A téma: Villány
Tökéletes választás a téli hónapokra
2013-12-13 | Tóth Adrienn
Villányról él egy olyan elképzelés a borkedvelők fejében, ami sokszor egyoldalúnak tűnhet. A hibát sokan ott követik el, hogy nincsenek tisztában a borvidék sokszínűségével, hiszen a modern kori hazai bortörténet szempontjából meghatározó szerepet betöltő villányi borászok, az ismert nagy nevek mellett egy új generáció is a szárnyait bontogatja. Számunkra pedig mindez izgalmas lehet, hiszen egyrészről módunkban áll immár több évtizedre visszatekintő, folyamatosan alakuló koncepciókat is végigkísérni, valamint tiszta lappal, az újdonság erejével induló példákat is megvizsgálni.
A tél hideg hónapjait a Villányi borvidéknek szenteljük. Bízunk abban, hogy testes vörösborai segítik majd átvészelni a korán érkező sötétséget és a mínuszokat. Ez az évszak nemcsak azért passzol a komolyabb tételekhez, mert valami tartalmasat szeretnénk kortyolni, hanem azért is, mert ilyenkor gyakrabban sütünk vörös húsokat, készítünk tejszínes tésztákat, rizottókat, használunk gombát, sütőtököt és gyökérzöldségeket.
Ezekhez pedig jól passzolnak azok a vörösborok, amelyeket étkezés után még szívesen kortyolgatunk tovább. Persze fogyasztásukat nem kell direkt siettetni, hiszen a cabernet-kből és merlot-kból készült fajtaboroknak és házasításoknak – pláne, ha fiatalok – jót tesz a pár órás szellőztetés vagy a visszadugózás utáni egy napos pihentetés.
Ha azonban nagy vörösborokról beszélünk, érdemes külön kihangsúlyozni az érleltség kérdését. Tény ugyanis, hogy a legtöbb bor még fiatalon kerül piacra, kellő otthoni érlelési lehetőségek hiányában pedig hajlamosak vagyunk még ebben az állapotukban elfogyasztani őket. Előfordul, hogy a helyzetet nem lehet másként megoldani, ha azonban úgy alakul, hogy mégis alkalom nyílik egy négy-öt évesnél idősebb tétel kóstolására, használjuk ki!
Az érlelt vörösborok kóstolásával kapcsolatban fontos tudnivaló, hogy bizonyos értelemben ugyanazt, de mégis mást kell várnunk tőlük, mint a frissebb évjáratból származó társaiktól. Ugyanazt, hiszen ezeknek a boroknak is meg kell felelniük általános elvárásainknak annak érdekében, hogy élvezeti értéket tulajdoníthassunk nekik, ugyanakkor akadnak dolgok, amelyek elkerülhetetlenül változnak, ideális esetben egy magasabb fokú élményhez juttatva a kóstolót.
A savnak, tanninnak, testnek – pláne a hosszabb palackos érlelést követően – jól kell tudni együttműködni. A prémium tételektől ilyenkor már elvárt a komplexitás is: jó, ha a szerkezeti elemek lekerekedése folytán képes megmutatkozni az összetett ízvilág valamennyi spektruma.
Az aromatika megváltozása vezeti a legtöbb esetben a kevésbé tapasztalt kóstolót tévútra, ezért fontos kihangsúlyozni: egy érleltebb bortól nem várhatjuk el ugyanazokat a primer, friss gyümölcsös jegyeket, amelyeket két-három évvel a szüretet követően ontanak magukból. Bár tűnhet úgy, hogy veszítünk, az idősebb borok ideális esetben magasabb fokú összetettséget mutathatnak, ahogy egybeérnek a szőlőből, a borkészítésből és a palackozás előtti érlelésből származó jegyek, majd kiegészülnek a palackos érlelés egyedi, sokszor nehezen megfogalmazható tónusaival.
Közelednek az ünnepek. A régóta dédelgetett palackokat azonban nem csak azokon az estéken nyithatjuk ki, amikor vendégek érkeznek, meglephetjük magunkat vele egy csendesebb, elmélyülésre inkább alkalmas, így tehermentesített téli estén, amikor jobban tudunk figyelni arra, mit adtak hozzá az évek a sokáig őrizgetett borainkhoz.
Bár a teljes Villányi borvidéket nem áll módunkban bemutatni, a több mint tíz interjúnk segítségével kisebb és nagyobb birtokokat irányító borászatok mellett egy helyi étterembe is ellátogattunk, valamint beszélgetésre hívtuk a Villány-Siklósi Borút Egyesület csapatát, akikről úgy gondoljuk, hogy az egyik leghatékonyabban működő hasonló szervezet hazánkban. Szép vörösborokban gazdag telet kívánunk mindenkinek!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!