Glifozát: áldás vagy átok?

Pro és kontra a világ legelterjedtebb és legtöbbet vizsgált gyomirtójáról

2019-09-07 | Geri Ádám

Mi az a glifozát? Mennyi van belőle a hazai szőlőskertekben és a borokban? Valóban rákkeltő? Mivel lehet helyettesíteni?

Címlapfotó: change.org

Az idei év két nagy médiavisszhangot kapott történése Emmanuel Macron márciusi bejelentése, illetve az osztrák parlament döntése volt a glifozáttal kapcsolatban. Hogy az osztrákok keresztül tudják-e vinni a tervüket, azzal kapcsolatban az Európai Uniónak is lesz egy-két szava. Az események azonban mindenképpen (újra) a glifozátra irányították a figyelmet. Megint fellángoltak a viták, így mindenképpen érdemes összegyűjteni, amit eddig tudunk a gyomirtóról, illetve azt is megvizsgálni, hogyan viszonyul hozzá a hazai borágazat.

A glifozát, vagy hivatalos nevén N-(foszfonometil)-glicin, vízben jól oldódó gyenge szerves sav, színtelen, kristályos vegyület. A szert az (azóta már a német Bayer konszernhez tartozó) amerikai Monsanto vegyipari cég szabadalmaztatta 1971-ben, 1974-ben hozták forgalomba. Totális gyomirtó szer, a hatásmechanizmusának a lényege, hogy az EPSPS nevű enzim képződését gátolja, ami bizonyos létfontosságú aminosavak termeléséhez szükséges. Ez az enzim állatokban és emberben nem található meg, csak a növényekben, gombákban, bizonyos baktériumokban és egysejtűekben.

A glifozát karrierje igazából az ezredforduló környékén kezdett felívelni, aminek két oka volt. Az 1990-es években sikerült génmódosított toleráns haszonnövényeket (első sorban szóját és kukoricát) létrehozni, vagyis onnantól probléma nélkül lehetett a közvetlen környezetükben glifozáttal permetezni. Ez főleg az amerikai kontinenst érinti, az Európai Unióban elenyésző a génmódosított termékek aránya, Magyarországon tiltott a köztermesztésük.

A másik ok, hogy 2001-ben lejárt a fejlesztő Monsanto szabadalmi oltalma, megjelentek a generikus készítmények, amik lenyomták az árat. Ennek (és a hatékonyságának köszönhetően) a glifozát ma a világ első számú gyomirtója, a felhasznált mennyiség éves szinten megközelíti az egymillió tonnát. Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) adatai alapján 2010-ben 780, míg 2017-ben 1600 tonna fogyott. A hivatal becslése szerint hazánkban, termőkörzettől függően, a szőlőtermő területek 70-90%-án használnak glifozát tartalmú készítményt gyomirtásra.

Bár már az ókori rómaiak is használtak gyomirtót (például sót), a modern gyomirtó szerek történetét a 15. századtól, az arzén-, higany- és ólomvegyületek használatától, és még inkább a 19. századtól, a szintetikus hatóanyagok megjelenésétől datáljuk. A 20. század első felében jöttek a klórozott szénhidrogén-vegyületek, amelyekről utóbb kiderült, rendkívül lassú lebomlású, felhalmozódó anyagok. Ezeket a szerves foszforvegyületek követték, amiknek kártékonyságáról sokat elárul, hogy ide tartozik a második világháborúban idegméregként bevetett szarin is. Az 1945 utáni korszak egyik legszélesebb körben elterjedt herbicidje a 2,4-D növényvédő szer volt. Ennek és származékainak nyerstermék-keveréke volt az „agent orange”, amit az USA a vietnami háborúban a dzsungel lombozatának irtására használt, de toxikus hatása miatt becslések szerint 400 ezer ember haláláért (leukémia, Hodgkin-kór) és 500 ezer magzat fejlődési rendellenességéért is felelős.

A glifozát megítélése 2015-ben jelentősen megváltozott, a WHO rákkutató ügynöksége, az IARC (International Agency for Research on Cancer) ekkor sorolta a 2A, vagyis „emberen valószínűleg rákkeltő” kategóriába. Az IARC az elmúlt 35 évben mintegy 1000 dolog rákkeltő potenciálját értékelte és osztotta be 5 kategóriája egyikébe. Szándékos a „dolog” szóválasztás, mert a glifozáttal együtt a 2A kategóriában a vörös hús és a forró matetea mellett ott találni az éjszakai munkavégzést is. Az eggyel efölötti, vagyis legmagasabb, biztosan rákkeltő kategóriában van a dohányzás, a napsugárzás – és az alkohol.

Glifozát: áldás vagy átok?

Greenpeace demonstráció. Fotó: deutsch.rt.com

Ezzel együtt nagy felháborodást váltott ki, amikor 2017-ben az Európai Unió illetékesei újabb 5 évvel meghosszabbították az engedélyét, beindultak a viták szakmai és laikus körökben egyaránt. „Eddig mintegy 800 mérvadó tanulmány jelent meg a glifozáttal kapcsolatban, ez a valaha legtöbbet kutatott gyomirtó” – írja Alwin Schönberger osztrák újságíró, aki a Profil osztrák gazdasági hetilap július 28-i számában tizenkét oldalas cikket szentelt a témának. Az általa lajstromozottak között van hosszútávú humán megfigyelés, sejtekkel, valamint egereken és patkányokon végzett kísérlet, a vér, a csontok, az örökítő anyagok, a szövetek reakcióira fókuszálók egyaránt. A 800 tanulmányból – állítja Schönberger – alig párnál hozták összefüggésbe a rák kialakulását a glifozáttal, ráadásul ezek egy részénél extrém dózisokkal dolgoztak. Volt olyan kísérlet, ahol az egereknek naponta 4000 milligramm glifozátot vittek be testsúlykilogrammonként, miközben az emberek esetében 0,5 mg/kg értékre lőtték be az egészségügyi határértéket.

Ezzel együtt az elmúlt években perek sora indult az Egyesült Államokban, egyes ügyekben első fokon a bíróság már ki is mondta, hogy a felperesek nem-Hodgkin limfómájának köze lehet a glifozáttartalmú szerekhez. A Moms Across America (Anyák Amerika-szerte) szervezet felkérésére elvégzett teszten eközben az anyatejben is találtak szermaradványokat, míg egy másik kísérlet borokban és sörökben mutatta ki.

A glifozátot sosem önmagában juttatják ki művelési területre, hanem úgynevezett formázó anyagok jelenlétében. Egyik leggyakoribb „társ” sokáig a POEA, vagyis a polietoxilált faggyúamin volt, ami valóban erősen mérgező, ezért az Európai Unió az ilyen kombinált szerek betiltátást javasolta. Magyarország az elsők között vonta vissza 2016-ban a 24 POEA-tartalmú glifozátos készítmény engedélyét. Ezek a termékek 2017. május 31-ig voltak forgalmazhatók és 2017. november 30-ig felhasználhatók.

„A tengerentúli helyzet nem összehasonlítható a miénkkel. Az USA-ban génmódosított kultúrnövényeket ültetnek és közvetlenül kezelik őket glifozáttal. Ezért a valószínűség, hogy glifozátmaradványra bukkanunk az emberi szervezetben, jóval magasabb. Az európai tesztek azt mutatják, hogy az élelmiszerek elenyésző részében volt glifozát, miközben egyéb gyomirtó maradványokat rendszeresen találni benne” – mondja a Vinoport kérdésére Alwin Schönberger.

Az elenyésző esetek egyike egy a Schönberger cikkében is többször hivatkozott tanulmányban említett boros eset. Az Universität für Bodenkultur Wien, az osztrák fenntarthatósági és turisztikai minisztérium, valamint a táplálkozásbiztonságot felügyelő AGES ügynökség 2018-tól egy éven át futó kutatásának végső beszámolójában szerepel egy 2018-as svájci tanulmány, ahol a boltok polcairól véletlenszerűen kiválasztott 21 borból 21-ben találtak glifozátra utaló nyomokat. Hozzá kell tenni, hogy 0,019 mg/kg mennyiség volt a legmagasabb érték, miközben a rákkeltőnek besorolt etil-alkoholból ennek 5 milliószorosa van egy átlagos borban. Másrészt pedig az ilyen mértékig „fertőzött” italból

egy 50 kilós nőnek 1300 litert kéne egy nap meginnia,

hogy a glifozátra nézve elérje az egészségügyi határértéket. Hazánkban a NÉBIH 2011-től kezdődően minden évben folyamatosan vizsgálja a borászati termékek növényvédőszer-maradék tartalmát. A vizsgálatokat mintegy 250-280 hatóanyagra és azok bomlástermékeire végzik, az éves szinten eddig megvizsgált 40-50 borminta esetében a határértékek közelében sem találkoztak szermaradékokkal és bomlástermékekkel.

A glifozát távolról sem makulátlan. „Richard és munkatársai (2005) azt találták, hogy a glyphosate toxikus a méhlepény JEG3-sejtjeire” – olvasható az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének 2011-es, A glyphosate alkalmazásának környezetegészségügyi problémái című publikációjában. A cikkben hivatkozott kutatások szerint az USA-ban a perek sorát kirobbantó Roundup glifozátos gyomirtó hatással lehet az emberi reprodukcióra és a magzati fejlődésre. Ugyanitt a magyar kutatók hivatkoznak egy 2009-es tanulmányra is, ahol egércsontvelősejteken találtak kromoszomális rendellenességet nagydózisú glifozát hatására. „Közvetlenül beinjekciózva” békaembrióknál idegrendszeri elváltozásokat léptek fel. Mint írják, „a törzs megrövidült, a fejméret redukálódott, a szemek nem megfelelôen vagy egyáltalán nem fejlôdtek ki, emellett egyéb koponyadeformitások jöttek létre a késôbbi fejlôdési stádiumokban.”

Hogy kerülhet a glifozát a borba? A gyom fejlettségéhez igazítva, de általában májusban és júliusban, a soraljművelés keretében a tőkék között 10-30 cm-es magasságban szoktak permetezni a szőlőben. Mivel a glifozát a leveleken keresztül szívódik fel, kezelés előtt törzstisztítás szükséges, ellenkező esetben az ezen a magasságon található leveleken, hajtásokon keresztül a szőlőnövénybe is be tud jutni. (Hatóságilag évi 2 kezelés engedélyezett, amik között legalább 60 napnak kell eltelnie.)

Glifozát: áldás vagy átok?

Kép: glyphosate.eu

Kérdés, hogy ha 2022-ben nem hosszabbítják meg a glifozát engedélyét, milyen alternatíva lép a helyére. „Én is használok glifozátot, ahol van értelme. Egy hektáron 3 liter glifozáttal jobb hatást érek el, mint a mechanikus talajműveléssel, aminek során 40 liter dizelolajat eléget a traktor. Ezen kívül pusztítom a talaj élővilágát, ráadásul egy megművelt talaj a vizet is lassabban veszi fel” – foglalta össze a problémákat a mechanikus talajművelés (szántás) kontra vegyszer kérdésben az egyik hozzászóló egy német fórumon. A már említett osztrák tanulmányban a megkérdezett borosgazdák azon aggályukat is kifejtették, hogy ha a glifozát helyett mechanikus művelést kell folytatniuk, a megdolgozott föld sokkal kevésbé áll majd ellen a talajeróziónak. A talajerózió Magyarországon is komoly probléma: a Hermann Ottó Intézet 2017-es jelentése szerint hazánkban 2,3 millió hektár termőföld terület víz- és szélerózió által veszélyeztetett (ez nagyjából az összes termőföld harmada)

A glifozáthoz hasonlóan hatékony gyomirtó jelenleg nem ismert. A Profil cikke rámutat, Ausztriában a települési önkormányzatok egy része újabban termikus eljárásokkal (vízgőz, forró víz, nyílt láng) próbálkozik. Tulln an der Donau 2015 óta egyáltalán nem permetez, helyette 99 fokos vízgőzzel egyszerűen „megfőzik” a gyomot. A glifozátos korszakban a gyomirtást egy ember végezte a településen egy évben háromszor két hétig, ma két kertésznek ad napi munkát. Az agrárszektorban a hőkezeléses, pláne a nyílt lángú megoldás értelemszerűen kevésbé jöhet szóba. Itt az olyan kísérletek vezethetnek eredményre, amilyeneket az osztrák állami vasúttársaság is végez: pár év alatt sikerült a 9,5 tonna éves gyomirtó felhasználásukat negyedére csökkenteni, többek között számítógép vezérelt, célzott permetezéssel.

Becslések szerint a glifozát kivonása után a termésátlagok 4-7 százalékkal eshetnek vissza, például mert a kevésbé hatékony gyomirtás miatt a gyomok elszívják a tápanyagot, másrészt a magasra nőtt gyom akadályozza a terület szellőzését, így kedvez a gombáknak. Ehhez jön még, hogy jelentősen drágulhat a növénytermesztés. „Az emberi munkának nagyon felment az ára, ha a napszámosok megkapnák, amit kérnek a kapálásért, akkor a fogyasztók nem vennék meg azt a bort, amibe ez a költség be van építve” – magyarázza Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének elnöke. Mint mondja, szóba jöhet még az úgynevezett kitérő soraljművelő gép, a 3 millió forintos ár azonban sokaknál eleve kizáró ok (miközben a permetezés éves szintén pár tízezer forintos tétel).

„Megoldás lehet a sorközgyepesítés, az azonban egy külön szakma” – teszi hozzá. Ezt erősíti meg Makai Gergő, az ökológiai művelést folytató tokaji Hétszőlő Birtok borászati igazgatója: „10 évig kísérleteztünk olyan jól szaporítható, jó ár-érték arányú növénytársulást adó magkeverék összeállításával, ami adaptálódik a helyi mikroklímához, növeli a biodiverzitást és nem konkurál a szőlővel”.

Glifozát: áldás vagy átok? Soraljművelő. Fotó: weinbau.com

Mivel a szakemberek szerint még mindig a glifozát a leghatékonyabb és legkevésbé káros herbicid (hangsúlyozandó: mai tudásunk alapján), más vegyszerrel való kiváltása inkább csak rontana a helyzeten. Talán más lesz azonban hamarosan a megítélése, legalábbis ami a hatékonyságot illeti. 2018-ban megjelent egy írás az agroforum.hu oldalon, ami szerint Észak- és Dél-Amerikában már 35-re tehető a glifozát-rezisztens gyomok száma. Mivel minden kornak megvan a maga „favoritja”, az egyoldalú hatóanyag-használat miatt

az ellenállóképesség kialakulása előbb-utóbb törvényszerűen be szokott következni.

Ez a glifozát esetében, a rezisztens haszonnövények kifejlesztése okán, napjainkban fokozottan igaz az amerikai földrészre. „Miután az Európai Unió területe egyelőre mentes a GMO-technológiáktól, glifozát-rezisztenciától kevésbé kell tartani” – írja a cikk. Sajnos azonban úgy tűnik, ha nem is olyan mértékben, de már az öreg kontinenst is elérte a probléma: egy badacsonyi kísérletben például a szőlőkben igencsak elterjedt betyárkóró a szokásos glifozát adagra újabban mindössze némi átmeneti „gyengélkedéssel” reagál, a kipusztításához meg kellett háromszorozni a mennyiséget.

Címkék

glifozát borászat szőlészet permetezés gyomírtó usa magyarország európai unió ausztria kísérlet vizsgálat betegség badacsony

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!