A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Beaujeu leve:

a Bozsolé

2008-11-19 | Cseke Gábor


Mielőtt kedves borértő olvasóink megütköznének a fenti címen, szeretném őket megnyugtatni: csak egy ártatlan szóviccel bátorkodtam élni. A Beaujolais (ejtsd: bozsolé) megnevezés természetesen nem innen eredeztetendő. Jóllehet, logikailag még lenne is értelme a fura szóösszetételnek! Hiszen az öreg kontinensen a bor, annak közép- és újkori történetében nem jelentett mást, mint a föld ízét; annak a termőhelynek, szőlőhegynek a levét, ahol megtermett. Beaujolais: e vidáman csengő, szinte hangfestő szó, a Lyon-tól egy kissé északra fekvő francia falucska, Beaujeu nevét rejti magában és a régió szőlődombjain szűrt bort jelenti.


 

A francia –ais végződés a magyar –i képzőnek felel meg, eszerint például a Bordeaux-ból és környékéről származó élelmiszereket, tehát borokat is: Bordelais-nek, a Mâcon-iakat Mâconnais-nek, a Beaujeu falucska környékieket pedig Beaujolais-nek nevezik. A rövidke nyelvtani kitérő után ejtsünk néhány szót borunkról, a Beaujolaisról, e hét csütörtökén van ugyanis a napja az új bor ünnepének Franciaország e kis keleti szegletében. Az újborok kultusza szinte minden történelmi bortermelő ország gasztronómiai kultúrájának szerves része.

A franciák primeur-nek vagy nouveau-nak, az olaszok novello-nak, a sógorok pedig Heurige-nek hívják a frissen elkészült, szinte éppen csak hogy kierjedt, egy kissé még makrancos bort. Ha úgy tetszik: az újbor a murci utáni stádium, átmenet a murci és a bor között. Persze ne feledjük, a bor élő anyag, mely állandóan érik, változik, korosodik, minden állapota átmeneti állapot. A latin eredetű primőr szó jelentése: új termék, az új idény terméke, mely nemcsak a zöldségek és gyümölcsök, de a bor esetében is megállja a helyét. Hazánkban is gazdag hagyományai vannak a primőrborok fogyasztásának, gondoljunk csak a novemberi Márton-napi libavacsorákra, melyek a népi étkezési tradíciók szerint elképzelhetetlenek újbor, általában valamilyen bíborszínű, jó ivású, könnyed vörösbor nélkül, amely bor cseppet sem elgondolkodtató, sem nem komoly, de nem is várunk el tőle többet, a libacombhoz, gőzölgő párolt káposztához és a borgőzös jókedvhez tökéletesen hozzáteszi a maga részét.

Aki a cikk további részleteire is kíváncsi, kattintson IDE.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!