoztam reggel a munkába menő melósok szétszórt „szilva ízű szeszesitalos” ampulláival, sem balra-jobbra tántorgó fiatalok csapataival (igaz, a köztéri alkoholfogyasztás, csakúgy, mint a közlekedési eszközökön, tiltott).
A borokat és más italokat jellemzően éttermekben és otthon fogyasztják a svédek, előbbiben olykor igen borsos feláron. Mégis jólesik végigtekinteni az utcán, rendezett a városkép, és még a kampuszon sincsenek eldobált sörösüvegek, borboxból kitépett, utolsó cseppig kifacsart boroszacskók. Ennek fényében nehéz azt mondani, hogy nincs igazuk a svédeknek, de azért, ha Magyarországra látogatok, élvezem a borvásárlásnak ezt a másféle szabadságát.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!