Egyértelmű volt, hogy borász leszek
Beszélgetés Borbély Tamással 1. rész
2013-08-03 | Tóth Adrienn
A Balatonfüred-csopaki túraszakasz után célba vettük Badacsonyt. Utunk ekkor a Gulács-hegy oldalában található Borbély Családi Pincészethez vezetett. Az udvarra megérkezve láttuk, hogy biciklisták keresnek enyhülést az árnyékba húzódó asztaloknál, és üdítik fel magukat egy-egy olaszrizlingből készült fröccsel. Nem ők voltak azonban az egyedüli vendégek, amíg Borbély Tamással, a pince fiatal borászával beszélgettünk, többen is betértek vásárolni - mindez megerősítette a Tamás által is emlegetett változást: a badacsonyi borok iránti növekvő érdeklődést.
Mikorra tehető a pincészet születése?
Ezt a kis birtokot a szüleim indították el, kiindulópontját a mai pince előtt elhelyezkedő ültetvény jelentette, amely anyai ágon a nagyszüleimé volt. Régi, hiányos szőlő volt ez, amelyet a gyerekek között szétosztottak. Anyáék a harmadát kapták, azt telepítették újra 1981-ben, abban az évben, amikor megszülettem.
A badacsonyi szőlőket további területekkel tudtuk kiegészíteni, hiszen apa szüleinek a Somlón volt szőlőjük. Így mindegy, hogy otthon voltam, vagy valamelyik nagyszülőnél, mindig szőlő és pince vett körül. Számomra ezért egyértelmű volt, hogy ezt választom hivatásomul.
Voltak nagyobb előrelépések a pincészet kezdeti történetében?
A rendszerváltás után a kárpótlások miatt nőtt meg nagyobb mértékben a birtok. Akkor tettünk szert területekre a Tóti-hegyen, és ekkor került hozzánk a Csobáncon húzódó Kőmagas-dűlő. Persze mialatt a szüleim munka után ezeket a szőlőket művelték, főállásban a helyi nagyüzemben dolgoztak. Az otthoni borászat sokáig csak plusz megélhetési forrást jelentett.
Mikor álltatok teljes mellszélességgel a saját pince mögé?
1996-ban, amikor már hathektárnyi szőlő tartozott hozzánk, döntöttek úgy, hogy hátat fordítanak az alkalmazotti státusznak és egy új, minőségi szemlélet mentén megalakítják a Borbély Családi Pincészetet.
Hogy alakult a saját szakmai pályád ezalatt?
Már a középiskolában borászatot szerettem volna tanulni, de a szüleim akkor még bizonytalannak látták az ágazat jövőjét, ezért végül a tapolcai gimnáziumba iratkoztam be. Érettségi után azonban már egyértelmű volt, hogy a Kertészeti Egyetemre jelentkezem, ahol megszerezhetem azt az elméleti tudást, amely segíthet majd továbbfejleszteni a családi pincészetet. Persze már az iskolai évek alatt is aktívan részt vettem a szőlészeti munkákban, az ültetvények átalakításában.
Mennyiben volt gyerekként ez a sokszor kemény munka kényszer?
Nem éreztem annak, valahogy mindig jól vezették fel a szüleim a munkát, és a szőlő mellett a strandra is jutott idő. Arra viszonylag kicsi koromról emlékszem, hogy sosem féltettek a földtől, nem volt baj, ha bepiszkolódtam.
Később kamaszként persze az is sokat jelentett, hogy a szőlőből, borból származó pluszbevétel miatt jó életszínvonalon éltünk, nekünk már akkor volt tévénk, amikor még keveseknek a környéken.
Mi történt az egyetem elvégzése után?
Először nagyüzemi keretek között sajátítottam el a technológiai ismereteket a gyakorlatban. Majd Budapestre kerültem néhány évre, ahol borfesztiválok és borversenyek szervezésével foglalkoztam. Végül 2012 januárjában költöztem végleg haza.
Hogyan kapcsolódtál be a pincészet mindennapi életébe? Miként zajlott ez a folyamat?
Gyakorlatilag már 2007 óta aktívan részt vettem az itteni munkában, persze ez a távolság miatt elsősorban a pincén kívül zajló kóstolók lebonyolítását és a marketingtevékenységek koordinálását jelentette. Hétvégénként azonban hazajöttem, ekkor átbeszéltük a dolgokat, a szüleim elmondták, mi történt itthon, én pedig beszámoltam azokról a tapasztalataimról, amelyek máshol értek.
Hol tart most a pincészet?
Fontosnak tartom, hogy minden fejlesztést saját erőből valósítottunk meg, így bár lehet, hogy lassabb a tempó, de nincs a hátunk mögött sem befektető, sem hitel. Úgy gondolom, ez teszi lehetővé, hogy biztosabbnak lássuk a jövőt.
Most huszonegy hektárnyi területtel rendelkezünk, ebből négy hektárt 2011-ben újratelepítettünk, így annak a termőre fordulására még várunk. Az ide kerülő fajták kiválasztásában már én is jelentős szerepet kaptam, az ösztönzésemre az egy-egy hektár olaszrizling, szürkebarát és kéknyelű mellé pinot noir is került.
Miért tartottad fontosnak ezt a fajtát?
Ezt én szerettem volna, apáék nem akartak kék szőlőt. Nagyobb mennyiségben persze én sem szeretnék vele foglalkozni, de egyrészről ott van a rozédivat, másrészről egy kevés vörösbort mindenképpen szívesen készítenék belőle, mert ez a kedvenc kékszőlő-fajtám.
A többi ültetvény átlagosan milyen idős?
A legidősebbek az ’50-es évek végéről, a legfiatalabbak 2003-ból származnak, de mennyiségi szempontból az előbbi csoport a meghatározó. Az olaszrizling adja a legnagyobb területet, amelyet a ’90-es évek első felében szürkebaráttal, 2003-ban pedig ottonel muskotállyal egészítettünk ki.
Ezen kívül azonban művelünk kéknyelűt rózsakő porzóval, zeuszt, rajnai rizlinget és Irsai Olivért. Ez utóbbi fajtát még csak tavaly oltottuk át, első termését frissen megették a vendégek, abból pedig, ami a tőkén maradt, szőlőpárlat készült. A portfólió nem lenne teljes a juhfark nélkül, amely Somlóvásárhely határában található ültetvényről származik.
Ha a területeket földrajzilag is el akarjuk helyezni, a kéthektáros birtokközpont a Gulács-hegy déli lábánál található, és ezen túl vannak szőlőink a Tóti-hegyen, a Csobáncon, a Bács-hegyen, a Badacsonyon, valamint Somlóvásárhelyen.
Hogyan áll össze a portfólió?
Két könnyű, csak tartályban érlelődő tétellel indul a sor. A Gabriella egy száraz muscat ottonel, amelynek az az érdekessége, hogy a badacsonyi ásványosság még ezen az illatos fajtán is átüt.
A bor anyáról kapta a nevét, mert neki volt régóta kedvence a száraz muskotály; még akkor is lelkesen itták a barátnőivel, amikor ez nem került önállóan palackba. Nem tudta, hogy az ő nevét viseli majd, meglepetés volt számára; csak akkor látta meg, amikor már kész volt a címke. Azóta is hagyomány, hogy a nevét viselő válogatás borhoz ő választja ki a számára legkedvesebb tételt.
A másik ebbe a súlycsoportba tartozó borunk egy Tomaj névre hallgató, kéknyelű és olaszrizling házasítás. A bor már 2003 óta készül, de nem minden évjáratban jelent meg. A Tomaj azért fontos számomra, mert ez volt az első bor, amely az én kezem nyomát viselte, hiszen én találtam ki ezt a házasítást a pincénkben.
Miért gondoltál arra, hogy pont ebből a két fajtából készítesz cuvée-t?
Az volt a tapasztalatom, hogy a kéknyelűt önmagában kevesen szeretik, ha azonban tartályban kerül feldolgozásra, és házasítunk hozzá olaszrizlinget, már sokkal több fiatal számára lehet vonzó. Bíztam abban, hogy ez a bor alkalmas lesz majd arra, hogy a fogyasztókat a kéknyelű fajta felé terelje. Mivel ez így egy amolyan edukációs bor lett, csak a pincénél lehet kapni, de nem is nagy tétel, 500 liter készül belőle.
Interjúnkat holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!