Másként is lehet nagy bort készíteni
Szekszárd megmutatta
2017-02-04 | Gonda György
Az elmúlt öt-hat évjáratban megjelent Szekszárd íze. Feltűnt az a tűz, az a vibrálás, élet, amelyhez fogható kevés vörösborban található meg hazánkban.
Az elmúlt 20 évben a szekszárdi borászokat sem kerülték el a jól ismert nehézségek: a szőlőterületek megújítása, a vezető fajták kiválasztása, a bikavér egyéniségének keresése, értékesítési csatornák felkutatása. A legnagyobb feladat azonban saját démonaik legyőzése volt. Annak a kicsi démonnak a suttogását elnyomni, amely mindig azt duruzsolta, hogy örökké Villány árnyékában fogtok dolgozni, örökké a kistestvér maradtok...
Szerencsére ezen már túl vannak, mint Münchausen báró, hajuknál fogva húzták ki magukat a bajból. A fő vonalak, az elsődleges fajták előtérbe helyezése, és a bikavér arcának kialakítása megtörtént. Az elmúlt 5-6 évjáratban pedig egyértelműen megjelent Szekszárd íze. Feltűnt a nagy borokban és a könnyedebb tételekben is az a tűz, az a vibrálás, élet, amihez fogható kevés vörösborban található meg hazánkban. Ugyanúgy meglett a karaktere a szekszárdi bornak, mint a somlóinak, a badacsonyinak, a mádinak, és így tovább. Előtérbe került a kékfrankos, megmutatatta erejét széles spektrumú lehetőségeivel, a bikavér alapja lett, amely talán kezdi visszanyerni jó hírét.
A változás több tőről is fakadhat. Sokat segített az eltelt évek tapasztalata, a megjelenő új generáció friss gondolkodása és lelkesedése, a példás együttműködés, nyitottság a segítő szándékra. Számomra legfontosabb, hogy meghallották az idők szavát, és rájöttek, hogy a fogyasztói szokások változása Szekszárdnak kedvez. Szekszárd ugyanis tökéletesen alkalmas lendületes, jól érlelhető, és a gyümölcsösséget hosszú éveken át megtartó borok alkotására. Ezek a képességek egyaránt megvannak a bordói fajták boraiban, a bikavérben és a könnyedebb tételekben. Ez szép és örömteli, érdemes ezen az úton maradni.
Az elmúlt évtized szekszárdi nagy boraiból kóstoltunk egy csokorra valót a Borkollégium 2017-es tanévének első mesterkurzusán. Kalauzunk dr. Mészáros Gabriella volt; jelentős számú férfi előtt kellett bemutatnia a borokat. Valahogy a hölgyeket most sem érdekelték a nagy vörösek. Őket elérni továbbra is feladat.
A borokról szóló részt kezdjük a végén
Sajnos az utolsó három idősebb tétel már kifutotta magát, elérte őket a nemes vég, a többé-kevésbé szép megöregedés. Fogyasztásuk már nem volt élmény. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a szekszárdi vörösborok alkalmasak arra, hogy akár 10-12 évet is vidáman kibírjanak, de ezek a borok elsősorban a 2010-es évek jobb évjárataiban kerültek palackba.
A többi tétel két jól megkülönböztethető iskolát mutatott be. A mondhatni klasszikus, nagy testű, bátor hordós jegyeket mutató vonalat, és a másik, számomra tetszetősebb, már feljebb is emlegetett vitális, gyümölcsös stílust. Az én szememben inkább az utóbbi irány hordozza Szekszárd csodáját.
A kóstolón az előbbi sorba elsősorban a Mészáros Borház, a Bodri Pince borai tartoztak, és kicsit a határon mozgott a 2012-es Takler Regnum és a Csaba Cuvée. De ez nem volt meglepő, hiszen mindegyik pincészetnek jól ismertek a tételei, tudható, hogy milyen típusú bor várható tőlük, van egy határozott stílusuk. Ez pedig így van jól, főleg akkor, mint esetünkben is, ha a borok jók, tiszták, megfelelően vannak elkészítve.
Az est csúcsbora mindenképpen a Barbár volt. Nem azért, mert a 2013-as évjárat éppen a csúcson van. Hanem a tökéletes egyensúlyért, a fiatalon is fogyaszthatóságáért, gazdag gyümölcsösségért, és a benne rejlő potenciálért. Elegáns, több rétegű, rafinált bor. Kötelező megvásárolni, és betárolni, úgy 8-9 évre biztosan.
A legnagyobb meglepetés kategóriagyőztes, megosztva a két bikavér lett. A Vida 2013-as Bikavére (kékfrankos, savuginon, merlot, kadarka) egy igazi klasszikus, és egyben nagyon erős felütése volt az estének. Vékonyka színe, visszafogott csipkebogyós illata messze nem mutatja azt a vibráló élénkséget, gazdag ízvilágot és tüzet, ami a borban rejlik.
Az Eszterbauer Pince Tüke bora 2012-ből sem marad el a Vida Bikavértől. Annak ellenére, hogy más összeállítás, ugyanaz a visszafogottabb illat köszön belőle vissza, miközben belül hatalmas tűz. Ez a két bor mutatta meg, hogy másképpen is lehet nagy bort készíteni.
Engem megtalált a stílus, nekem így tetszik a SZEKSZÁRDI BIKAVÉR! Nagybetűvel! A bennük égő tűz Szekszárd igazi ereje, amitől tényleg „bika” lesz a szekszárdi legény!
Kóstolt tételek:
- Bikavér 2013, Vida Családi Birtok
- Barbár 2013, Heimann Családi Birtok
- Ohmerops 2013, Mészáros Borház
- Hidaspetre Cabernet Franc Reserve 2013, Mészáros Borház
- Tivald 2013, Eszterbauer Borászat
- Görögszó 2012, Dúzsi Tamás
- Szekszárdi Cuvée Gold Optimus 2012, Bodri Pincészet
- LaVida 2013, Vida Családi Birtok
- Tüke Bikavér 2012, Eszterbauer Borászat
- Monopol 2012, Szeleshát
- Csaba Cuvée 2011, Vesztergombi Pincészet
- Regnum Cuvée 2012, Takler Pince
- Graboc 2007, Dúzsi Tamás
- Cabernet Franc Reserve 2006, Takler Pince
- LaVida 2003, Vida Családi Birtok
További mesterkurzusok a Borkollégiumban>>
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
De'Ricci: generációkon átívelő tisztelet és hűség a terroir iránt
Magyar fotós, a Borkollégium oktatója nyerte az OIV Centenáriumi fotópályázatát
Megjelent a Winelovers Wine Awards eredményeit listázó digitális kiadvány
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!