A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Borkommunikáció 3: A bakator megmentése

2019-03-10 | Vinoport


Borkommunikáció 3: A bakator megmentése

A szőlő és bor művelődéstörténetében fontos jelenség a régi, hagyományos szőlőfajták megmentése. A bakator szőlő és bor eseménytörténete egyma­gában mintázza a magyar borkultúra fő jellemzőit. Februárban indított Borkommunikáció sorozatunk 3. része.


 

Fotó: Gönczöl Gábor

 

Az alábbiakban részleteket közlünk Balázs Géza A magyar bor művelődéstörténetéről című munkájából. A teljes cikk elolvasható a Borkommunikáció – Aszútól a zenitig című, 2018-ban dr. Veszelszki Ágnes szerkesztésében megjelent könyvben, amely megvásárolható a Századvég Kiadó oldalán.

 

A bakator szőlőfajta hazai megjelenésével kapcsolatos legrégebbi írásos emlék Szikszai Fabricius Balázs 16. századi latin–magyar szótára, ahol már szerepel a szó. A bakator szó és szőlő föltehetőleg olasz eredetű. Egyesek az olasz Bacco d’oro szőlőfajtát sejtik ben­ne. A kifejezés azonban ’aranybogyó’-t jelent, a bakator pedig piros gyümöl­csű. Mások Görög Demeter 1829-es magyarázatát fogadják el, amely szerint a bakatorban a régi „magyar tengermelléki” Bukkari horvát város nevét fedezhetjük fel.

 

 

Hazánkban Németh Márton szőlőfajtákat leíró-rendszerező kutató szerint a Bihar megyei (ma par­tiumi) Érmellékről indulva terjedt el. Egykor az Érmelléken a bakatorból aszút is készítettek, „édes, erős ital, zamatossággal is bír, kellemes is, de a tokaji mögött messze áll” – írja Entz Ferenc egy 1860-as jegyzetében.

 

A cikk szerzője Balázs Géza, CSc., nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék). A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport megalapítója (2000-), a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke (2012-). Kutatási területe: a mai nyelvi és kulturális (szemiotikai, antropológiai) jelenségek, nyelvstratégia.

 

Itthon a legnagyobb elismertsége a bakatornak a 19. században volt. Vö­rösmarty Mihály megverselte: „De mit beszélek? itt a bor, / A drágagyön­gyös bakator, / Baráti kézzel áldozunk: / Biharnak jobb időt: igyunk!” (A jó bor). Ambrus Lajos pedig 2005-ös cikkében egyenesen hungarikumnak nevezi, nem utolsó sorban egy 1859-es szövegre hivatkozva: „ami a Rajnán a Rizling vagy Traminer, Budán és Mé­nesen a Kadarka, éppen az az Érmel­léken a Bakator. A hegyek koronája, a pincék legdrágább gyöngye, melynek bora színét az aranytól, illatát a virágok­tól s erejét a tűztől kölcsönözvén, méltó kevélységét képezi a magyar borterme­lőnek s szikrázó életkedve nemegyszer gyújtá lángra a képzelmet s pendíti meg a nemzeti lant húrjait azoktól, akik a fenséges italban nemcsak az élvet keresik, hanem a magyar föld egyik áldá­sát ismerik fel.”

 

>>> Borkommunikáció 1: Hogyan írjuk helyesen a szőlőfajták nevét?

>>> Borkommunikáció 2: A magyar borkultúra kialakulásának kezdetei

 

A filoxéra ezt a fajtát is megtizedelte. Szintén Ambrus Lajos írja, hogy nagy szó, hogy „Csávossy György, az erdélyi borászat mai legnagyobb mestere az 1950-es években még kós­tolhatott valódi bihardiószegi Bakatort”. A szerző maga a bakatorral kapcsolatos személyes élményeiről is beszámol: „Én magam a Szeremley-féle Bakator Fölföldi Béla készítette palackos tételét kóstoltam: tudomásom szerint csak ők foglalkoznak ezzel a különleges faj­tával. A Somlón, adataim szerint, ele­ve házasításra telepítették még a filo­xéravész előtt. Fölföldi Bakatorára jól emlékszem: tiszta, elegáns, egzotikus ital. Visszafogott, de kiegyensúlyozott harmóniákkal; bizonyítva az örökifjú tételt, hogy egy korty a híres Bakator­ból – egy csepp a Kárpát-medence géniuszából.”

 

A kötet szerkesztője Dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, közgazdász, újmédia-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének egyetemi docense. Oktat a Corvinus mellett az ELTE-n, a Budapesti Metropolitan Egyetemen, a Mathias Corvinus Collegiumban és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban. A Filológia.hu MTA-folyóirat, illetve a Journal of Smart soCIeTY társadalomtudományi folyóirat szerkesztője. Kutatói munkásságát a digitális kommunikáció (cset, sms, közösségi média) vizsgálatával kezdte, később a marketing és a nyelvészet kapcsolódási lehetőségeit tárta fel; újabban pedig a tudománykommunikáció, illetve az online agresszió témakörét kutatja. Legutóbbi nyelvészeti könyvei: Netnyelvészet. Bevezetés az internet nyelvhasználatába (2017); Digilect. The Impact of Infocommunication Technology on Language (2017). Borkommunikációval 2016 óta foglalkozik, azóta tart a Corvinus-egyetem mesterszakos hallgatóinak szabadon választható formában Borkommunikáció kurzust. Szabadidejében szerkesztette a Századvég Kiadónál megjelent Borkommunikáció. Az aszútól a zenitig (2018) című kötetet. Ugyanezen a címen egy Facebook- és egy Instagram-oldalt is kezel.

 

A bakatorszőlő jórészt kihalt, a szót magát egy utca neve őrzi Budán. Azután váratlanul mégiscsak felbukkant egy szőlőtőke, amely túlél­te a pusztító filoxérát (a szőlőgyökérte­tűt). A budai várban – a Fortuna utca 4. szám alatt – az egykori vendéglátóipari múzeum, ma szálloda udvarán két fi­loxéra előtti bakator fajtájú szőlő ta­lálható. Ezen a helyen alakult meg a Szent György Borlovagrend. A budai vár nyugati oldalán (a prágai várhoz hasonlóan) szerették volna visszatele­píteni az ősi budai szőlőt, de a telepí­tés eredménytelen maradt. A bakator viszont visszatérhetett az Érmellékre: Bihardiószegen 2017-ben újratelepítet­ték, és megrendezték a Bakator bor- és gasztrofesztivált, és bejelentették a Ba­kator Szövetség megalakulását.

 

Századvég Kiadó

A Századvég Alapítvány keretein belül működő Századvég Kiadó gondozásában a történettudomány, a politikatudomány, a jogtudomány, a társadalompolitika, a szociológia, a kommunikáció, a külpolitika és a filozófia témaköreiben jelennek meg hazai és külföldi szerzők művei.

 

„A Századvég  Kiadó nagy vállalkozásba kezdett: az egyedülálló és teljesen újszerű Borkommunikáció kötet e széles témakör minél nagyobb szeletét kívánja lefedni, húsz szerző és harmincnál több fotográfus közreműködésével. Az impozáns kiállítású, egyben informatív kötet nem titkolt célja a borkommunikációs alapvetésen túl a minőségi, magyar borok fogyasztásának népszerűsítése.” (Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke)

 

További információ: www.szazadveg.hu



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!