A megérzések embere vagyok
Lenkey Gézával beszélgettünk 1. rész
2012-03-09 | Tóth AdriennSok nagy pincészettel ellentétben a kisebb borászatokban pont azt a rugalmasságot szeretjük, amit egy bizonyos tételszám fölött nem igazán engedhet meg magának senki. Ugyanis, míg az előbbi esetben a szélesebb fogyasztói kör számára a megbízhatóság, a kiismerhetőség az egyik legkritikusabb szempont, addig az olyan pincéknél - akik legtöbbször kifejezetten apró tételekkel állnak a nyilvánosság elé - az aktuális elképzelésekre, új ötletekre való gyors reagálás adta szabadság a legizgalmasabb. Szerintünk Lenkey Géza történetét ebből a szempontból nézve is érdemes végigkövetni.
Mit kell tudnunk az első lépésekről?
A Lenkey Pincészet 1999-ben indult el, amikor édesapám egy tízhektáros területet vásárolt a Tokaji borvidéken. Ebből hét hektár fekszik Mád határában; a Holdvölgy-, az Úrágya-Köves-, a Kishegy-, a Bomboly-, a Vilmány- és a Korposd-dűlők tartoznak ide. A maradék három hektár Bodrogkeresztúron található, a Hegyfarok-dűlőben.
Ki irányította akkor és ki irányítja ma a munkát?
Eleinte édesapám volt itt Mádon, mi pedig hárman, a testvéreimmel Budapesten dolgoztunk, egy esztergályosműhelyt vezettünk. Miután édesapám meghalt, döntenem kellett: tudtam, ha életben akarom tartani a hagyatékát, több részt kell vállalnom az itteni munkából, ezért 2000-ben még kéthetente, 2001-től már hetente jövök Hegyaljára.
Egy esztergályosműhely és egy borospince mégis két különböző világ. Hogyan tettél szert tudatosságra a borkészítés tekintetében?
2001 telén volt Szepsy Istvánnal egy mély beszélgetésünk. Azt már azelőtt is tudtam, hogy nem akarok rossz bort palackba zárni, de ennek az estének a hatására vált világossá, hogy a legfontosabb az egyediségre és a magas minőségre való törekvés. E fordulat miatt fogalmaznék úgy, hogy 2002-től én sodrom az eseményeket, míg addig a borászat terén azok sodortak engem.
Az így megszületett koncepció mellett is felmerültek – gondolom – állandó, gyakorlati kérdések. Hogyan döntöttél ezekben?
Természetesen szükségem volt segítőre, és azt a kezdetekkor megtaláltuk Takács Miklós személyében, aki 1999-2007 között a birtok intézője volt. Sokat tanultam tőle. A határozott szemléletem kialakulásának köszönhetően azonban már 2002 óta úgy készülnek a borok, ahogy azt én gondolom. És bár egy ideig a szőlészeti munkák közvetlen irányítását nem én végeztem, a koncepciót akkor is én határoztam meg. Ennek megfelelően ma is rövid csapra metszünk, 2004 óta pedig kerüljük a gyom- és rovarirtó szerek használatát, valamint a borkészítésnél a fajélesztőt.
Ha valaki felnőtt fejjel nekivág valami teljesen újnak, honnan merít bátorságot?
A megérzések embere vagyok, erre sokat adok. Ha elbizonytalanodom, előfordul, hogy megkérdezek valakit, de az általában még jobban elbizonytalanít. A legtöbb ilyen esetben végül maradok az eredeti megérzésemnél. Ha utána nyugodt vagyok, tudom, jól döntöttem.
Hogyan változott egy évtized alatt az, hogy milyen borokat készítesz?
Ennek megértéséhez részleteiben végig kell tekintenünk az utóbbi tíz évet. 2002-ből nincs száraz borunk, csak aszút készítettünk, a többi alapanyagot eladtuk. A 2003-as egy nagy és naiv szüret volt számomra, akkor egy minőségi szempont lebegett a szemem előtt: a minél magasabb mustfok kérdése. Félszáraz, félédes és édes borok kerültek palackba.
Abból az évjáratból származik a Kiscsaládom Cuvée; ez az első olyan borom volt, amelytől jólesően megborzongott a hátam. Ugyancsak 2003-ból került palackba a Barátságos Cuvée, amely aztán az öcsém csajozós bora lett. Az akkori elképzelésem az volt, hogy annál jobb a bor, minél egészségesebb és magasabb mustfokú a szőlő. Ennek a kritériumnak meg is felelt az alapanyag, így nagyon elégedett voltam. Ma már másként látom a kérdést, ezért néha el is gondolkozom azon, hogy a mostanra megszerzett tapasztalataimmal mit tudnék kihozni az 1999-es vagy a 2003-as évjáratból.
Minek hatására alakultak át az elképzeléseid?
2004-ben egy újabb, komoly beszélgetés miatt kerestem fel Szepsy Istvánt, akinek elmondtam, szeretnék száraz bort készíteni. Az volt a válasza, hogy ehhez először is új, a célnak megfelelő hordókra lesz szükségem. Ennek következtében öt háromszáz literes hordóval gazdagodott a pincém.
Abban az évben a nagy száraz borhoz dűlőszelektáltan szüreteltük november elején a szőlőt, a hónap közepén szedtünk alapanyagot egy késői, édes tételhez, míg a kiaszúzott fürtök csak november végén kerültek le a tőkékről. Mire a borok elkészültek, jöttem csak rá, hogy a nagy száraz bornak szánt alapanyag még éretlen volt, és végül a november végi szüret terméséből lett komoly bor, amelyre nem is számítottam. Ez az élmény alázatra tanított, segített a földön maradni.
2005 nehéz évjárat volt, úgy gondolom sikerült belőle tisztességes borokat készíteni. Az igazán nagy lehetőséget 2006 hozta el, amely az általam korábban ismert évjáratokat messze meghaladta. A kivételes adottságokra tekintettel minden tételt dűlő- és fajtaszelektáltan dolgoztunk fel és palackoztunk le. Ezek a borok máig nincsenek piacon, még a pincében várnak.
A 2007-es borok azonban sokfelől váltottak ki visszhangot. Milyen elképzeléssel készültek a borok ekkor?
Ebben az évjáratban azt próbáltam ki, mit tudnak a dűlők. Ehhez megtartottam azt a furmint-hárslevelű arányt, amellyel a ’70-’80-as években az egyes ültetvényeket betelepítették. A szüret az egyes fajták esetében külön zajlott, de a feldolgozás során már házasítottuk az egy dűlőből származó alapanyagokat. Nem bántam meg ezt a fajtaházasításos próbát, de a végén be kellett ismernem, hogy a borsor koronája egy 100%-os furmint lett a Korposd-dűlőből.
Hogyan alakultak a következő évjáratok, és milyen tanulságokat hoztak?
2008 volt az első olyan év, amikor már a szőlész is én voltam. Környezetvédelmi megfontolásból igen visszafogottan permeteztem, és emiatt kaptam is egy nagy pofont az utóbbi negyven év legagresszívabb lisztharmatfertőzésének formájában. A termés fele odaveszett.
2009 megint óriási érvágást jelentett, hiszen miután leszedtük a száraz bornak valót, esni kezdett, nekem meg végig kellett nézni, ahogy hét hektáron elrothad a maradék szőlőnk a folyamatosan hulló csapadék miatt.
Cikkünket holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!