Bősz Adrián: A rajnai rizling egy kulturált, intelligens szőlőfajta
Interjú, 1. rész
2015-08-22 | Tóth Adrienn
Egy-egy borvidék, vagy akár a teljes hazai borospálya alakulása szempontjából is érdekes az újonnan induló és a már évtizedek óta működő pincészetek portfóliójának formálódását, koncepciójának finomodását megfigyelni. Vannak azonban borászatok e két szegmens között is. Bősz Adrián első, saját néven megjelenő évjárata a 2006-os volt, következő interjúnkban pedig analitikus pontossággal követjük végig azt a közel egy évtizedes utat, amely mai borkínálatának kialakulásához vezetett.
Mindig is borásznak készültél?
Bősz Adrián: Hobbiként indult a borászkodás, bár bizonyos szinten – ami sok szekszárdira igaz – mindig is kapcsolódtam a szőlőműveléshez és a borkészítéshez. Édesapám ágán a nagyszülőkkel indult a történet, hiszen a családi gazdaságnak más tevékenységek mellett része volt a bor is. A történelmi hányattatások miatt sajnos mindennek nem volt közvetlen folytatása, édesapám már inkább műszaki pályára lépett, sőt az ő hatására én is gépészként végeztem el a középiskolai tanulmányaimat, majd kezdtem meg a főiskolát.
Az édesanyám ágán a családnak volt egy kis, mindössze 0,1 hektáros szőlője, hozzá tartozó pincével. Ennek köszönhetően szerettem bele később ebbe a világba, és döntöttem el, hogy borász leszek. Gyerekként még másként fogtam fel mindezt, játéknak számított, hogy kaptam én is egy kis kapát, és papával együtt jártunk ki a szőlőbe. És még akkor is, amikor megtudtam, hogy én öröklöm majd meg ezt a területet, úgy gondoltam, ha megkapom, kivágom, és soha nem foglalkozom majd szőlővel, borral.
A Cenge-dűlő termése
Az idő azonban, amit papával a tőkék között töltöttünk, lassan átformált. Elvitt magával mindenhova, sőt a helyi borversenyen az én nevem alatt indította a legjobb borát. Egyre jobban elkezdett érdekelni ez a vonal, az ígéretemet azonban részben megtartottam, a régi szőlőt kivágtam, de helyette a modern elvárásoknak megfelelően kétszer annyi tőkét telepítettem el ugyanakkora helyre. Idővel pedig e kis szőlő tovább bővült, ahogy a környékbeli gazdáktól is területeket vásároltam.
Mikor készítetted el az első borodat?
1994-ben, és egy olaszrizling volt. A nagyapám felügyelete alatt született meg, még mindig van belőle néhány palack. Ezt követően minden évben kaptam egy kétszáz literes hordót, amelynek tartalmával kísérletezhettem. Később folyamatosan növekedett ez a mennyiség, mert mindig visszaforgattam az értékesítéséből származó bevételeket.
Mikor váltottál hobbiborászatból főállásra?
2006-ban alapítottam a családi céget. Mivel korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeim, választanom kellett, hogy mire fókuszáljak: szőlőbirtok vagy pince? Úgy döntöttem, az utóbbival indulok, hogy a borkészítésből származó bevételekkel később meg tudjam teremteni az anyagi alapot a szőlőterületek vásárlásához.
Vásárolt szőlővel is dolgozol?
A Gelencsér Sándorral való együttműködésnek sokat köszönhetek. Neki Bátán, a Cenege-dűlőben vannak idősebb és 2000 tájékán telepített fiatalabb ültetvényei, tőle vásárolom fel az alapanyag többségét. Saját tulajdonban egyelőre egy egyhektáros szőlő áll, ez azonban várhatóan már idén bővülni fog. Örülök annak, hogy a pincészet neve fokozatosan egyre ismertebbé válik, egyelőre azonban egy másik szekszárdi borászatnál dolgozom főállásban.
A 2006-os volt tehát a Bősz Adrián-széria első évjárata. Milyen borokat készítettél el ekkor?
Az első évjárat körülbelül háromezer palackot jelentett, amely a vörös Báta Cuvée és a Rajnai Rizling között oszlott meg. A rajnai rizling az indulás óta fontos fajta számomra, tulajdonképpen azt is elmondhatom róla, hogy ez az, amiért az egészbe belevágtam. Nagyapámnak, bár csak kis mennyiségben, de rajnaija is volt, és ezt kiemelten kezelte a többi borához képest – abban, hogy nekem is ez vált a kedvencemmé, valószínűleg ennek a lelki kapcsolatnak is szerepe volt.
Mitől különleges a rajnai rizling szőlőfajta bora?
Nehéz megfogalmazni pontosan. Talán a savszerkezet és az aromavilág egyedi összetételétől. Ezek egy olyan egyéniséget építenek fel, amely egyértelműen elkülönül a többitől. Szőlészetileg is hálás fajta, kis, hengeres fürtjei ellenállóak. Ugyancsak lényeges szempont, hogy minden bogyó egyszerre érik be. Összességében elmondható róla, hogy egy kulturált, intelligens szőlőfajta, amelyből különleges bor nyerhető.
Hogyan alakult a következő, 2007-es évjárat?
Ekkor már ötezer palack készült, és a korábbi két tétel mellett megjelent a Kadarka Fehér is. Kíváncsiságból kezdtem a műfajjal foglalkozni, de jól szerepelt a piacon. Az utolsó tétel egyébként, amit elkészítettem belőle, a 2011-es, a terveim szerint innentől csak a kifejezetten hűvös évjáratokban születik majd egyszer-egyszer ilyen kadarka nálunk.
Hogyan módosult a portfólió 2008-ban?
Ekkorra nyolcezerre növekedett a palackszám, a vörös Báta Cuvée kiesett, maradt a rajnai rizling, a fehér és a vörös kadarka, valamint a kékfrankos. A kadarka és kékfrankos pároshoz azért ragaszkodtam, mert mindkét kék szőlő szempontjából ideális adottságokkal bír a Szekszárdi borvidék. Világfajtákat mindenhol termelnek, ezért nekünk egyértelműen a helyi fajtákra kell helyezni a hangsúlyt, csak ezekkel lehetünk versenyképesek. Ugyanakkor nem vetjük el a cabernet franc-t vagy a merlot-t sem a benne rejlő lehetőségek miatt.
A boraim kapcsán már az első évjáratomtól a viszonylagos könnyedségre, a gyümölcsösségre helyezem a hangsúlyt, az elegancia megvalósítása a cél. Továbbra sem akarok nagy testű bort készíteni, különösen, amíg a pince nem elég felszerelt hozzá, és az ültetvények sem érték el a kívánt kort.
A fehér és a helyi kékszőlő-fajták mellett 2008-ban cabernet franc-nal bővült a portfólió. Ez egy biztonságot jelentő fajta Magyarországon, amely jól értékesíthető. E szőlőnél is a gyümölcsösebb vonalat kívánom megvalósítani, és ennek kapcsán sok olyan tényező is számít, amelyre sokan nem is gondolnának elsőre, így a talaj termőképessége, vízháztartása, a tápanyag-gazdálkodás.
Közben visszaültél az iskolapadba is?
Sokat segített az a borászati munka tudatosabbá tételében, hogy mindeközben elvégeztem Kecskeméten a Kertészeti Főiskolát. Így elméleti tudással a hátam mögött figyeltem meg a gyakorlatban, hogy milyen hatással van a gyümölcs karakterére a dűlők fekvése, a nap beesési szöge, a mikroklíma, a klón típusa.
Sándorral e környezeti tényezőkhöz igazodva alakítottuk ki a termésmennyiséget is az ültetvényeken, hogy azok se alul-, se túlterhelve ne legyenek. Nálunk ez, figyelembe véve a viszonylag gazdag talajokat, egy alapbornál körülbelül 2,5 kilogramm tőkénként, míg a prémium tételeknél ez az érték 1-1,5 kiló. A cél az, hogy úgy tudjuk optimalizálni a termésmennyiséget, hogy a szőlő jól érezze magát és magas minőségű legyen a termés. Ezen túl fontosnak tartom a szüreti időpont ideális megválasztását.
Volt-e változás 2009-ben?
2009 egy kifejezetten jó évjáratnak számít. Ebben az évben merlot-val és bikavérrel bővültünk, és körülbelül 8000 palack bort készítettünk. Egy régi présház az, amiben dolgozunk, még a nagyapámtól örököltem. Ahogy a korábbi években, ekkor is folyamatosak voltak a technikai fejlesztések: prést, tartályt, hordókat vásároltunk.
Fontosnak tartom, hogy mindazt, ahol ma tartunk, önerőből értük el, pályázatok vagy hitelek segítsége nélkül. Úgy akarom felépíteni, bővíteni továbbra is a céget, hogy képes legyen megállni a saját lábán. Nem tartom szerencsésnek, ha hosszú távon állandó tőkeinjekcióra szorul egy vállalkozás. Ha azonban képes jól működni, és a termékeit szeretik a fogyasztók, akkor van értelme nagyobb méretben tovább lépni.
2010 milyen mértékben volt veszteséges számodra?
Mindössze 1000 palack rozét készítettem próbaként, de akkor ehhez még nem állt rendelkezésemre a kellő technológiai háttér. Gyenge évjárat volt, a palackozott boraimmal nem akartam az addig elért szint alá süllyedni, így a rozé kivételével nem született meg más tétel.
Cenge-dűlő
Hogyan alakult ki a címkék egyedi stílusa?
Ebben az időszakban még a bátai hímes tojás szerepelt a címkéken, ezt azonban Vágvölgyi Péter grafikus a következő évjárattól újragondolta. Ami először megfogott a munkájában, az az volt, amikor kiderült, hogy először papíron dolgozik, és csak ezt követően rajzolja újra a képet számítógépes programokkal. Ezért számomra túlmutat egy grafikuson – azon, ahogy rajzol, látszik, hogy művészi vénával van megáldva. Az új címkék teljes sikeréhez rajta kívül szükség volt még Lukács Norbert nyomdai szakértelmére is.
2011-ből a népművészeti címkék mellett először jelent meg a fekete gólya. Ennek kapcsán sok pozitív visszajelzést kaptam, de az igazán döbbenetes tapasztalat az volt, amikor egy vinotékában megfigyeltem, hogy melyik címkém kelti fel az emberek érdeklődését, és tízből kilencen a gólyás címkéhez léptek oda.
Hogyan változott a kínálat 2011-ben?
Ebben az évjáratban már két kadarka is készült; a Kadarka Classic mellett palackba töltöttünk egy Kadarka Válogatást is. Érdekesség ebben az esetben, hogy a válogatás tétel sokkal gyümölcsösebb, mint az alap. Nem arra törekedtem, hogy a magasabbra pozicionált bor vastagabb legyen, hanem arra, hogy több egyediséget jelenítsen meg. Ezeken túl a bikavért újragondoltam, és elkészítettem a merlot, cabernet franc, rajnai rizling és kékfrankos fajtaborokat is. A szortiment az Emese Cuvée-vel és a Merlot Reserve-vel egészült ki.
A cikk folytatásáért kattintson IDE.
A képek forrása a boszadrian.hu, valamint a borász személyes Facebookja.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az anyaföld gyógyítása a mezőgazdaság által - Idén 100 éves a biodinamikus mozgalom
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!