A régi magyar szőlőfajták pótolhatatlan, védendő értékek
A Régi magyar fajták Nagykóstolóján a szervezőkkel és borászokkal beszélgettünk.
2025-05-19 | Szabó Vanda Fruzsina
Első alkalommal rendezték meg a Régi magyar fajták Nagykóstolóját. Szentesi József menekítő tevékenységének, valamint a nyomdokaiba lépett 21 borászatnak köszönhetően az eseményen 50 borral reprezentálták a Kárpát-medence egykoron meghatározó, de azóta feledésbe merült szőlőfajtáit.
Több évi kitartó oltványozás, szőlőművelés, borkészítés, közös kóstolás, együttgondolkodás eredményeként létrejött a Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesület, amelynek legfőbb célja a filoxéra vész előtt elterjedt, népszerű fajták újratelepítése, termesztése, az ezekből készült borok forgalomba hozatala.
"Az egyesület arra hivatott, hogy fenntartsa, promotálja és ápolja közös örökségünket. Olyan platformot biztosítson, ahol ezekről a fajtákról eszmét cserélhetünk, diskurálhatunk. Méltatlanul elfeledett ez az örökség, mintha nem érdekelne bennünket, hogy elődeink miért tartották ezeket a fajtákat értékesnek, pedig ezekkel igenis foglalkoznunk kell” - mondta Kovács András az egyesület elnökségi tagja, a Hegymente Szőlőbirtok borásza.
Schubert Ádám az egyesület tagja, az Aprókertek borásza hozzátette: "Az ilyen esemény remek alkalom arra, hogy alázattal felfedezhessük egymás borait, tanuljunk, tapasztaljunk, kapcsolatokat építsünk, megoldást találjunk boraink elkészítéséhez."
A rendezvényen több, mint 20 fajtát kóstolhattunk, amelyeknek 1890-ig meghatározó szerepük volt a Kárpát-medencében. A XIX. században a fajtajegyzék 75 féle szőlőt tartalmazott, majd az egymást követő három nagy katasztrófa – peronoszpóra, lisztharmat, filoxéra – nagy részüket elpusztította. Eltűntek, elfelejtődtek. 50 év elteltével itthon világifajtákat telepítettek. Ezek újdonságnak számítottak, a magyar borfogyasztás megnövekedett, azonban a gazdaságpolitikai változások hatására a XX. század elejére a fejenkénti borfogyasztás drasztikusan lecsökkent.
Szentesi József külföldi utazásai során megfigyelte, hogy a külföldiek csak helyi fajtából készült borokat árultak, míg a magyarok annak ellenére, hogy itthon is büszkélkedhettek saját fajtáikkal, szinte kizárólag külföldről származókat értékesítettek. Ezen eltöprengve, több év kihagyás után 1998-ban visszatért a szőlők közé. "Régi árverésen vásárolt 19. századi könyvkiadványokat olvasva, az első osztályú fajták között rábukkantam olyanokra is, amelyekről addig sohasem hallottam, az ősmagyar fajtákra. Gondoltam, ha ezeket már akkor is elsőosztályúnak tartották, akkor talán meg kéne próbálnom nekem is ezeket telepíteni!".
Tanácsért fordult dr. Kozma Pálhoz, ezt követően együttműködött a világ hatodik legnagyobb szőlőgyűjteményével rendelkező Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetével. A 2000-es évek elején 10-10 különböző kék és-fehérfajtából készített szaporítóanyagot, oltványozott, telepített a nadapi birtokán.
Szentesi József borász
"Az volt az első kihívás, hogy egyedül voltam. Nem állt rendelkezésemre temérdek mennyiségű szakirodalom, nem számíthattam szakember segítségére; ezért magamnak kellett mindent pontosan lejegyezni, megtapasztalni. 15 szüret kellett ahhoz, hogy viszonylag pontosan meghatározhassuk a szüret időpontját” - meséli a borász, aki az elkészült kísérleti példányok alapján döntötte el, hogy melyeket érdemes tovább szaporítani és melyeket nem.
“A vörösekkel kezdtük, amelyek elég sikeresek lettek, az emberek megkedvelték, ezért ezekből többet szaporítottam. Fehér fajtáknál egyet-kettőt elengedtem, mert nem tetszett a belőlük készült bor.”
A pince első „feltámasztott” bora csókaszőlőből készült el 2004-ben, mely forradalmi hullámot indított el, ezután Szentesi megosztotta tapasztalatait és eladta oltványait.
Kovács András Szentesi Józseftől tanulta a szőlészet alapjait, aki minden tudását átadta, megmutatta borait. “A fehéreket kevésbé találtam izgalmasnak, míg a vöröseket kivétel nélkül nagyon jónak gondoltam, ezért döntöttem a kékfajták mellett”.
Milyen stílusban készülnek a borok a régi szőlőfajtákból?
Az egyesület tagjai a technológiák tekintetében vegyes véleményt osztanak: sokan a szűretlen, derítetlen, hordós, vegyszermentes, spontán erjesztéssel, minimális beavatkozással készült borokra esküsznek, azonban akadnak, akik tartállyal, modern eljárásokkal kísérleteznek.
“Az egyesület nem kíván belefolyni a technológiai döntésekbe, ki-ki szabadon választhat a modern vagy hagyományos eljárás között, mely értékes tapasztalatot nyújt számunkra is, hiszen ezekből tanulunk és építkezünk” - emelte ki Kovács András.
Kézdy Dániel, az egyesület elnöke, a rendezvény főszervezője, a Kálvária Pince tulajdonosa, a Borászok Barátja díj idei nyertese hozzátette: “A hagyományok tisztelete mellett szeretnénk modern, fiatalos megjelenést teremteni. Ennek a kettőnek egyszerre kellene megjelennie.”
Miért van jelentősége annak, hogy megőrizzük az ősi fajtákat?
Andrási László elnökségi tag, a Somló Kincse borásza szerint nemcsak a magyar szőlészet és borászat hagyományos alappillérei, hanem mezőgazdaságunk kultúrkincsei is; védendő, pótolhatatlan értékek, melyek elválaszthatatlanul kötődnek a Kárpát-medence magyarságának kultúrájához. Mindezek dacára, és annak, hogy mind a bel- és külföldi fogyasztók részéről komoly érdeklődés mutatkozik, - nem beszélve a bennük rejlő gazdasági potenciálról - ezek a fajták kutatóintézetek gyűjteményeiben élték túl az elmúlt évtizedeket. "Megőrzésüket magyar szőlész-borászként erkölcsi és szakmai kötelességemnek érzem”.
Az egyesület egyik fő célja, ezen fajták engedélyeztetése Magyarországon, ezzel megkönnyítve tovább telepítésüket. “Jelenleg sajnos csak kísérleti fajtaként lehet velük foglalkozni; ezeket fel akarjuk venni fajtajegyzékbe, és ezáltal tiszta jogi környezetet teremtve tovább telepíteni őket. A későbbiekben egyfajta lobbitevékenységet kívánunk folytatni a régi fajták érdekében”- magyarázta Kézdy Dániel.
Andrási László szerint az egész világon sajnálatos tendencia a borfogyasztás drámai csökkenése. Számottevő érdeklődés - különösen a külföldi borfogyasztók, a magyar gasztronómia iránt érdeklődők részéről - csupán a helyi, autentikus és eredeti szőlőfajtákból készült borok iránt van. “Hazánkban ezeknek a csodálatos fajtáknak a nagy része pillanatnyilag nem termeszthető. Ezt a helyzetet vétek ki nem használni!"
Szentesi József elmesélte azt is, hogy korábban lenéztek, kétkedve nézték, hogy ilyennel foglalkozik, amely egy úttörő munka volt. Biztos volt benne, hogy totális csőd lesz. "Hát, nem lett az. Azok, akik elvitték tőlem a szaporító anyagot, legalább hisznek ebben. Ahhoz, hogy az ember előre jusson, valamit ki kell próbálnia, aztán vagy sikerül, vagy nem.”
Ki finanszírozza az egyesület munkáját?
Az egyesület nem részesül támogatásban, azonban magánemberektől, elkötelezett borrajongóktól, fogyasztóktól érkezik minimális bevétel. “Anyagi keretünk egyelőre szűkös, így tagdíjból, illetve az esemény bevételéből gazdálkodunk. Igazából a nagy magyar borlobbi nem támogatja ezeket a fajtákat, ezt az akadályt kell megugranunk” - mondja Kézdy Dániel.
A szőlőfajták között előfordulnak érzékenyek, betegségre hajlamosak, valamelyik héjában kevés pigment található. Az egyik legnagyobb problémát a kitermelt borok csekély mennyisége jelenti, amely veszélyezteti az exportot. “A termelés költséges, az előállított mennyiség alacsony, magasabb áron értékesítünk, az itthoni érvényesülésnek ez is egy gátja, amely hosszú távon nem megoldás” - teszi hozzá Schubert Ádám.
Kézdy Dániel szerint jelenleg még nem érdemes külföldi piacot megcélozni. Először kicsiben kell elindulni, az egyesületnek pont ez is célja: a minőségi borok mennyiségének növelése. "Jó érzés, hogy tagjaink elhivatottak ez ügyben, küldetéstudatuk abszolút tiszteletre méltó."
Az export nehézségei ellenére nemzetközi szinten kedvező a borok fogadtatása, de az egyesületnek nem célja a világfajtákkal való versenyzés. "A világfajták nem véletlenül terjedtek el, különböző területeken olyan pozitív adottságokat hoznak, amiket még a kadarka sem. Azt látom, erre van igény! Ha eljön hozzánk egy külföldi, kifejezetten ezeket a borokat keresi, annak ellenére, hogy most is vannak, nem ősi, de kiváló magyar fajtáink. Ez a nemzetközi kereset folyamatosan növekedni fog. Akadnak, akik azt gondolják, hogy identitást jelenthet, leválthatja a most népszerű fajtákat. Ilyen ambíciója az egyesületnek nincsen. Ettől függetlenül
fontos kiegészítője, érdekes színfoltja lesz a magyar borvilágnak,
amellyel új fogyasztói réteget kívánunk megszólítani. Nem a jelen generációjának, hanem a jövőnek dolgozunk - emelte ki Kézdy Dániel. Azt is elmondta, hogy egyelőre nincsenek pontos adataik arról, összesen mennyi szőlőtőke van. Az egyesületnek elemi érdeke, hogy minél több borvidéken, minél több borásznál megjelenjenek ezek a szőlőfajták, az így létrejövő viszonyítási alappal egy idő után ki lehet választani, hogy hol mely fajtát érdemes termeszteni hosszútávon, mennyi legyen a minimális előállítandó mennyiség, mely célcsoportokat szükséges megszólítani.
"A továbbiakban szeretnénk a működőképeseket megsokszorozni. Amíg nagyon kis mennyiségben, elszigetelve készülnek ezek a borok, addig ez az út sokkal rögösebb és nehezebb."
Képek forrása: Régi Magyar Szőlőfajtákért Egyesület
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!