A téma Tokaj
Az angyalok hivatalos itala
2007-12-01 | Tóth Adrienn
Az angyalok nem tekinthetők kiskorúaknak, akkor pedig miért kárhoztatnánk őket málnaszörpre vagy harmatcseppre? Angyalaink, akik megszámlálhatatlan idő óta velünk vannak – főleg itt a Kárpát medencében – valószínűleg legszívesebben tokajit isznak, a logika legalábbis mindenképpen ezt diktálja. Hiszen melyik másik italhoz illeszthetnénk hasonló szavakat, mint „nedű” vagy „nektár"? Ezek a borok gazdagok, összetettek, mégis átjárja őket egy légies könnyedség, amely rajtuk kívül talán csak az angyalszárnyak kiváltsága.
A legtöbb szőlőben már vége volt a szüretnek, amikor november végén Tokajba látogattunk. Sőt a legtöbb bor is kiforrt már. Kóstoltunk hordóból, tartályból és üvegből száraz, majdnem száraz és édes bort. Közben pedig beszélgettünk arról, hogy decemberben miképp is ejthetnénk legbiztosabban rabul Tokaj-Hegyalja borvidékét havi témaként.
December – ünnepek – karácsony. Ez ugye teljesen egyértelmű. Kérdés, hogy mennyire kell a tokajinak az ünnepekről szólnia, vagy mennyire nem. Merthogy az egyik oldalról igaz az, ha minden magyar család csak egy üveg aszút nyitna a karácsonyi vacsorához, akkor Tokajnak értékesítési gondjai lennének. Ugyanakkor, ha reálisak vagyunk egyelőre sajnos távolinak tűnik még a nap, amikor az ünnepi étkezés részévé válik minden magyar családban a bor. Így tehát nem célszerű leszűkítenünk erre az időszakra a tokaji borok kortyolgatását, azért sem, mert Tokaj nem pusztán az aszúról szól.
Még egy fontos dolgot kell megemlítenünk. A tokaji borokat nem azért készítik a szokásosnál nagyobb kockázatot és munkát vállalva, hogy hosszú éveken keresztül a nappali szekrénysorának tetejét díszítsék. A bort függetlenül attól, hogy ajándékba kaptuk vagy megvásároltuk, inni kell. Nem nézegetni, nem büszkélkedni vele, hanem élvezni. Mert beszélhetünk itt arról, hogy a tokaji bor így, meg a tokaji bor úgy… semmit sem ér, amíg az ember meg nem kóstolja. Mert, amint egy igazán jó bort kóstol az ember erről a borvidékről, többször már nem kell győzködni.
Úgyhogy erről a lehetőségről már előre letettünk. Nem meggyőzni szeretnénk, de nézzük akkor, hogy mi lesz helyette: a helyi szőlőfajták és jellemző bortípusok mellett részletesen végigvesszük az aszúkészítés folyamatát és azt, hogy mit is jelent az a kifejezés, hogy késői szüret a palackokon. Szó lesz a borvidék egyik leghíresebb borászáról, a tokaji megítéléséről a világ szemével, valamint a különböző herce-hurcákról, amik az utóbbi időben a borvidék nevét kísérték. Kitekintünk majd Franciaország, Németország és Ausztria legfontosabb édesbortermő vidékeire, valamint teszünk egy kitérőt az édes vörösborok világába is. Ezek mellett pedig szóba kerül még a gasztronómia, külön kiemelve a sajtok világát, valamint az egyik legfontosabb kérdésként egészségünk is.
Itt van tehát a december, amely köszönhetően a nagy családi lakomáknak és az év többi részéhez képest talán nyugodtabb estéknek, kiváló arra, hogy közelebbi barátságot kössünk ennek a vidéknek a boraival. Hogy aztán ne múlhasson el többet hónap, amikor nem térünk vissza hozzá.
Tóth Adrienn
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!