Kis spanyol bortörténelem

2021-07-11 | Vinoport

Még nem is olyan régen a borbarátoknak Spanyolország elsősorban a sherry, a málaga, s esetleg a rioja hazáját jelentette, pedig az ország területén ősidők óta folyik bortermelés és szőlőtermesztés.

fotó: drinks.seriouseats.com

Az utóbbi 15 évben felnőtt egy új szőlész-borász generáció is, akik szembemennek a fősodorral, és olyan magasra tették a mércét, mint soha korábban. Sikerült eldugott vagy éppen elfeledett borvidékeket és körzeteket felrakni az ország bortérképére, reneszánszukat élik az őshonosnak mondott szőlőfajták.

Nem tudjuk pontosan, mikor is kezdtek szőlőt termeszteni az Ibériai-félszigeten, de egészen bizonyosan jóval a rómaiak előtt. Az bizonyosnak látszik, hogy a Kr.e. első évezredben a föníciaiak a mai Jerez környékén már termeltek bort. Őket a görögök követték, s nekik köszönhető az első fajtaszelekció is: egyes mediterrán fajták, mint a malvasia és a muskotály, ekkor vetették meg lábukat a területen.

A rómaiakkal elérkezett a félszigetre a „nagybani” borkészítés is: a Kr. u. III. században már az Ibériai-félszigetről elégítették ki a Római Birodalom bor- szükségletének a felét! Nyugat-Andalúzia (a mai Cádiz) már ekkor fontos szerepet játszott, ugyanis érintetlen agyagamforákat találtak a régészek „vinus gaditanus” (Gades volt a mai Cádiz neve) felirattal.

Mint egész Európában, itt is a kereszténység, illetve a szerzetesek lettek a motorjai a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek. Ez azonban itt egy küzdelmes időszak volt, s a területek sűrűn cseréltek gazdát.

Először északon, az Ebro és a Duero völgyében jelentek meg az apátságok, s velük a gabona- és szőlőültetvények. A kasztíliai és léoni magasfennsíkon megtelepedtek a Burgundiából indult ciszterciek, akik magukkal hozták borkészítési hagyományaikat és tudományukat.

A szőlőskertek nyugati irányba terjeszkedtek és a mai Galíciát is elérték. A XI. századtól a „camino”, a ma is látogatott zarándokút tömegeket vonzott Santiago de Compostellába. Azt pedig, hogy a ma La Manchaként ismert fennsíkra is eljutott a szőlő, a Calatrava és a Szent Jakab Rend lovagjainak köszönhetjük.

Egy burgundi szerzetes – így a források – már 1150 táján elültette itt az első tőkéket. Ez idő tájt kezdett emelkedni Rioja és Katalónia csillaga is. Ide Görögországból és Itáliából – borért cserébe – új szőlőfajták is érkeztek.

A XIII. században X. Alfonz elfoglalta Jerezt és hűbéreseinek földet adományozott, azzal, hogy gabonát és szőlőt termesszenek. Az első nemzetközi sikerek itt akkor következtek be, amikor a XV. században I. Henrik angol király gyapjút ajánlott dél-spanyolországi borért cserébe. Ezután, a XVI. századtól eljött az ország aranykora: a nagy földrajzi felfedezések és az azt követő gyarmatosítás gazdagságot hozott, no és új piacokat. Ekkor már tudatosan készítették a bort: a nagy kikötővárosok közelében exportra, másutt pedig belföldi fogyasztásra.

A nagy felfutást azonban háborúk és válságok sora követte. Ennek ellenére nagy volt az igény egész Európában a sherry iránt, így a XVIII. században angolok, írek, flamandok, franciák jelentek meg, s megalakították a nagyrészt még ma is működő kereskedőházaikat. Ugyan- ekkor Málaga is virágkorát élte, Riojában pedig igyekeztek meghonosítani a modern „pincetechnológiát” és borkészítést, megjelent a tölgyfa.

A XIX. század vége felé, 25 év alatt a gyökértetű itt is jelentős pusztítást végzett, s a XX. század első negyede az újratelepítéssel kellett, hogy elteljen. Ez jelentősen megváltoztatta az addigi fajtaösszetételt is. Az airén, a palomino, a bobal és a garnacha elindultak hódító útjukra, csakúgy, mint a szövetkezetek. Az 1930-as évektől kezdve igyekeztek törvényekkel is szabályozni a bortermelést.

A hetvenes években újabb bortörvényt fogadtak el, és fejlődésnek indult a még akkor is gigantikus (1,6 millió ha) szőlészet és borászat. Ekkor már az érlelésre vonatkozó szabályokat is életbe léptették. A diktatúra bukását és a liberalizációt követően színre léptek a nagy nevek: Miguel Torres, Carlos Falcó, elindult a modernizálás, az ágazat fejlesztése, ami 1986-tól jelentősen felfutott – az ország ekkor lett az EU tagja.

Újabb fenegyerekek: Álváro Palacios, Sissek, Rodríguez jelentek meg a színen, s irdatlan mennyiségű befektetői pénz. Az ország amúgy is bővelkedik kortárs építészeti csodákban, a modern pincészetek sem akarnak lemaradni: a legnevesebb hazai és külföldi építészek tervei alapján épültek meg azok a borászatok, amelyek épületei és modern technológiája láttán a nemrég még irigység tárgyát képező újvilágiak is csak elsápadni tudnak.

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!