A budai zöld érdekli az embereket
Folly Juditot kérdeztük 2. rész
2013-09-28 | Tóth Adrienn
A badacsonyi borvidéken dolgozó Folly Judittal készített interjúnk első részében a birtokhoz tartozó pince és arborétum több generációt átívelő történetéről beszélgettünk. Bár a kabócák és a cédrusok kapcsán felmerült már az egyedi mikroklíma kérdése, a Folly-borokról most derül ki többek között, hogy milyen szemlélet szerint készülnek és milyen fajtákból állnak.
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Egy ilyen élethelyzet sok kérdést tesz fel. Mennyiben változtattatok a korábbi gyakorlaton például a borkészítés kapcsán?
Édesapánk halálakor a pince tele volt régi, nagy hordókkal, mi azonban, ahogy egyre jobban beleástuk magunkat a témába, úgy döntöttünk, ha már továbbvisszük a borkészítés hagyományát, szeretnénk többet kihozni belőle. Elhatároztuk, hogy lepalackozzuk a borainkat.
Úgy véltük, minden egyes palack egy prospektusként funkcionál, amely a bevételteremtésen túl segít az arborétum megismertetésében is. Hiszen végül is saját kertnek kicsit nagy ez a park, a munkánknak az ad értelmet, ha minél többen eljönnek, és megnézik. Egyelőre úgy tűnik, ez be is jött.
Azzal azonban tisztában voltunk, ha valóban sikeres borászattá akarunk válni, ehhez meg kell teremteni a feltételeket is. Ezért felújítottuk a pincét, új tartályokat és prést szereztünk be. A stílusváltást jól leírja, ha elmondjuk, hogy nagyjából átálltunk a reduktív technológiára, de azért vannak hordóban érő tételeink is.
Hogyan szereztétek meg az elméleti tudást?
A Soósban (Soós István Borászati Szakiskola – a szerk.) tanultam, otthon a baba mellett bújtam a könyveket. Sokat jelentett azonban, hogy a családban alapvetően adott volt egy tudás, és édesapánk barátai közül is sokan segítettek.
Mivel a férjem a fővároshoz kötődik, mi nem tudtunk ideköltözni, ahogy Rékáék, ezért attól függően, hogy éppen milyen munkák zajlanak, hetente-kéthetente lejövök, és elrendezem a dolgokat. Ha az itteniek megbízhatóan végzik a munkájukat, meglepően sok mindent el lehet intézni Budapestről.
Milyen tételekből áll össze a portfólió?
Továbbra is a fehérborok határozzák meg a kínálatot. Zászlósborunknak a budai zöldet tekintjük, amelyből a 2012-es évjárat hamar, már a nyár elejére elfogyott a pincéből, jelenleg a Bortársaságnál lehet még kapni. Úgy gondolom, a sikerében része van annak is, hogy kevés gazda művel tiszta budai zöld ültetvényt. Az e fajtából készített borunk élénk, citrusos, olyan típus, amely fiatalon a legszebb. Ez azonban nem jelent végleges állásfoglalást, még kísérletezünk a fajtával.
Ezentúl olaszrizling, muscat ottonel, szürkebarát és kéknyelű ültetvényeket gondozunk, és telepítettünk még rajnai rizlinget is. Jelenleg öthektárnyi szőlővel gazdálkodunk, ebből három hektár húzódik az arborétum határain belül.
Az olaszrizling és a szürkebarát hordós érlelést kap, míg a budai zöld és a muskotály tartályban készül. Fehérborokra van berendezkedve a pince, és úgy gondoljuk, a termőhely adottságait is ezek a borok tudják jobban kifejezni, ezért nem tervezzük, hogy vörös tételekkel bővítenénk. Idén újdonságként egy gyöngyöző bort készítettünk még, mely Buboréka néven nyár közepe óta kapható.
Az a célunk, hogy tisztességes, szép, tiszta, jó ivású borok hagyják el a pincét. A szőlőinket igyekezzük jól megművelni annak érdekében, hogy a borok örömet adjanak fogyasztóiknak.
Vannak a borászat terén távlati célok a gyöngyöző bor elkészítésén túl?
Az új ültetvények termőre fordulása után növekvő termésmennyiséget kell feldolgoznunk. Ha pedig új borokról gondolkodunk, felmerülhet még a rozé ötlete, kék szőlővel egyelőre maximum ilyen formában tudnánk foglalkozni.
Mindezen tervek ellenére azt fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük a személyes kontrollt a szőlőben és a pincében zajló folyamatok fölött; úgy gondoljuk, fontos érték az, hogy mi magunk felügyeljük a folyamatokat. Ez szükséges ahhoz, hogy mind magasabb színvonalat produkáljunk nem csupán a bor, de az arborétum és a faiskola kapcsán is.
Napi szinten fontos belső motivációt jelent a kérdés, hogy vajon mit szólna mindehhez az édesapánk. Ma már magas színvonalú üzletekben, éttermekben vannak ott a boraink; igyekszünk átugrani a lécet, amit ő tett elénk.
Érdekes a kötelességtudat és az érdeklődés alakulása a családunkban. Édesapánk felelősen gondolkodó ember volt, ezért amikor nagyapa itt hagyta neki az arborétumot, ő felvállalta a feladatot, központi fontosságú volt számára a birtok, és a kezdeti kényszerűnek tűnő helyzet után megszerette a növényeket, és egyre jobban értett is hozzájuk. Néhány éve mi is megtapasztalhattuk ezt az élményt, mi is megkaptuk a feladatunkat az élettől, bár sokáig nem erre készültünk. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy az életben mindenkinek megvan a saját feladata, ami rátalál, és amit csinálni kell.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!