A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Nem féltjük a fürtöt a napfénytől

Wassmannéknál jártunk 2. rész

2014-03-08 | Tóth Adrienn


Susann Hanauer férjével, Ralf Wassmannal műveli a Wassmann Bormanufaktúrához tartozó két hektár szőlőt és készíti boraikat. A Susannal készített interjúnkban eddig a talajról beszélgettünk elsősorban a trágyázás és a humusztartalom jelentőségének szemszögéből vizsgálva meg az összefüggéseket. Most a komposzttal folytatjuk annak érdekében, hogy aztán rátérhessünk a talajt borító egyéb növényekre és az átlagostól eltérő metszésre.


 

Cikkünk első részéért kattints IDE!

Minden évben komposztot adtok a talajhoz a minél jobb végeredmény érdekében?

Ez az adott növénytől függ. A zöldségeknek minden évben szükségük van a komposztra, a káposztaféléknek különösen; a szőlőnek azonban nem olyan nagy a tápanyagigénye. Persze alapvető fontosságú, hogy maga a tőke is egyensúlyban legyen, és ezt ellenőrizni is lehet.

Az optimális vesszővastagság olyan, mint a kisujjam, ha már inkább olyan, mint a hüvelykujjam, akkor túl sok a tápanyag. Amennyiben az utóbbi eset bekövetkezne, tápanyagigényes növényt kell a sorok közé vetni, például téli rozst.

Ha a vessző a fele a kisujjamhoz képest, a szőlő azt mondja nekem: éhes vagyok. Ilyenkor mielőtt elkezdenénk kapkodva trágyázni, előbb a talajt kell megfigyelni. Ha agyagos a talaj, sokszor elég lazítani rajta, ezáltal levegőhöz juttatjuk a benne élő mikroorganizmusokat.

Használtok talajtakaró növényeket?

Ha laza a talaj, pillangósvirágúakat tartalmazó magkeveréket kell bevetni. Fontos az így létrejövő szimbiózis. Bizonyos baktériumok ezen növények gyökerein élnek, és képesek lekötni a levegőben lévő nitrátokat, hogy azt átadják a földnek és a benne élő növényeknek. Persze itt sem alkalmazható univerzális recept. Lucernát például kizárólag öreg szőlőkbe szabad vetni, mert a mély gyökere miatt a fiatalabb növényekre veszélyt jelentő vízkonkurenciát képvisel.

Mindig muszáj az élethez igazítani a lépéseinket. Egyszer egy öreg olaszrizling ültetvénybe lucernát vetettünk, amikor átvettük. A tőkék egy meredek földdarabon feküdtek, amelyre a monokultúra volt a jellemző. Azért tettük meg ezt a látszólag markáns lépést, mert 30 centiméter földet mosott le az évek alatt a rendszeres esőzés. Lépnünk kellett, meg akartuk óvni a talajréteget, ezért döntöttünk a mély gyökerű lucerna vetése mellett.

Kitől kaptok tanácsokat?

Uwe Hoffmann nemzetközi szaktekintélynek számít az ökológiai szőlészetben, régóta foglalkozik a témával, és ő írta az első fontosabb könyvet is ezzel kapcsolatban. Ő rendszeresen ellátogat Magyarországra, és hozzánk is a birtokra. Szükségünk van a javaslataira, mert nem lehet mindent tankönyv szerint végezni, a tőke kondícióját mindig figyelembe kell venni. Sőt a klimatikus eltéréseknek is jelentőséget kell tulajdonítani, mert az a magkeverék, ami a német éghajlatra lett kifejlesztve, nem biztos, hogy itt is alkalmazható. A saját tapasztalatainkat ezen a vidéken nekünk kell megszerezni.

Nem féltjük a fürtöt a napfénytől

Ezért fontos, hogy folyamatosan figyeljük az eredeti flórát. Az utóbbi években a legnagyobb problémát Villányban a vízhiány jelenti, így azokat a növényeket kell megtalálnunk, amelyek jól bírják a szárazságot. A szarvaskerep ebből a szempontból kiemelkedőnek tűnt, ezért elkezdtük vetni. 

Egy másik érdekes növény a baltacim. Azért különleges, mert ez is egy pillangósvirágú növény, amelynek mélyre megy a gyökere. Ez elméletileg vízkonkurenciát kellene hogy jelentsen, de az az érdekessége, hogy a nyári, aszályos időszakban a föld fölött szinte teljesen elszárad, és ilyenkor a baltacim minden energiáját és életét a mély gyökerébe húzza vissza, így túl tud élni. Ősszel az első eső után bújik újra elő.

 A baltacim azért ideális, mert pont akkor dolgozik, amikor szükség van rá, esős időben segít megkötni és trágyázni a talajt, amikor azonban veszélyt jelentene a vízfelvevő képessége, gyakorlatilag majdnem eltűnik.

A talaj mellett beszéljünk most magukról a tőkékről; hogyan bántok velük?

A metszés jelenti az első fontos munkát az év folyamán. Már ekkor igyekszünk úgy dolgozni, hogy végül laza, átlátszó lombfalat hozzunk létre, főként a fürtök közelében. A virágzás után az első két levelet kitörjük, mert ilyenkor azok már öregnek számítanak, és nem hatékonyak a fotoszintézis szempontjából.

Fontos, hogy a bogyóképződésnél ne takarja levél a fürtöt, hogy az megszokhassa a napsugárzást. Tudom, hogy sokan pont attól való félelmükben, hogy megég a gyümölcs, levelekkel igyekeznek elfedni a fürtzónát. Mi viszont azt tapasztaltuk, hogy ha ezt nem húzzuk augusztusig, hanem rögtön tavasszal lelevelezünk, a bogyó megszokja a napsütést.

Nálunk azért sem képzelhető el más megoldás, mert a bioművelés csak a kontaktszereket használja, amelyek kizárólag ott hatnak, ahova jutnak: ha a fürtre nem kerül belőlük, azokat nem védik meg például a peronoszpórától. A kék szőlők esetében azért is fontos, hogy sok fény érje a gyümölcsöt, mert a direkt napsugárzás hatására, érettebb tannint, mélyebb színt, gazdagabb aromákat kapunk, és a vörösboroknál ezek a minőséget meghatározó tényezők.

Hogyan teszitek szabaddá a fürtöket?

Érdekes megfigyelni azt a valószínűleg a svábok által itt kialakított tradíciót, amely szerint ők a fürtzónában minden kacsot és levelet megőriznek azért, hogy a lomb megvédje a gyümölcsöt a naptól és a jégesőtől. Mi pont fordítva dolgozunk: a fürtzónából kitörjük az összes levelet és kacsot, de e felett mindent meghagyunk.

Nem féltjük a fürtöt a napfénytől

Miért tesztek így?

Számunkra azért fontos a többi kacs, hogy a fürtzónán kívül minél több levelet őrizzünk meg, ugyanis ezek táplálják a növényt. Persze a levelek megkülönböztethetőek a koruk szerint, és az idősebbektől érdemes megszabadulni, mert már nem tudják ezt a funkciót betölteni.

Van szőlőfajta, amely kényesebb a többinél?

Érdekes, hogy a merlot például a fürtperonoszpóra szempontjából különösen sérülékeny. Ha virágzáskor esős az idő, és nincs megvédve a virág, könnyen áldozatul eshet, ez a gomba ugyanis a kocsányon keresztül is tud támadni. A merlot esetében kétszer annyi a lélegzőnyílás, amelyen keresztül a növénybe hatolhat a betegség, így előfordulhat, hogy egy bogyót sem terem. Ezért nagyon fontos, hogy a merlot-ra különösen odafigyeljünk.

Cikkünket ITT folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!