A bizalmat ki kell érdemelni
Radosevics Radovánnal beszélgettünk 2. rész
2011-12-06 | Tóth Adrienn
A Radovin tízéves fennállása kapcsán Radosevics Radovánnal beszélgetünk. Cikkünk előző részében a hazai borkereskedelem aktuális helyzetét kezdtük boncolgatni, és ezt a témát folytatjuk ma is. Olyan kérdések kerülnek szóba, amelyekről ritkán esik szó hangosan a borfogyasztók nyilvánossága előtt, épp ezért különösen fontosnak tartjuk. A következőkben arra keressük a választ, milyen módon változott a borkereskedők és a borászok kapcsolata az utóbbi időben.
Az első rész olvasásához kattints IDE!
Egy oldalról érthetőnek, a másikról ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy úgy látom, egyre több borász igyekszik megkerülni kereskedelmi partnerét. Ha belegondolunk, ez a stratégia rövid távú sikert eredményezhet csak, mert hosszú távon kiderül, a borász nem borkereskedő, és persze a borkereskedő sem borász. A magyar borászoknak még mindig nem sikerült felmérniük, hogy milyen gyorsan változik a piac, erről csak a komoly kereskedő tud tiszta képet adni.
Tiszteletben kell tartani egymás fontosságát, hiszen a két szektornak szüksége van egymásra, akkor jó, ha valódi szimbiózisban élnek. Veszélyes lehet, ha ez a lánc megszakad, azzal valószínűleg mindenki rosszul járna.
A tapasztalatlan piaci szereplők színre lépését valószínűleg csak támogatja a borfogyasztás divatja. Hogyan lehetne ez a folyamat kontrollálható?
Úgy gondolom, különös jelentősége van a szakmai hozzáértésnek ebben a kérdésben. Hiszen egy borboltos nem egy egyszerű kereskedő, de a borkultúra terjesztésének kulcsfigurája, aki valószínűleg többet találkozik a borfogyasztóval, mint bármely más piaci szereplő. Épp ezért nem mindegy, hogy korlátozott, trendek által erősen befolyásolt véleményét közvetíti a vásárlók felé, vagy egy hosszú távon is építő, oktató szerepet tölt be.
Épp ezért tartanám fontosnak, hogy az olyan szervezetek, mint az AMC ne csak a borászokat támogassák, hanem a borkereskedőket is, például szakmai képzések elérhetővé tétele által, hiszen bár sokan nem gondolnak bele, de a borkereskedelem fontos bástyája a magyar bornak. Ennek érdekében azonban szükségesnek tartom, hogy rendet teremtsünk a borszakértői képzések rendszerében.
Milyen ismeretekről gondolod, hogy hasznosak lennének minden borkereskedelemmel foglalkozónak?
A borokról persze sosem lehet mindent tudni, épp ezért tartom szükségesnek egy egységes, alapvető oktatási anyag kialakítását. Ennek a gerincét persze egy komoly magyar tematika kellene, hogy adja, hiszen egyrészről egy bortermelő országban élünk, másrészt szerencsére a fogyasztói hozzáállás is ennek megfelelően működik, és a vásárlók elsősorban magyar bort keresnek.
Ezen túl persze fontos lenne egy nemzetközi áttekintés is, ez azonban nemcsak az én kollégáimra, hanem a borászokra is igaz. Kell, hogy a termelők minél több külföldi bort kóstoljanak, hiszen ezáltal ismerhetik meg igazán saját pozíciójukat is.
Borkereskedőként sok kulináris élménnyel találkozom, és van olyan, amelyik jobban felkelti az ember figyelmét, mint a többi. A kávé, a sajt, a szivar mind ilyen, és látható egy tendencia, ahogy tanult kollégáim is továbbképzik magukat ezekbe az irányokba.
Mennyire fontos a változásra való készség ezen a szakmán belül?
Azt veszem észre, hogy az évek során egyre igényesebbé és tudatosabbá váltak a vásárlók, és nekünk alkalmazkodni kell az igényeikhez. Növekvő műveltségük ugyanakkor nemcsak kihívásokat támaszt elénk, hanem egyben eszközt is biztosít a helyzet megoldására. Számomra a vevők bizonyulnak a legfontosabb információhordozónak a piac változásaira vonatkozóan.
Konkrétan milyen trendekben mérhetőek le a változások?
Az első, ami az eszembe jut az, hogy míg régen a vevők a nagytestű vöröseket keresték, addig mostanában a komoly, ásványos, száraz és félszáraz fehérborok jelentik a csúcsot. Persze ez nem azt jelenti, hogy a fogyasztók elfordultak volna a vörösektől, csak ahogy ízlésük elkezdett kifinomodni, inkább az eleganciát keresik bennük, ami nagyban hozzájárult az északi borvidékeink iránti növekvő érdeklődéshez. A csúcsborokon túl a mindennapokra a vörösborok terén a könnyen értelmezhető tételeket és a hazai fajtákat keresik a vásárlók.
Mennyire kell tükröznie a borkínálatnak a borkereskedő saját ízlését?
Úgy gondolom fontos az, hogy a különböző borokat kereső vásárlók igényeit ki tudjuk elégíteni, ugyanakkor elengedhetetlennek érzem, hogy borkereskedésként egyedi arculattal rendelkezzünk: egy olyan szortimenttel, amelyet elfogadtak a vevőink, és így megbíznak bennünk.
Ennek a gondolatmenetnek az eredménye, hogy az utóbbi másfél évben több figyelmet fordítok a pincészetek mélyén meghúzódó, még nem kész borokra, amelyek közül a hozzám közelállókat saját tételként kötöm le. Eddigi választásaim döntő százaléka bebizonyította, hogy a fogyasztók keresik a jó ár/érték arányú borokat, és ha a termelő nevét nem is ismerik, de bennem kereskedőként megbíznak, ez elég garancia számukra.
Úgy vélem, a Radovin tíz éves fennállása épp a személyes jelenlétem jelentette garanciának köszönhető, hiszen a bor egy bizalmi termék, így az általa létrejött kapcsolatok, mutassanak azok a vásárlók vagy a borászpartnerek felé, ebben a szellemben kell, hogy működjenek.
Végszóként akad még valami fontos, amit szeretnél elmondani?
Az embereknek rá kell eszmélniük, hogy az igazán jó dolgokért erőfeszítéseket kell hozni. Egy kényelmes, uniformizált kereskedelmi rendszerben az igazi élményszigeteknek a kis- és közepes méretű borkereskedések, delikátok, bárok, kávézók, pékek, piacok és hentesek számítanak.
Az ő portékájuk érdekesebb, különlegesebb és élvezetesebb, mint a különböző gyárak (akár borgyárak) termékei. Ha igazi élményt szeretnék átélni, hajlandó vagyok átmennia Szent Istvánparkba, a sarokra egy jó kávéért vagy kiszaladni a piacra. Tudom, ha jót akarok enni, inni, akkor azért tennem is kell. Elvégre a sült galamb nem fog magától a szánkba repülni!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!