Villányban mindig is zajlott a munka - interjú Gere Andreával
Már előjegyezhető a Gere Kopar 2015-ös évjárata
2018-02-18 | Vancsik Ivett
Fiatal, határozott, profi és közvetlen – Gere Andrea Villány egyik meghatározó pincészetét ügyvezető igazgatóként a legifjabb generáció lendületével és a borvidék potenciáljába vetett töretlen hittel vezeti.
Ha Gere, akkor Kopar – a pincészet neve, és a dűlőn már túlnőtt márkanév az elmúlt két évtizedben elválaszthatatlanul összeforrt.
Ezt jó hallani! A Kopar a 20. születésnapját ünnepelte 2017-ben. Szerveztünk is kisebb-nagyobb ünnepléseket, mert hál’ Istennek már van mire emlékezni. Bár a Kopar 20 éves, nincs 20 évjáratunk, hiszen ez a pincészet zászlósbora és csak a legkiválóbb évjáratokban készítjük. Ennek a bornak kell, hogy legyen olyan mondanivalója, olyan beltartalma, ami megüti az általunk elvárt szintet. A 2013-as évjárat 2017 októberében került forgalomba – ez a 13. évjárat 1997 óta; a 2015-ös Kopar pedig már előjegyezhető. Az eddigi tapasztalatok alapján nyugodt szívvel mondhatom, hogy a bor 15-20 évet könnyedén kibír a palackban. Nemrég egy kóstolón a 97-es Kopart nyitottuk és a bor még mindig nagyon szép formában van. Az első tételek óta természetesen történtek változások a bor stílusában – a tőketerhelés is más volt, még mi is a tanulási folyamat elején jártunk – de mára valóban a Kopar fémjelzi a pincészetünket.
Ha jól tudom, a Gere Pincészet volt hazánkban az első, amely egy bort önálló márkanév alatt hozott forgalomba.
Így van; nem volt bevett dolog, hogy egy bor fantázianév alatt kerüljön a piacra. Sőt, akkoriban az sem volt divat, hogy egy dűlőt bárki is feltüntessen a címkén - bár a Kopar borunk soha nem csak a Kopár dűlőről szüretelt alapanyagból készült, hanem mindig is a legjobb dűlők válogatásából készült. Ha a szó eredeti tartalmát nézzük, az nem kifejezetten pozitív, ám ez egy idő után jelentőségét vesztette és önálló életet kezdett élni. A névadáskor fontos volt az is, hogy a vendég, a vásárló – beszéljen bármely nyelven is – könnyen ki tudja mondani a bor nevét.
A Kopar 2015 már előjegyezhető!
A 2015-ös Kopar egy gyümölcsös évjárat bora, ami hasonló karakterű a 2013-ashoz. Már most is szép, érett, és nagyon gyümölcsös, kellemes fűszerességgel a háttérben. Elegáns, nem robosztus bor, aminek a frissességét az élénk savak adják. A szőlőfajták aránya hasonló az előző évekhez, 50% cabernet franc, 40% merlot és 10% cabernet sauvignon, amit vegyesen nagy- és kishordóban érleltek, majd 2017 elején palackoztak, azóta pedig a pincében pihen.
Amikor a 90-es években elkezdődött a borvidék újjáélesztése a rendszerváltást követően, Villányt előszeretettel hozták párhuzamba Bordeaux-val. Nyilván a telepített szőlőfajták hasonlósága miatt is, és nem véletlen, hogy a legjobb borok a mai napig ezen fajták (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot) házasításából készültek. A villányi borászok ekkor közösen, egy kisbusszal utaztak ki Bordeaux-ba és kóstolták a borokat az ottani chateau-kban. Ekkor fogalmazódott meg édesapámban, Gere Attilában a meggyőződés, hogy a villányi borvidék bizony ennél sokkal többet is tudna. Az adottság megvolt, ám a tapasztalat még gyerekcipőben járt. Apa úgy jött haza a tanulmányi kirándulásról, hogy egy ilyen „nagy” bordeaux-i házasítást ő is készít, és ez lesz a pincészet emblematikus bora.
A kísérleti évjáratokat követően az előjegyzési rendszert a borkereskedőnkkel, Tálos Attilával (Bortársaság) közösen dolgoztuk ki és a mai napig ennek megfelelően kínáljuk a borokat, kedvezményes áron fél évvel a hivatalos piaci megjelenés előtt. Ez is egy rendhagyó, izgalmas dolog volt és máig megvan a maga exkluzivitása.
Az előjegyzés során a Kopar adott éves mennyiségének egyharmada kel el – részben nagykereskedők, részben magánszemélyek vásárolnak ilyenkor.
Hosszú évek óta kb. 60.000 palack készül a Koparból. Szerencsére olyan kvalitású termőhelyekről tudunk szüretelni, amelyek könnyedén biztosítják a Kopar-minőséget ebben a mennyiségben.
A Gere Kopar mára beépült az emberek – és nem csak a borszakértők, hanem a szélesebb közönség – tudatába. Ez nem jelenti azt, hogy már nincs több dolgunk – sőt, mindent meg kell tennünk azért, hogy ennek a bornak a minősége, az imázsa ne sérüljön.
Mit lehet tudni a Kopar hátteréről – mi történik a szőlőben, a pincében?
Alapigazság, hogy minden a szőlőben dől el. Mi 2010 óta a teljes területünkön bio szőlőművelést folytatunk. Ez ugyan kihívásokkal is jár, munkaigényesebb, de ha természetes úton is meg lehet védeni a szőlőt, akkor miért használjunk kemikáliákat?
Egy Kopar-szintű prémium bornál maximum 5-6 fürt marad fenn tőkénként. Minden kézi munkával zajlik, a fürtök hármas válogatáson mennek keresztül: az első a tőketerhelést meghatározó zöldszüret, a következő a kézi szüret, amikor csak a szép, egészséges fürtök kerülnek a ládákba, majd a pincészetben a válogató asztalnál egy végső gépi és kézi válogatás történik.
A Kopar alapanyagának egy részét fakádban, egy részét acéltartályban, fajtánként és dűlőnként külön erjesztjük, majd változó méretű hordóban érleljük. A Koparnal az évek során már kitapasztaltuk, hogy melyik területről melyik szőlőfajta hogyan viselkedik a pincében. Az érlelés is finomodott – régen új töltésű, 225 literes kis barrique hordóban érett a bor, most részben kisméretű, 300 literes első- és másodtöltésű hordókban, részben 1-2000 literes hordókban pihen. Ez a változatosság a házasítás során a harmóniát szolgálja. Fontos, hogy a hordó hozzátegyen a komplexitáshoz, de ne uralkodjon el az ízképen.
Minden hordót, amelyre potenciális Kopar alapanyagként gondolunk, folyamatosan kóstolunk: a borászunk, édesapám, a testvérem, a férjem és én ilyenkor összeülünk, és mindenkinek van egy szavazata. Ha már tudjuk, mely hordók tartalma ment át a rostán, akkor kezdünk el próbaházasításokat végezni. A Koparnál már megvannak a beállt arányok: 50% franc, 40% merlot, 10% sauvignon - a kérdés az, hogy melyik alapanyag melyik hordóból kerüljön a házasításba?
Törekedtek-e arra, hogy évről évre hasonló bor kerüljön a palackba?
A stílust igyekszünk következetesen megőrizni. Az évjáratbeli különbségeket nem tudjuk, de nem is akarjuk felülírni. A Koparnak hordozni kell magában az érlelési potenciált, a jövő üzenetét, de fontos, hogy a piacra kerülésekor is jól fogyasztható legyen.
Bordeaux-ban minden bor házasítás; nálatok azonban a fajták önállóan is megjelennek. Hol helyezkednek el ezek a borok a Gere palettán?
A Kopar házasítás, és a pincészet zászlósbora, de ugyanígy hiszünk a Villányi Franc-ban is, ami ugye egy fajtatiszta cabernet franc. Itt Villányban a franc mindig szépen beérik, a bor kerekebb és érettebb, mint bárhol máshol a világon és gyönyörű komplexitást tud felmutatni, visszaadva a borvidék sajátosságait. A fajtatiszta prémium merlot-nk a Solus, ez 100%-ban a Kopár-dűlő terméséből készül, ami hihetetlen gazdagságot és ásványosságot ad a bornak. A példakép az Ornellaia pincészet ikonikus, Masseto névre hallgató bora volt, ez ihlette meg édesapámat, hogy készüljön nálunk is egy fajtatiszta, dűlőszelektált csúcs-merlot.
Villányban mennyire van jelentősége annak, hogy melyik szőlő melyik dűlőről jön?
Nekem is újra kellett gondolnom, mit is mondjak a dűlőkről, amikor borvacsorát tartok. A Villányi borvidék viszonylag homogén, de minél idősebbek az ültetvények, a különbségek annál inkább megjelennek. Ezért is gondoltam, hogy van létjogosultsága annak, hogy kijöjjünk két dűlős Villányi Franc-nal: az Ördögárok melegebb dűlő, itt kerekebbek az ízek, míg a Csillagvölgyben több a vibrálás, jobban megjelennek a gyümölcsök. Izgalmas látni, hogy igenis van különbség a dűlők között.
Hogy látod Villány szerepét, jelentőségét Magyarországon belül? Hallani olyan hangokat, hogy a korábbi gyors sikerek miatt az itteni borászok talán kicsit elkényelmesedtek…
Villány mindig is úttörő szerepet töltött be: épp az édesapámék generációja volt az, amelyik életet próbált lehelni a rendszerváltás után a borászatba. Meggyőződésem, hogy Villány ma is jó úton halad; van együttműködés, összefogás, és a szüleink hagyományait követve mi fiatalok is gyakran ülünk le közösen és beszélgetünk, akár a Villányi Marketing Műhely keretein belül, vagy csak a szokásos év végi kóstolóra.
Úgy vélem, alaptalan a vád, hogy a villányiak elkényelmesedtek, és azt gondolják, már nem kell erőfeszítéseket tenni, hiszen a borokat könnyen eladják. Talán abból a szempontból igazuk volt a kritikusoknak, hogy elfelejtettük a sikereinket kommunikálni – de Villányban mindig is zajlott a munka. Meg lehet nézni, milyen borászatok épültek, milyen technológiával dolgozunk, milyen szállodák, éttermek nyíltak.
A borok stílusa sokat finomodott, csiszolódott; a hordóhasználat visszafogottabb, a borok elegánsabbak. És ami talán még fontosabb: bármikor, bárkit ki merek vinni a szőlőbe – és nem csak a mienkbe – körbe tudom mutatni a hegyet és nagyon elvétve találni olyan területet, amelyik nincs szépen megművelve. Villány egy gyönyörű összképet mutat.
Az interjú A 100 legjobb magyar bor 2017 magazinban jelent meg.
Címlapfotó: gere.hu
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!