Látogatás az egyik legkisebb francia apellációban
A környéken már 2600 éve készítenek bort.
2024-02-19 | Dargó Sándor
November utolsó hétvégéjén volt szerencsém ellátogatni a Château De Crémat pincészetébe, amely a Provence-i borvidékhez tartozó Bellet AOC zászlóshajója.
Az AOC Bellet az egyik legkisebb francia eredetmegjelölés, melyet 1941 óta ismernek el. A borvidék történelme azonban jóval régebbre nyúlik vissza. A legkorábbi írásos emlékek, melyek egy helyi pincészetet említenek, az 1550-es évekből maradtak fent. Azonban a környéken már Kr.e. ötödik század óta folyik bortermelés, melyet a görögök honosítottak meg. Jelenleg hozzávetőlegesen 50 hektáron folyik az AOC Bellet termelése. Évi nagyjából 75 000 palackot készítenek, melynek 45%-a vörös, 35%-a fehér, a maradék 20% pedig rosé.
A 9 helyi pincészet zászlóshajója, a Château de Crémat, nyílt napokat tarott november utolsó hétvégéjén, melyen volt szerencsém részt venni és megkóstolni fél tucat tételt. A nyílt napok a pince meglátogatása és borok kóstolása mellett lehetőséget adott a kastély meglátogatására, valamint számos gasztrónómiai és kulturális programmal is kedveskedtek a látogatók számára.
Château de Crémat (forrás: wildroses.fr)
Franciaországban a borászatokat a chateau vagy domaine jelzővel szokták ellátni (pl. Château du Crémat, Domaine de TOASC). A chateau (magyarul kastély) olyan pincészetet jelöl, ahol csak a pincészet körül lévő és tulajdonilag is hozzá tartozó földekről származó szőlőt dolgoznak fel, míg egy domain esetén a szőlő más környékbeli településekről is származhat akár.
Magát a kastélyt 1906-ban építettette Antoine Mari, egy sikeres helyi olivaolaj-kereskedő, mellyel nagyban hozzájárult a Bellet-i szőlő újjáélesztéséhez. A környéken már 2600 éve készítenek bort, és ez alól a Château de Crémat területe sem képez kivételt. A látogatás során a vendéglátónk, Florent szerint már a rómaiak is készítettek itt bort, melyről egy szűkebb, ma már nem használt alagút is tanúskodik.
Az XX. század eleji alapítása óta számos tulajdonosváltáson átesett pincészetet, a 2000-es évek elején az akkori tulajdonos, Cornelius Kamerbeek modernizálta, komplexebb, magasabb nívójú borok készítését kitűzve célul. 2014 óta biogazdaságként ismerik el a Château de Crémat-t.
Érdekes látványt nyújtanak a kiscsempézett betontartályok, azonban ezekben a modernizáció óta többé nem készítenek bort. A borok acéltartályokban, illetve francia tölgyfahordókban érlelődnek. A könnyedebb borok kizárólag acéltartályokban készülnek, azonban a testesebbek legalábbis részben tölgyfahordós érlelést kapnak. A pincében van számos 500 literes hordó, illetve egy 3000 literes is. Utóbbi kevésbé markáns fás jegyeket kölcsönöz a bornak.
A nyílt nap keretein belül összesen 6 bor kóstolására nyílt lehetőség, egyfajta fehérbort, négyféle vöröset, valamint egy rosét ismerhettünk meg. A palackok ára széles skálán mozog, a legolcsóbb 22 Euró, míg a legdrágábbak közel 100 Euróért várják, hogy hazavigyék őket. Elég tetemes összegekről beszélünk tekintve, még helyi, bio termelőktől is jelentősen olcsóbban juthatunk igencsak kellemes borokhoz.
Számomra két kiemelkedő tétel volt, érdekességképpen az olcsóbbak egyike és az egyik legdrágább. (Mivel az árak nem voltak feltűntetve a kóstoló helyszínén, ezért az nem is befolyásolhatta, hogyan ítéltem meg őket).
Az egyik kedvencem az ugyanazon tulajdonoshoz tartozó Domaine Toasc pincészet La Tramonta nevű 2022-es roséja volt. Különlegessége, hogy ez a bor teljes egészében a helyi Braquet szőlőfajtából készült.
Színe kissé fakóbb rózsaszín, illatában felhedezhetjük a rózsát, epret, barackot, de vannak fűszeresebb, sósabb jegyei is, melyek akár a keleti, kissé csípősebb konyha kisérőjévé is alkalmassá teszik. A hosszabb acéltartályos szakaszt megelőző mindösszesen három hónapos tölgyfahordós érlelésnek köszönetően ízben egészen erőteljes, de mégsem tolakodó.
Utóízében visszaköszönnek a már illatában érzett fűszeres jegyek. Amennyiben nem a keleti konyhához keresünk passzoló bort, egy mediterrán lecsós pite vagy tradicionális dél-francia halászlé (bouillabaisse) méltó kísérője lehet.
A másik kedvencem, a 100%-ban Folle Noire-ból készült 2020-as szüretelésű La Plana nevű boruk, melyből összesen 700 palackkal készült. A Folle Noire, vagy provanszál nyelven Fuella Nera egy helyben őshonos szőlőfajta, melyet máshol nem is termesztenek (bár más régiókban is előfordul Folle Noir szőlőfajta, de az valójában nem egyezik ezzel). Magyarul a neve őrült feketét jelent. Erős színezőanyaggal megáldott szőlő, innen származik a nevének “fekete” része, és “őrült”, mert szeszélyes. Vagy borzasztó, vagy kimagasló szüretre lehet számítani, az átmenetre kicsi az esély.
A bor másfél éves tölgyfahordós érlelés után került palackozásra, és akár 15-20 éves tárolásra is szánják. Színe mély, lilás. Illatában még érződik, hogy valójában egy fiatal bor, fél éve palackozták, mégis elegáns: a cseresznye, szilva, feketeribizli dominálja. Ízében hasonló jegyeket fedezhetünk fel, melyeket az édesebb fűszerek és a kakaó egészít ki. Egy szép marhaszelet, vagy akár egy málnás makaron kíváló kísérője is lehet.
Bárkinek, aki Nizza körényékén jár és rendelkezik autóval, ajánlom a Château de Crémat meglátogasát, mind a hegyek illetve a tenger felé táruló csodálatos kilátás, a kulturális örökség, na és persze a kiváló borok miatt. Ne feledjük, Franciaországban 1-2 pohár bor elfogyasztása után még lehet vezetni!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!