A boriváshoz társaság kell
Pécsi-Szabó Dénes válaszolt 2. rész
2014-01-26 | Tóth Adrienn
A Janus Borház részéről Pécsi-Szabó Dénessel készített interjúnk első felében a pincészetnek a közelmúltban lezajló alapításán és a fajtakínálaton túl a követni kívánt borstílusról beszélgettünk. Ma a hordós érlelésről, a pince névválasztásáról és a borászat különösen élénk közösségi életéről lesz szó. Elsőként elemezzük kissé a hordóhasználatot, ha már említetted a témát. A portugieser kerül fába?
Az interjú első részéért kattints IDE!
A portugieser kapcsán induljunk ki onnan, hogy nem hiszünk az újborokban. E fajtánál sokszor felmerül ez az igény, de mi a január végi, februári palackozást tartjuk ideálisnak. Nem terheljük agyon a szőlőt, és nem sürgetjük a bort, mert úgy tapasztaljuk, hogy még akkor is, ha reduktív módon készítjük, szüksége van néhány hónapra a tartályban. A portugieser tehát nem minden évben kerül hordóba, de a 2013-as igényli, így nálunk hónapokat tölt ászokhordókban.
A Bordó nevű házasításunk is érdekes. A bor 80%-át adó cabernet sauvignont ászokhordóba tettük, és a maradék 10-10% cabernet franc és merlot töltött egy-egy évet új fahordóban. Úgy gondoljuk, hogy hiánypótló cikket állítottunk elő: egy könnyű, megfizethető bordeaux-i házasítást kaptunk, amelynek élvezéséhez nem feltétlenül kell elfogyasztanunk egy fél marhát.
Ha egy bort mutathatnál meg a portfólióból, mi lenne az?
Talán az Örömbor, egy cabernet franc-merlot cuvée, amelynek emlékezetes volt a születése. Az első Janus-házasítás. Leültünk, és elkezdtük próbálgatni a különböző arányokat. Sok variáció kielemzése után 75% franc és 25% merlot tűnt megtestesíteni későbbi zászlósborunkat. A hosszú és fárasztó kóstoló végén, amikor már teljes volt a konszenzus, hátradőltünk. Mindannyian nagyon örültünk. Aztán valaki kérdezte, hogy mi legyen a neve? Én azt javasoltam, ha már ennyire örülünk mindannyian, akkor ez csak Örömbor lehet.
Később az új évjáratoknál folytattunk újabb kísérleteket, de végül a 2008-as esetében is úgy döntöttünk, nem változtatunk az eredeti összetételen. Jelenleg ebből a borból a csúcsformában lévő 2008-as van piacon.
Miért a Janus nevet választottátok a pincének?
Röviden azért, mert a Pécsi-Szabó és a Szél családnevekből csak szörnyű márkaneveket tudtunk volna összegyúrni. Janus a római mitológiában a kapu őreként két arcával a múltba és a jövőbe néz egyszerre. Mi a Villányi borvidék kapujában egyszerre merítünk a hagyományokból és próbálunk valami újat, egy tipikusan családi borászat keretében.
Ha a kezedbe fogsz egy palack bort, biztos lehetsz benne, hogy átment a kezünkön valamilyen formában az adott tétel. Fontosnak tartom a személyességet: úgy gondolom, azzal, hogy megveszel egy bort, sok minden mást is megveszel vele. Az Örömbort azért is hívják így, mert mi örülünk annak, hogy ezt nyújthatjuk.
Ha nálunk valaki eljön egy borkóstolóra, nem a szokásos gazda és vendég felállást találja majd, nálunk borivók vannak együtt. Előfordul, hogy megkérek egy nálunk kóstolót, hogy tegyen arrébb egy karton bort, vagy hogy adjon ide egy palackot. Ez azonban még sosem jelentett problémát, sőt ezáltal válik oldottá a légkör.
Azáltal, hogy nem különülünk el, hanem egy csoportot alkotunk a vendégekkel, mindenki otthon érezheti magát. Ez a hozzáállás minden rendezvényünket jellemzi. A közelmúltban lezajlott Vince-napon például már harmadik alkalommal tartottuk meg a „Jubileumi dugózó amatőr világbajnokságot”, amelyet lelkes jelentkezők és még lelkesebb szurkolók jellemeztek.
Nagy jelentőséggel bírnak nálatok a különböző programok, események. Mit emelnél ki közülük?
A Vince-napon túl a másik közös, villányi program az egész borvidéket felölelő Borzsongás. Nálunk a pincénél ilyenkor mindig sok művész, különösen zenész gyűlik össze. Volt olyan év, amikor a Pannon Filharmonikusok adtak koncertet, máskor Barabás Lőrinc dzsessztrombitás lépett fel, vagy a Mary Popkids és az Ivan & The Parazol. A zenei kínálat mellett a borok sokszínűségét is fontosnak tartjuk, ezért volt már a vendégünk Jásdi Attila és Ifj. Kamocsay Ákos, de aludt már a kocsija platóján miklóscsabi is a présház kora reggeli árnyékában... Mindennek köszönhető, hogy nálunk egy ilyen eseményen megfordul a színészektől, íróktól az állatkert-igazgatóig sok érdekes ember.
Miért tartod ennyire fontosnak a közösségi megközelítést?
Szerintem egy borászat egyedül nem megy semmire. Itt a Kárpát-medencében sok jó bort készítünk, a legnagyobb sikert azonban akkor tudjuk csak elérni, ha együtt tudunk fellépni, és megmutatni mindazt, amire képesek vagyunk. A Villányi borvidék erre jó példa. De mindenek fölött a jó bort is a jó társaság teszi még jobbá.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!