A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Több évtizede a Szent György-hegyen

Nyári Ödön válaszolt 1. rész

2013-11-08 | Tóth Adrienn


A Szent György-hegy sokáig egyet jelentett Nyári Ödönnel, a Nyári Pince nagybajszú borászával. Ma már a lánya segíti mindennapi munkájában a borkedvelők fejében a tanúheggyel összenőtt borászt. Nemcsak családja kapcsán örül azonban az új generációnak Nyári Ödön, de örömmel sorolja a hegyben fantáziát látó új pincészeteket is. Interjúnkban elsőként a borászat indulásáról kérdeztük.


 

1978-ban az édesapám vette meg ezt a birtokot, amelynek mérete akkor mindössze 0,4 hektárra rúgott. Négyen voltunk testvérek, és annak idején édesapám feltette nekünk a kérdést: mi legyen a szőlő sorsa? A testvéreim más pályát választottak, én viszont úgy döntöttem, folytatni szeretném, így megvásároltam tőlük a rájuk eső részt.

A családban tehát hagyományként öröklődött a borkészítés. Mennyiben változott a helyzet, amikor átvette a pince irányítását?

A fejlesztések szükségességével már kezdetben tisztában voltam, hiszen a régi pincénk nyáron meleg volt, télen hideg. A pincét 1994-96 között bővítettük, emlékszem, eleinte milyen nagynak tűnt, aztán gyorsan belaktuk. A felszereltség szempontjából az akkori idők legmodernebb technológiáját alkalmaztuk, amely már az ezredforduló előtt lehetővé tette számunkra az irányított erjesztést, a pneumatikus préselést, a cefrehűtést. Ebben nagy segítségemre volt tanácsaival, kapcsolatrendszerével Báthori Tibor.

Az építkezés első hullámát követően 2000-ben készült el a palackos tároló, majd a 2006-08 közötti időszakban tovább építkeztünk, így helyt kapott egy ászoktér – mely lehetővé teszi a borok hordós erjesztését, illetve érlelését –, egy bortrezor és egy kóstolóhelyiség.

Milyen téren ment végbe szemléletváltás a szőlőben?

Fontos volt az új telepítések kapcsán az ültetvényszerkezet kérdése is. A modern követelményeknek megfelelően mi itt már az 5000 tőke/hektár sűrűségre törekedtünk. Az utolsó, régi telepítésű szőlőt tavaly újítottam fel, így mára általánosságban elmondható, hogy a tőkeszám az összes ültetvényünkön hektáronként 3300-5000 között mozog.

Több évtizede a Szent György-hegyen

A terhelést az elkészítendő bor típusához igazítjuk, a kétliteres kiszerelésben kapható „folyóbor” kategóriájú borainkhoz maximum két kilogramm szőlőt hagyunk egy tőkén, míg a palackozásra kerülő tételeknél ez a szám úgy alakul, hogy egy tőke egy palack bort teremjen.

Az utóbbi évek újítása, hogy míg korábban minden sor füvesítve volt, amelyet szükség esetén kaszáltunk, most ez már csak minden második sorra igaz. A fű mennyiségéből azért vettünk vissza, hogy csökkenjen a szőlő konkurenciája a vízért folytatott harcban. A takarónövényzet legalább részbeni megtartását azonban fontosnak tartottuk, mert ez teszi lehetővé, hogy nedves talajra is rá lehessen például menni szüretelni vagy gépi munkát végezni.

A talaj kérdése kapcsán még azt fontos megemlíteni, hogy a korábban kialakított mikroteraszoknak hála még a mi viszonylag meredek fekvésű ültetvényeinken sem kell talajerózióval számolni.

A gyermekkorban ellesett mozdulatokon túl honnan jött még az elméleti tudás?

Élelmiszer-kémiát tanultam, és ennek keretében ugyan csak alapszinten, de többek között elsajátítottam borászati, húsipari, konzervipari, sör- és sütőipari ismereteket. Ezekből máig kettő maradt fenn: a sütőipar és a borászat. 1988-ban indítottuk el társammal pomázi pékségünket, melyet a mai napig működtetünk, és ez után kezdtem bele ’94-ben a borászatba.

Az örökölt és megvásárolt szőlő hogyan gyarapodott, és mekkora méretig jutott el mára?

A területeket muszáj volt bővítenünk, hiszen bár kezdetben megpróbálkoztunk a szőlőfelvásárlással is, azt kellett tapasztalnunk, hogy hiába adunk magasabb árat a termésért, nem törekedtek a gazdák magasabb minőségű gyümölcs előállítására. A területvásárlásokat követően azonban végül 8,5 hektárra bővült a saját szőlők mérete, amely mellé egy hektárt bérelünk.

Több évtizede a Szent György-hegyen

Milyen fajtákkal dolgoznak?

Olaszrizlinggel, chardonnay-val és szürkebaráttal kezdtünk, ezt követően cserszegi fűszeressel, rajnai rizlinggel, kéknyelűvel és hárslevelűvel bővült a kínálat. Még 1979-ben telepítettünk hárslevelűt a hegy alá, de csak minden negyedik-ötödik évben tudtunk belőle szüretelni, mert a vadak és madarak leették. Amikor sikerült nekünk leszedni, nagyon szép bort adott. Ezért döntöttem a fajta telepítése mellett, annak ellenére, hogy a borvidéken nem számít elterjedtnek.

A fajtaválaszték bővítésénél milyen szempontok alapján döntött?

Rajnai rizling telepítése tulajdonképpen Szeremely Hubának köszönhető. Neki volt a Szent György-hegyen, a Tarányi Pince alatt egy régi ültetvénye, ennek borát kóstolva döntöttem a fajta mellett.

Beigazolódtak az elvárások, elképzelések?

Az az évjáraton múlik: van, amikor igen, és van, amikor nem. A fajta számára az a fontos, hogy az ősz ne legyen túl csapadékos, mert hajlamos a rothadásra. Azért különösen kritikus az esetében ez az időszak, mert késői érésűnek számít.

Édes borral foglalkoznak?

Csak akkor készítek édes bort, ha olyan alapanyag áll a rendelkezésemre, amelyből az élesztő nem tudja kierjeszteni a cukrot. Például minden évben hagyunk fenn olaszrizlinget, melyet december környékén szüretelünk. Ha olyan az évjárat, ebből készülhet édes bor is. Mivel sokan keresnek ilyen tételeket, ezért telepítettem cserszegi fűszerest. Ez egy illatos fajta, könnyen rá lehet beszélni az édes bort kedvelőket, így alkalmas a közízlés befolyásolására.

Interjúnkat holnap ITT folytatjuk.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!