Tanuljunk olaszul, tanuljunk rajnaiul – 2. rész
Beszámoló a 2019-es Olaszrizling Október Nagykóstolóról
2019-10-24 | Takács Andrea
Az Olaszrizling Október Nagykóstolóról szóló beszámoló második részében sok-sok kóstolójegyzet következik és a cikk írója megosztja az ingyenes előadásokon szerzett tapasztalatait is.
Jó visszatérni a már ismert, többször bizonyított borászok újabb borait is megkóstolni. A Pántlika Pincészet 2018-as alap olaszrizlingje egyfajta élesztőkísérlet, részben vad, részben gyári törzsekkel, a jó évjáratból könnyű, de határozott bor született így. A 7 Hold Olaszrizling 2015 triász mészkövön lévő ültetvényről származik, 100% olaszrizlingből készült. „Saválló acéltartályban erjesztettük, majd 5hl-es első és másodtöltésű zempléni tölgyfahordókban érleltük 7 hónapot, többszöri finomseprő felkeveréssel.” Finoman toastos illat, vaníliás gazdag aromák, jó savak, 13 alkohol, mandulás és hosszasan megmarad, nagyon szép darab.
A Csernyik Pince 6. helyezettje, Mátrai Olaszrizling 2018 tisztán reduktív, ropogós savakkal, és bár ízletes, talán picit vékonynak hat a teste. Meglehet, pont ettől jó ivású, fogyasztóbarát. Rábeszélnek ugyanebből a 2015-ös évjáratra is, mely bor ugyanezen a megmérettetésen 2016-ban lett top 6. Markánsabb aromatika, héjon erjesztett, már négyéves lett, testesebb, teltebb évjárat is volt. Ez inkább nekem való, tetszik.
A régi kedvenc, a Figula Pincészet négyféle olaszrizlingje a 2018-as alapbortól a dűlőszelektált, egyre idősebb borokig szép példája a frissítő könnyedségtől az elcsendesítő néma élvezetig, a pohárban sok lábbal, lassan forduló, telt, harmonikus, elegáns, gyönyörű Gella 2017-ig. Hogy mennyi minden határozza meg a bort, mennyire számít, hol lakik a szőlő. Hogy mennyire fontos – de nem elégséges a borász összes tudása: azt az évjárati különbségek prímán megmutatják, különösen egy ilyen későn érő fajtánál.
Tanulság erre a (nekem) friss felfedezés: a badacsonyi Éliás Pince. Valójában 2016 óta léteznek, de idén adták el az első palackozott bort. A 2017-es szürkebarátjuk 2018-ban már országos borversenyt nyert, szép, harmonikus, tiszta, könnyed, jó ivású, de nyomot hagy. Olaszrizlingből megmutatja a 2017 és 2018-as változatot is. A 2018-as olasz szeptemberi szüretből származik, az eső miatt muszáj volt megsürgetni, nekem kicsit nyersek a savai, még tán valami furcsa kis küzdelem érzete is van, ami a 2017-es Éliás olaszrizlinggel nyer magyarázatot. Ez jobb évben született, későbbi szüretből, október közepén. Sós-ásványos, szép, tiszta, frissítő savai vannak, nem bonyolult, de nagyon egységes, szép ital, közepes testtel, közepes finissel, könnyű ivású és karakteres bor. Hetedik lett idén.
Egyúttal adalék egy londoni sommelier tézisére:
nem divat a világpiacon a nehéz, alkoholos, letaglózó bor.
A könnyedebb, tiszta elegancia könnyebben nyitja a pénztárcákat mostanában.
Mi viszont, a Somló-Tokaj nehéztüzérségen edzett ízlelőbimbókkal örömmel találunk rá a Dubicz Borház Mátrai Olaszrizling Superior2017 borára. A Mátrában 2017 óta engedélyezett a Superior kategória, ez a tétel amerikai, magyar és francia fahordók használatával készült, külön-külön érlelt és utána házasított bor, 14-es alkohollal, nagyon komplex, körtés-fügés illatok, érett, már-már desszertbor, pedig száraz; nagyon komoly darab, szinte „egypoharas”, a fenti teória szerint nem igazán európai ízlés, meglehetősen szenvedélyes hatása van. Engem magával ragad, és a zsűrinek is tetszett.
Ma a Szászi Pince is termőhelyi tanulsággal szolgál, a Badacsonyi olaszrizling 2018 nekem vékony, levegős, kicsit hideg is, talán az évjárat fogyatékossága is hat rá. A Szent György-hegyi olaszrizling 2018-nak van egy kis mézes illata, „Anyatejet iszol, fiam”, nekem mégis korai szüret (?) kemény savai érződnek rajta, bizonyára van, aki ezt szereti. A Kabócás megmenti a helyzetet. „Ez a szigligeti olaszrizling az én kedvencem” mondja a mester, és jogos, ez most gyönyörű (majd lesz - mondja ő). Hogy ellenpontozzuk az olaszokat, megmutatja a Rózsakő 2018 borát is. A Rózsakő fajta a kéknyelű és budai zöld keresztezése (Király Ferenc érdeme), ez nagyon szép, nagyon harmonikus portéka, még ha a mai nem is igazán a neki szentelt nap.
A rendezvény visszatérő programja a minden alkalommal más előadóval jelentkező Pop up school. A Hilltoptól a Kamocsay Prémium márka képviseletében Kaáry-Kabay Zsombor borász és sommelier ad elő Neszmélyről és titkokról: 1450 hektár szőlő, szabdalt, szétcsúszott helyeken, az időjárás optimális, szeles - ezért nem jellemzőek a gombabetegségek. Talaja mészkő, dolomit, márga, homokkő, rendzina. Olaszrizling 3843 hektár termőhelyen, ebből 590 ha új telepítés. „Az olaszrizling szögegyszerű, de identitászavaros fajta” A végeredmény minden, csak nem egységes. Neszmélyen egyedi illat és aromavilágot hoz, jó savtermelő, a technológiával széles körben lehet játszani. Eloszlat egy tévhitet: a cukorfok önmagában nem indikátora az édességnek, alapképlet szerint „sav plusz kettő”, vagyis 5,5 gramm per liter savhoz hét és fél gramm cukortól még száraznak mondható a bor, nincsenek axiomatikus igazságok. A mondanivalót borokkal is illusztrálja. Saját borral zárja a bemutatót: Kamocsay Prémium olaszrizling 2017 Sós-hegy, két hektár 2001-es telepítés, magas, de sík terület többféle klónnal. 2017-ben október 20-án volt a szüret, egyben szüretelték, túlérett állapotban. Fajélesztővel, koracél tartályban, 18-20 fokon, reduktívan, 32 órát finomseprőn töltött fölkeverés nélkül, 15,5 alkohol, 1,4 g/l cukor 5,6 sav, fát nem látott. A gazdag, szinte oxidatív aromák a seprőtől vannak, alkohol édesség, glicerin édesség van benne, sűrű teste van, méz, virágok, töppedés – a túlérett szőlő titkai, „az olaszrizling meglepetése, a technológiai tudás csodája.”
Rajnai rizlinget ma a káptalantóti Sabar Borháznál kóstolok először. Földi Bálint a borász, őt még Figula Mihály ihlette és méltó is lett hozzá. Eddig nem ismertem a boraikat, így most a Szent György hegyi, Sabar Rajnai Rizling „Leszner” 2018 a Leszner dűlőből egészen elvarázsol. Fantasztikus illata van, reduktív bor, egres és nyári rét, méz és füvek, szájbetöltő, komplex aroma, jó savak, mandula, ásványosság, csodaszép. Bár a mustrán második lett, az első helyet idén a pannonhalmi Cseri Pince rajnaija vitte, bizonyítva, hogy a fajta tényleg remekül érzi magát a borvidéken, nem véletlen lett a közösségi boruk, a PH-Érték fő fajtája.
A harmadik, rendkívül élvezetes Pop up előadáson Cseri Norbert tulajdonos és főborász mesél a történetükről, a borhoz, szőlőhöz való viszonyukról, talaj- és szőlőmunkákról, levelezésről és petrolosságról, organikus szemléletről, technológiákról és stratégiákról. A nagyon tudatos hozzáállásról, gondosan épített arculatról, az új generáció, Cseri Barna moseli továbbképzéséről és tanulságairól. A bogyószkenneres huncutsággal szemben megmutatják, milyen, ha egy fürtön belül heterogén bogyókat, zöld, sárga, töppedt sárga és töppedt barna bogyókat is találunk, és mégis egyben dolgozzák fel. A IV. Quartus Pannonhalmi Rajnai rizling 2017 így készült, és szépségesen összesimulnak, kiegészítik egymást a különféle aromák.
A termékszerkezet szisztematikus egymásra építése minden igényt lefedni képes a könnyed, elegáns belépő boroktól egészen az aktuális csúcsborig. A VI. Sextus Pannonhalmi Rajnai Rizling Selection 2016 október közepén került pincébe, hozzáadott élesztő-kísérletnek tervezték irányított erjesztéssel, semleges ízt keresnek. 11 hónapig erjedt és érett, egészséges tiszta ápolt öreg hordóban, már nincsenek benne a fedő ízek, de benne maradnak a pince aromák. 500 literes tízéves hordókat az Apátsági pincétől és Kreinbacheréktől vettek, de 10 hektós hordóban gondolkodnak, a rajnaira nem jellemző az újhordós érlelés, nem is áll jól neki.
Bár minden bemutatott bor kifogástalan és egyéniség, Cseri Norbert szerint szerényen még csak a kísérletezésnél és a tapasztalatok archiválásánál tartanak.
A nagyon sok kiállító közül lehetetlen mindenkit kiemelni, aki bármitől meglepő, vagy érdekes, de (szinte csak magamnak, emlékeztetőül) említeném az eddig szintén nem próbált Mörk Pincét (Dörgicse, Balatonfüred), 2012-ben alakult, még nagyon sok tennivaló van a fajtaszerkezet kialakításáig, a bemutatott Olaszrizling Fenye-hegy 2018 acélhordóban rajtolt, utána fát is kapott, szépen ülnek benne a pirítós aromák.
Meg lehet fogni szellemes bornevekkel is. A biodinamikus szemléletű Bajnóczy Pince szerves preparátumokkal a Szent György-hegyen dolgozik, Sárkány lelke 2017, spontán erjedt, hordóban. Erősen petrolos, intenzív aromái vannak, elgondolkodtató kénköves pöffenetek, a Táltosszög 2017 viszont kapott tőlem egy csillagot. Ugyanaz a termőhely, olaszrizling hordó válogatás. Van ugyan valami kis furcsa illata, de tisztább, inkább tűzköves, bár még kócosnak hat, kikerekedik benne valami izgalom. Ha idővel sikerül az ásványosságot erősen kézben tartott technológiákkal befogni, fogom szeretni ezt a (még meglehetősen extrém) ízvilágot.
Nagybajuszú Jász Lacinak a narancsboros szerelem mellett ugyancsak erőssége a keresztelő.
Hajrá Mariska néni 2016 olaszrizlingje 60 napig héjon ázott, harmadik évesen meglepően kompakt jószág, vajon hogyan fejlődik tovább? Last dance 2017 házasítás 30% furmint 30% olaszrizling 40% juhfark 6 hónapig héjon áztatva, szűretlen, borostyán színű, azt mondja, még csikó. Mindenképp érdemes megkóstolni ezeket a borokat, annyira más világ.
A nyertesekbe képtelenség belekötni. A Söptei Pince Varázslat 2017 olaszrizlingje hegybor, Csobáncról. Veszprém város bora lett, gyönyörű illata van, nem bonyolult, de nagyon szép, dús, hosszú, szájbetöltő, elég intenzív, alkoholos élménnyel indít, az gyorsan elillan, csak a melegítő hatás marad és a hosszú mandulás sóhaj. A második helyre érdemesült Söptei Illúzió Csopaki Olaszrizling 2015 területileg sajnos kilóg a csopaki kódexből, ezért is lett illúzió a neve. Az intenzív illata ellenére nem hordós, csak talajos, héjon erjesztés zamatai érződnek benne, selymes, nehezen analizálható, áradó illatai vannak, tartalmas, hosszú finissel.
Az első helyezett olaszrizling a Borbély Családi Pince remeke, a Nász a Bácson 2017, ez a Csobánctól keletre eső dűlőkről jött, 300 literes tölgyhordóban érett, összesen 400 palack készült. (Kádár Miklós hordó zempléni tölgyből) Sűrűn, lassan mozog, összetett, érett aromákkal, hosszú kortyú, hosszan élvezhető, nagyon szép anyag.
Arra mindenképp alkalmas egy ilyen összevetés, hogy kiderüljön, az univerzális igásló olaszrizling is meg tud bokrosodni, és fellöki a nem elég alázatos gazdát. Jó kezekben és az égiek kegyelmével támogatva nagyon engedelmesen simul sokféle kívánalomba, könnyeden, fröccsösen, vagy határozottabb gasztroborként, sőt, nagytestű, komplex csodaként, amitől megnémul a fogyasztó, és csak bólintva emeli a poharat a szemben ülőre, a borászra, a szőlőmunkásokra, a szőlőtőkékre, a csodatévő dűlőkre és a napsütésre: EGÉSZSÉG!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!