A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Minden tőke egy külön történet

Szabó Gyulával beszélgettünk 1. rész

2013-08-23 | Tóth Adrienn


Minden tőke egy külön történet

A régió borászatának fejlődését bizonyítja, hogy egyre több, a turistacsalogató Balaton-parttól távolabb fekvő pincészetet ismernek meg a borkedvelők. Szabó Gyula, a Káli Kövek borásza Köveskálon, a Balaton-felvidéken dolgozik, egy településen, amelyre a gasztronómia iránt érdeklődőknek érdemes figyelmet fordítaniuk.


 

Az első országosan is ismertté váló Káli Kövek borok az utóbbi néhány évben látták meg a napvilágot, kezdtük megszokni neveiket, címkéjüket. Aztán idén a korábban fajtanévvel megjelölt borok mellett túlsúlyba került a településnévvel ellátott borcsalád. Miért?

Az első Köveskál Olaszrizling már 2011-ből forgalomba került. Nem véletlen, hogy ez volt az első dűlőszelektált tételünk, hiszen Köveskálon található a birtok központja. Az sem véletlen, hogy itt találtunk otthonra, hiszen bár én Budapesten születtem, apám révén adott a helyi kötődés.

Honnan számítható a borászat története?

2006-ban fogtam bele a szőlőművelésbe, borkészítésbe. Ehhez egy présház és a családi tradíció adott volt, a gyakorlati kérdésekben pedig sokat segített egy Tokajban borászkodó jó barátom, Homonna Attila. Tulajdonképpen a kezdő lökés is tőle származik, ő kérdezett rá, ha minden lehetőség adott, miért nem kezdek bele.

Mivel pedig közvetlenül a családi birtok mellett eladóvá vált egy olaszrizling-ültetvény, úgy döntöttem, belevágok. Így indultam a nulláról: vettem egy szőlőt, egy jó metszőollót és sok könyvet.

Szerencsém volt, mert 2006 jó évjáratnak bizonyult, és ez sokat segített. Persze azért az augusztus 20-i szélvihart nem fogom elfelejteni, amikor földig hajoltak a diófa ágai. A szüretre végül októberben került sor, a teliholdra időzítve. Nagy izgalommal készítettem a bort, és Bajszos néven hoztam forgalomba. Egyébként ez az az ültetvény, ahonnan az imént említett Köveskál Olaszrizling is származik.

Minden tőke egy külön történet

Autodidakta módon zajlott tehát a tanulás?

Nem kizárólag, 2006-ban beiratkoztam a Soósba (Soós István Borászati Szakiskola – a szerk.), így 2007-ben már úgy folyt a munka a szőlőben és a pincében, hogy közben az iskolapadot is koptattam.

Ezekben az években kizárólag a szőlővel, pincével foglalkoztál?

Nem, emellett végig dolgoztam. Olajos magvakat pirítottunk és csomagoltunk, amelyet olyan helyeken értékesítettem, ahova egyébként is szerettem járni: romkocsmákban, művészmozikban, színházakban. Ezelőtt pedig egy sportruházati cégnél jártam végig a ranglétrát, de abból egy idő után elegem lett.

Milyenek voltak az első évek?

Nehezek, hullámzóak. Volt, amikor kétségek között vergődtem, máskor meg az nyűgözött le, ahogy magától nő a szőlő. Az utóbbi rácsodálkozó hangulat egyébként a mai napig tart, hiszen ha belegondolunk, fantasztikus az, ahogy a szőlő termése négy hónap alatt kifejlődik. A másik csodának pedig az számít, ahogy a mustból bor lesz.

Az egy ültetvényből álló birtokból hogy lett a ma teljes portfólióval rendelkező Káli Kövek?

A barátaim látták, hogy milyen borokat készítek, és úgy döntöttek, részt akarnak venni ebben. A segítségükkel alakult meg a Káli Kövek. Ebből a szempontból 2008 tekinthető a nulladik évnek, ekkor már a saját szőlő mellett vásároltunk, és a tulajdonostársak ültetvényeinek termését is feldolgoztuk. Ehhez az évhez kötődik a Rizling Rezeda megszületése is.

Majd 2009-re találtuk meg a helyünket itt, Köveskálon; a szőlő feldolgozása és a borok érlelése azóta itt történik. Mostanra sajnos ki is nőttük ezeket a kereteket, így kiegészítésként máshol is bérelünk helyiségeket. 

Honnan származik ma a termés?

A Káli Köveknek továbbra sincs saját szőlője, a tulajdonosok ültetvényeit műveljük, és olyan szőlőtermelőktől vásárolunk, akik hozzánk hasonlóan dolgoznak. Ezt azonban nem is titkoljuk, az új borok hátcímkéin feltüntettük a gazda nevét.

Minden tőke egy külön történet

Mik a szőlőművelés főbb szempontjai?

Hagyományos művelésmódot alkalmazunk, minimális vegyszerhasználattal. Úgy vélem, sok múlik azon, hogy a különböző föld- és zöldmunkákat a megfelelő pillanatban végezzük el. A terméskorlátozás is alapvető fontosságú, de ezen a téren nem esünk túlzásba, a lehető legrugalmasabban igyekszünk dolgozni, az egyes tőkék igényeit figyelembe véve.

Lényegesnek tartom az egyénre szabott törődést, hiszen van olyan tőke, amelyik gond nélkül megérlel tizenöt fürtöt, és akad, amin nem hagyhatunk ötnél többet. Alapvetően úgy gondolom, hogy minden tőke egy külön történet.

A szüret idejének meghatározásakor sok szempontot veszünk figyelembe, hiszen a szőlő ideális állapotát az évjárat nagymértékben meghatározza. Ennek megfelelően, van, amikor egy körben szüretelünk, és akad, amikor többször is végigmegyünk egy-egy ültetvényen.

Az utóbbi évjáratokban döntéseimet leginkább a savak megmentése befolyásolta, ugyanis él bennem egy ellenérzés a túlzott alkohollal szemben. Számomra a 12-13% közötti tartomány az ideális, erre is törekszem, bár sajnos ez 2012-ben a korábbi szüret ellenére sem sikerült. Ehhez hozzájárult még, hogy lé is kevesebb volt a bogyókban a szárazság miatt, így 0,5-1%-kal magasabbak az alkoholok, mint az átlagos, de úgy gondolom, ez a legtöbb tavalyi borra igaz.

A fényképeket a Bortársaságtól kaptuk, Mikloska Zoltán készítette őket.

Interjúnkat holnap ITT folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!