A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Argentína: a bortermelés élvonalában

Argentína: a bortermelés élvonalában

2021-06-16 | Vinoport


Argentína: a bortermelés élvonalában

Argentína Dél-Amerika második legnagyobb területű országa. A világ 5. legnagyobb bortermelője: 2005-ben 15 millió hl bort készítettek, ebből 11 milliót egyedül Mendozában! A mezőgazdaság ma is az egyik legfontosabb ágazat az országban, amit a marhatenyésztés, a bányászat követ.


 

fotó: www.stevestonwinemakers.ca

 

Argentínában a borkészítés (és borfogyasztás) több mint 400 éves múltra tekinthet vissza, amikor is spanyol katolikus misszionáriusok vitis vinifera vesszőket hoztak magukkal és ültették el az apátságok környékén, így biztosítva a misebort. Különösen az Andok közelében egyre több szőlőültetvény nőtt ki a földből. A XIX. század második felének európai bevándorlói új szőlőművelési eljárásokat hoztak, és olyan új fajtákat, amelyek ideálisak voltak az Andok és a Colorado folyó környékén történő termesztéshez. Argentína sok olasznak, spanyolnak (főleg baszkoknak és katalánoknak) valamint svájcinak lett új lakóhelye.

 

A csúcson, 1977-ben, az ország több mint 350 000 hektár ültetvénnyel rendelkezett. Ez a szám 2009-re 228.575 hektárra zsugorodott. Bár még ma is első a kontinensen Argentína, de az éves fejenkénti borfogyasztás kevesebb mint a felére esett vissza az 1970-es 91,75 literről. Az 1990-ben bekövetkezett gazdasági nyitásig meglehetősen tőkehiányos volt a borszektor, de ettől az időponttól jelentős összeget pumpált a szektorba – többek között - francia, olasz, chilei, USA-beli és spanyol befektetők kisebb csoportja. 2001-ben a peso összeomlása az eladások visszaesését is magával hozta, ugyanakkor a külföldi befektetők számára tekintélyes ösztönzést is jelentett.

 

A hatalmas szőlőterület 77%-án vörösbor és rozé készítésére használt kékszőlőt, 23%-án fehérszőlőt termesztenek.

 

 

A  sort az itt pedro gímenez névre hallgató PX vezeti  30,79%-kal, ezt követi az őshonos torrontés riojano 18,25%-kal. Chardonnay van a fehérszőlőterület 13,73%-án, chenin blanc pedig 6,5%-án. 5,81%-ot tesz  ki a torrontés sanjuanino, 4,36%-ot a sauvignon blanc. Sémillont telepítettek 2,16%-án, a torrontés mendocino, a rizling és a viognier területe pedig kevesebb mint 1-1 %.

 

A sztár itt egyértelműen a malbec, a kékszőlőterületek 25,88%-át foglalja el. Bonardát találunk 18,58%, cabernet sauvignont 17,89%, syrah-t 12,89% területen. A  merlot  a  terület  7,28%-át,  a  tempranillo  6,48%-t, a sangiovese 2,34%-át, a pinot negro (!) pedig 1,44%-át teszi ki. Kevesebb mint 1-1-%-on termesztenek bequignol és barbera fajtát.

 

Argentína: a bortermelés élvonalábanfotó: www.thebubble.com

 

A hagyományos, alacsony minőséget adó, és főleg a helyi „asztali borokat” adó fajták, mint a criolla és a cereza ültetvényei jelentősen megcsappantak az utóbbi évtizedben, és mára már csak a szőlővel beültetett terület kb. 10%-át teszik ki. Mivel e fajták jelentősége leáldozott, egy sor nemzetközi fajtával helyettesítették őket.

 

Az ültetvényeket a legtöbb helyen az Andokhoz közeli területeken, a déli szélesség 22. és 42. foka között, mintegy 1500 km hosszúságban találjuk, általában öntözött oázisokban. Ha rápillantunk Dél-Amerika bortérképére, láthatjuk, hogy az argentin borvidékek többsége szinte pendant-ja a chileieknek, csupán az Andok innenső oldalán. (Kicsit olyan e borvidékek elhelyezkedése, mint Elzász és Baden, amit a Rajna völgye választ el egymástól).

 

Ezzel azonban egy sor meghatározó változás is jár: a nyugat felől tornyosuló hatalmas, legtöbbször hófödte csúcsok teljesen elzárják    az óceáni légtömegek útját. Így míg Chile éghajlata általában mediterrán, addig Argentína meghatározó klímája a szárazföldi, azaz kontinentális éghajlat. A csapadék mennyisége elhanyagolható, így ritkák a betegségek, viszont adottak a feltételek az organikus szőlőtermesztéshez. Ehhez jön még az a körülmény, hogy az Andok közelében, magasan fekvő völgyekben emberi és ipari tevékenység útján nem szennyezett, kristálytiszta olvadékvíz általában korlátlanul rendelkezésre áll az öntözéshez.

 

 

A tavaszi fagyok alkalmanként gondot jelenthetnek, de az igazi (és sajnos, gyakori) veszélyforrás a nyári jégverés. Kiszámolták hogy egy átlagos évben ez a termés akár 10%-át is elviheti, bár védőhálók felszerelése a megelőző védelemnek egyre népszerűbb módszere (egy hektár behálózása azonban több mint 4 ezer euró…). A kockázatkezelés hagyományos módja, miszerint több különböző területen kell ültetvénnyel rendelkezni, mindig is elterjedt lesz, hiszen ez nagy lehetőségeket biztosít házasítások készítéséhez is.

 

A magas terméshozamú ültetvények, az olcsó munkaerő és a száraz, napos éghajlati viszonyok kombinációja lehetővé teszi, hogy egészséges, nagy mennyiségben és olcsón lehessen teljesen érett gyümölcsöt szüretelni. Sok modern borászat a legmodernebb berendezésekbe fektetett be, így lehetővé vált a rozsdamentes acéltartályokban történő, ellenőrzött hőmérsékleten zajló erjesztés. Egy maroknyi birtokot leszámítva, a csúcsminőségű borok készítéséhez új kis tölgyfa hordót használnak, még ma is találkozhatunk azonban dívatjamúlt módon készült borokkal, amelyek a palackozás előtt hosszú ideig tartó, nagy ászokhordós érlelésen esnek át.

 

Argentína legnagyobb borrégiója Mendoza. Ez a tartomány uralja az argentin bortermelést, s ez nem túlzás: az ország bortermelésének 80%-a származik innen. Az ültetvények 160.700 hektárt tesznek ki s ezzel bizonyíthatóan a világ legnagyobb bortermelő vidéke.  

 

Ami Mendozát (és a legtöbb argentin ültetvényt) egyedivé teszi, az az elhelyezkedése. Az ültetvények igazi sivata- gos körülmények között találhatók. Az esőtől nyugat felől az Andok hatalmas hegyei, kelet felől pedig az irgalmatlan kiterjedésű argentin pampák fosztják meg. A termőhelyek 500 és 1600 méterrel vannak a tenger szintje felett.

Ez a borvidék öt alrégióra oszlik. Mendoza területe olyan nagy, változatos és komplex, hogy mellette Bordeaux eltörpül.

 

Dél-Amerika hagyományos bennszülött ételei talán nagyobb változatosságot mutattak valamikor, mint amit a bevándorló spanyolok, portugálok és más európaiak magukkal hoztak. A kukorica, burgonya, bab, édesburgonya, avokádó, chilipaprika, mogyoró, csokoládé – mind ide köthető. Ragyogó módszerekkel termesztették növényeiket és nevelték állataikat, melyekből néhány még mai is csak az Andok területén honos.

 

Mindkét fontos dél- amerikai bortermelő országnak – Chilének és Argentínának – megvan az   a sajátos és utánozhatatlan, nagy minőségű élelmiszere, amit feltétlenül    ki kell, hogy emeljünk. Ez Chilében a gyümölcs és a zöldség. Ezeknek a zamata csak a Kárpát-medencében termett társaikhoz mérhető, míg az ar- gentin marha utolérhetetlen – talán a Kobe marha az egyetlen, ami meg- közelíti, vagy jó esetben felülmúlhatja.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!