Dél-Olaszország és a szigetek

2021-07-26 | Vinoport

A csizma aljában egyre több pozitív meglepetés várja a jó borok kitartó keresőit.

fotó: thevillagroup.co.uk

Még nem is olyan régen óvatosságra intették az utazót, ha Rómától délre merészkedett, főleg autóval. Mindenki tud rémtörténeteket mesélni nápolyi lopásokról, rablásokról, de elég visszaidézni egy-két, Dél-Itáliában játszódó Visconti-filmet. Alig néhány éve egyes politikusok, politikai erők komolyan gondolták az északi országrész leválasztását az élősködő, tunya, értéktelen déltől.

A helyzet a „csizma orra és sarka” felé nem sokat változott, tartják sokan. Ez még mindig a mérhetetlen korrupció, a „keresztapák” földje. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért a vadregényes bájért, évről-évre rengeteg turista látogat a déli országrészbe. Az EU nem kevés pénzt utalt ki e területek felzárkóztatására, a hasznosulás rátáját ne firtassuk… Utazásánál mindenképp érdemes figyelni az értékeinkre, főleg a zsúfolt kis utcákon, turistákkal tömött helyeken, mert zsebtolvajok mindenhol előfordulhatnak.

Ha Dél-Olaszországban járunk a pizzát semmiképpen ne hagyjuk ki gasztronómiai kutakodásunkból, és ne felejtsük el, hogy az őshazában nem minden pizza piros, azaz paradicsomos. Igen ízletesek lehetnek a „fehér” változat darabjai, remek zöldségekkel, ruccolával, változatos sajtokkal. A szeleteket pedig nyugodtan fogyasszuk kézzel, senki nem fog megbotránkozni, ha nem késsel- villával falatozunk.

Bortermelés szempontjából ezeket a tartományokat a „futottak még” kategóriába sorolták egészen a közelmúltig, s ezt jól mutatja, hogy Rómától délre összesen öt (!) DOCG besorolású bor van, miközben pl. csak Piemontban 17! Az éghajlat itt melegebb, mint északabbra, a föld alig tizedébe kerül, mint a felkapott tájakon, s az évek átlagában – a szőlőtermesztés szempontjából – még annyi eltérés sincs a szőlő minőségében, mint pl. Toszkánában.

Ami hátránynak tűnhet első látásra, miszerint ezek a tartományok nem a minősített borok termővidékei, akár előnyükre is fordítható a jövőben megvalósuló fejlesztéseknél. Bár a történelmi múlt a hagyományok, az őshonos szőlőfajták léte nem megkérdőjelezhető, a szigorú, s néha öncélú DOC szabályok nem kötik az itteni termelőket. Nem csoda hát, hogy „bejelentkeztek” mind északolasz, mind pedig külföldi szakmai és egyéb befektetők is e területekért.

Dél-Olaszország és a szigetek fotó: Bortankönyv - A világ borai

Campania

Évszázadok óta készítenek itt bort. Ez volt a falernum, a római császároknak fenntartott bor hazája. (A falernum aglianicóból készült, de a szó afféle „premier vagy grand cru”-t jelent). A tartományban kb 41000 ha szőlőterületen 1,8 millió hl bor készül. A tenger közelsége, a hegyek védelme és a kitűnő vulkáni talaj „felel” a legjobb borokért. Campaniában ma három DOCG minősítésű bor készül, a déli tartományoknak kijutó ötből.

Puglia

Régebben Pugliát Olaszország borospincéjének nevezték. S bár ma már Veneto foglalja el az első helyet, 105 ezer ha szőlőültetvényével és éves 6,8 millió hl bortermelésével ez a tartomány ma is a harmadik helyen van az országban. Nem kevés minősített területtel rendelkezik, mégis, az előállított boroknak csak 5-7%-a DOC minőségű. A tartományban pedig egyetlenegy DOCG bor sincs. A modern pincészetek csak IGT-ként palackozzák boraikat.

Az őshonos hazai fajták, mint pl. a malvasia nera, a negroamaro, az uva di Troia és a primitivo (Amerikában zinfandel) mellett nagy területeket hódítottak meg a nagy nemzetközi fajták is. Pedig a termékeny talaj, a sok napsütés, a mindkét irányból fújó hűsítő tengeri szél kitűnő vörösborok készítésére predesztinálná ezt a területet.

Basilicata

Ha Puglia az olasz csizma sarka, akkor Basilicata bizonyára a „rüsztje”. E hegyes és lakatlan vidéken 8 ezer hektár szőlő terem, ami több mint Dél-Tirolban, de ennek alig 10%-a ad minőségi bort, három DOC ültetvényen. A legismertebb és legfontosabb a tartomány északnyugati részén az Aglianico del Vulture mintegy 1440 hektáron.

Szicília

Szicília Olaszország legnagyobb tartománya és a Pantelleria, valamint a Lipari-szigetcsoporttal Itália legnagyobb szőlővel beültetett területét is itt találjuk: ez mintegy 134 ezer ha-t tesz ki. Ugyanakkor, a megtermelt évi 5,5 millió hektoliter borral csupán a negyedik helyet foglalja el a tabellán Puglia, Veneto és Emilia-Romagna után. Talán kissé cinikusnak hangzik, de a fejlődést mutatja, hogy immáron több mint 3% a DOC minősítésű termőhelyek aránya (bár ez még mindig a legalacsonyabb egész Olaszországban), hiszen nemrég még 1% volt ez a szám. S arra is egészen 2005-ig kellett várni, hogy e tartomány első és eddig egyetlen DOCG besorolású bora megszülessen.

Szardínia

A Földközi-tenger második legnagyobb szigete igazi turistaparadicsom. Smaragdzöld tenger és homokos strandok mindenütt, a sziget belsejében pedig völgyek és dombok, és megannyi szőlő. 43 ezer ha a szőlővel beültetett terület, ennek egy ötödéből készül minőségi bor. Igencsak feljövőben van a kitűnő borok készítése. A modern szőlészeti és borászati eljárások meghonosítása megtette hatását: a Vermentino di Gallura DOCG a hűvösebb északi részeken szép fehérbor, amelynek ideje most kezd eljönni. 95-100%-ban vermentino, a házasításba így kerülhet más fehér – de nem illatos – fajta is. A szép szalmasárga borban időnként zöld reflexeket is felfedezhetünk. Aperitifként adjuk nagyon lehűtve, 6 °C fokon, de jó kísérője gombakrémnek, halételeknek is.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!